Október 23

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc 56. évfordulóját ünnepeljük október 23-án.

A Milla és a Szolidaritás, a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának szellemiségében közös demonstrációval állít méltó emléket ’56 hőseinek. Október 23-án ez pluralista esemény lesz, melynek alkalmával tér vissza Bajnai Gordon a politikai életbe, vagy csak felvállalja a már ráült politikai szerepét. Annyi bizonyos, hogy személye garancia lehet a demokratikus jogállam, az alkotmányos rend helyreállításának… Egy Bajnai Gordon által vezetett válságkezelő szakértői kormány hosszútávon képes tud lenni a politikai-, pénzügyi és gazdasági stabilitás elérésére, a szociális és megélhetési válság kezelésére… Lényegében decentralizálná az Orbáni államhatalmi rendszert. Nem kétséges, hogy az ellenzéki összefogás vezéralakja Bajnai Gordon lehet – Haza és Haladás – , aki a demonstráción fogja a résztvevők elé tárni az ellenzéki összefogásról alkotott elképzeléseit…

Az ellenzéki pártok tudatos propagandája abban nem téved, hogy Orbán Viktor leváltásához összefogásra lesz szükség, viszont nem számol azzal, hogy az elmúlt évtized pártpolitikája kiábrándította és elüldözte magától az embereket. Ugyanakkor ezek az ellenzéki pártok egymással nