Legális a fű Colorado államban! Járható út lesz-e a szabad önmérgezés?

A cikk olvasási ideje kb. 9 perc

 

Népszavazással érvényesítették a világ legliberálisabb drogtörvényét Coloradóban. Az új módosító indítvány a liberálisnak tartott holland szabályozással szemben nemcsak a fogyasztók büntetlenségét biztosítja, hanem a marihuána tartását és fogyasztását is. Mivel a terjesztést is az állam felügyeli, Colorado adóbevétele több tízmillió dollárral növekedhet évente.

… írja az Index.hu

Felmerül a kérdés, hogy mért képesek ők arra amire az  itteni demokráciák még nem, illetve hogy okos dolog-e legalizálni valamit, amely függőséggel, és bizonyítottan káros negatív hatásokkal jár karöltve.(Tudom-tudom, a fű nem okoz függőséget: már tíz éve szívod és bármikor le tudnád tenni!)

A marihuána „könnyű” „lágy” drog, hangoztatják sokan. Sajnos a könnyű-kemény drogok felosztása teljesen idejét múlt, és félrevezető. Egyszerűen azért, mert minden drog annyira „kemény” amilyen keményen csinálják. A kialakított függőség erőssége nem (feltétlen) a drog fajtájától függ, hanem inkább annak a lélektani ürességnek a mélységétől, amelyet a függő személy próbál betömni valamilyen módszerrel.

1) Frusztráció és belső fájdalom, ami szorongáshoz vezet
2) Fantáziál a fájdalmat enyhítő drogról vagy viselkedésről
3) Megszállotja lesz a szerhasználatnak
4) Bevonódik az addiktív tevékenységbe, pl. az anyag megszerzése érdeképeb tett intézkedés (acting-out)
5) A kontrol elvesztése a szerhasználat/viselkedés felett
6) Lelkiismeret-furdalás, bűntudat és szégyen érzése 
7) Önmagának tett ígéretek a szer/viselkedés abbahagyására
8) Egy idő után a fájdalom visszatér, és a fantáziálás kezdőik előről…

A tátongó lelki üresség kitöltésére az emberiség elképesztő fáradhatatlansággal gyártja a módszereket. Legkézenfekvőbbek talán a kémiai tudatmódosítók, a szex, vagy a győzelem hajszolása (kaszinó…). Lehet nyögni a birtoklás, a hatalom, a finom ízek rabigája alatt is! Érdekes módon(?) azonban, a társadalmunk kiátkozza , bűnbakot csinál , törvénnyel tiltja, undorodik, és   megvetendőnek tartja a kábítószerfüggőket, azok irányában semmilyen empátiát nem mutat.  Azonban egy munkamániás ügyvéd apuka, aki teljesen elhanyagolja a családját, mert csak a munkájában lel örömet (illetve már lassan abban se, de „ha nem dolgozna nem érezné magát embernek”), aki teszem azt gátlástalanul átgázol a karrierjének előrejutásáért bárkin, majd otthon hazaérve hullafáradtan, és stresszesen felönt a garatra, kioszt pár sallert, aztán lefekszik aludni…tehát ez a korunk hőse, a státuszában jóval egy heroinista csöves felett álló egyén, vajon mennyivel ér többet erkölcsileg, emberileg , bárhogyan? Az ő függősége mitől jobb, vagy nemesebb mint mondjuk egy gátlástalanul füvező egyetemistáé? A munkaalkoholistákat már-már csodálja a társadalmunk!  Az meg hogy az ethanol: (C2H5OH )  nevű veszélyes kábítószer mitől lehet legális, és mért hunyunk szemet afelett, hogy közegészségügyi, és családi katasztrófák ezreinek okozója a szesz, az szerintem nem csak engem foglalkoztat.

Ezen kérdések egy jó részére egy frissen megjelent könyvben leltem választ. Máté Gábor, kanadai magyar orvos,  lebilincselő és forradalmi látószögből vizsgálja meg a kérdést. A Sóvárgás démona című könyvből tudtam meg azt az elsőre meghökkentő információt, hogy bizony a kábítószerfüggőséget nem önmagában a kábítószer okozza.  Ezt így ahogy van szó szerint tessék venni. Tehát a heroin elhanyagolható mértékben felelős a heroinfüggőségért. Mi ez a marhaság?! -tehetik fel a kérdést sokan. Ez kérem tisztelettel nem marhaság, hanem egy tudományosan igazolt tény.

Az ópiátfüggők 70-90%-a visszaesik, ha megpróbál leszokni a szerről. Ebből a statisztikai adatból egyre kevésbé tűnhet hihetőnek az előző bekezdésben kiemelt mondat. A heroin kérlelhetetlenül addiktív, és kész. Vagy mégsem?

A vietnámi veteránok közt  végeztek egy felmérést: Azok a katonák akik „rákaptak a hernyózásra” a dzsungelben, 50%-os gyakorisággal váltak függővé. Vége lett a háborúnak, eltűnt az életükből az az elképesztő stresszor is, amivel nap mint nap meg kellett küzdeniük (ki droggal, ki alkohollal), hazajöttek, és csodák csodájára tíz heroinos katonából csak kettő maradt rajta a szeren, akiknél szinte minden esetben ki lehetett mutatni a családi vagy gyermekkori defektust!

Valami iránti függőség kialakulásához három faktor szükséges: fogékony szervezet, addiktív potenciállal rendelkező anyag/tevékenység, na és talán a legfontosabb a stressz.

A törvényhozóink azonban mindezt jobban tudják (a társadalomról nem is beszélve).  Hatalomfüggő, karrierista státusz-dzsankik, mondanak ítéletet a heroin/fű/kokain  dzsankikról. Mert a függő ember agresszív, elvész a  kitartása, az önkritikája, motivációja, romlika morális készsége, ingerlékeny, bizarr, örömtelen, és semmi nem érdekli, csak a szenvedélyének tárgya.

A kedvenc, idevágó kísérletemet patkányokkal végezték. Valaminek az addikciós potenciálját („=függető erejét”) gyakran emlegetik. Az összemérésükre viszonylag jó módszernek tűnik, hogy rászoktatunk, mondjuk patkányokat különféle drogokra, és összemérjük azt az időt ami alatt teljesen tönkreteszi magát az egyed a következő adagért. Ezt a kérdéskört egy  Bruce Alexander nevű tudós is körbejárta. A fentebb említett faktorokat szemügyre véve ugyanis  nem olyan evidens, hogy egy patkány magától rászokjon a drogokra! Természetes hogy a kedves olvasó ismét felhördül, valahogy így:

,,Egy öntudatlan kis butus állatkáról van szó, egy ösztönösen vezérelt kísérleti jószágról, majd pont egy ilyen kis lény fog ellenállni olyan szereknek, amelyek teljes birodalmakat igáztak le ?! (lásd Kína esetét az ópiummal)”

A válasz ismét meghökkentő: A patkányok csak abban az esetben szoktathatóak rá akármilyen drogra, ha laboratóriumi körülmények között, kis ketrecben, azaz számukra óriási stressznek kitéve tartjuk őket. Dr. Alexander fogta magát, berendezett egy összkomfortos „patkány parkot”. Tágas tér, hímek és nőstények egyenlő számban,  játékok, alagutak, megfelelő tereptárgyak kényeztették a lakókat. Nyílt egy alagút a parkból, ahová egyszerre egy jószág fért be, a végén pedig két adagoló fej volt: Az egyikben morfinos oldat, a másikban semleges. Kitalálják mi történt? Az, hogy patkányék stresszmentes környezetben magasan tettek a narkóra! A tudósok megpróbáltak mindent, jól becukrozták a morfinos löttyöt, elvileg a patkányok nagyon szeretik  az émelyítően édes ízeket, de semmi! Ezeket a dögöket képtelenség rászoktatni! Aztán jött az ötlet hogy már eleve függő, kis ketrecben narkóssá nevelt patkányokat is tegyünk a parkba, majd ő ,,irányt mutat” a többieknek. Azonban az ilyen egyedek felhagytak a cuccozással…

A marihuánafüggőség veszélyes lehet mindenkire. Teljesen elvesztheti az ember a motivációját, sőt skizofrénia szerű tüneteket produkálhat. A tüdejét is tönkreteheti, és mint minden függőség során, itt is szép lassan eltorzul az illető személyisége, ingerlékeny, elszigetelt barommá válhat tőle akárki aki túlzásba viszi a használatát. Azonban azzal, hogy tiltjuk, hogy börtönnel fenyegetjük, ezáltal még több stressznek tesszük ki az amúgy is függőségre hajlamos füvest, gyakorlatilag csak egy még kisebb, és szorongatóbb ketrecbe helyezzük át. -Akár csak a fent említett  patkányokat. Mindezt miért? „Azért hogy leszokjon!” „Így majd megtanulja! Kétszer is átgondolja, hogy droghoz nyúl-e!” – Persze hogyne. -.-”

Kérdés:”Itt az ideje, hogy befejezzük a drogellenes háborút?”
-„Nem.” „Nem.” „Detto.”

 A szervezett bűnözés irdatlan profitjáról nem is ejtettem egy szót se. Ők aztán főleg etikusak, külön odafigyelnek minden narkós steril tűjére, meg az anyag tisztaságára, nem ütik fel semmilyen károssal terméküket, és adóznak is az államnak! Nem etetik be cuccal a gyermekeinket, hogy új vevőket gyűjtsenek az elpatkoltak helyébe! A rendőrség meg külön szégyenli elosztani a drogellenes háborúra kapott forrásokat!

„Az én adómból..!” hangzik a kánon, ha valami hülyeségre megy a pénz… Persze a kisnyugdíjas ezt a költséget nehezményezi a legkevésbé. Az a keserű igazság, hogy a drogellenes törvények, drágábbak és károsabbak a társadalomra mint maga drogfüggőség! A drogellenes háború egy öngerjesztő tályog a társadalom testén, egy olyan kígyó ami a saját farkát marcangolja. A törvényhozóink nem merik meglépni ennek a daganatnak a kimetszését, mert ők is részei, na meg a népszerűségük és egy rossz választási ciklus bánhatná a reformot.  (persze sok politikus beszáll a legalizációs kampányokba -szigorúan miután visszavonult a politizálástól…)  Ostobaságukat, gyávaságukat pedig mi szenvedjük meg.

About Garuda

Check Also

Orbánék semmibe veszik a magyarok akaratát!

Tegnap az esti órákban érkezett a hír, hogy visszavonják a budapesti 2024-es Olimpiára benyújtott pályázatot. …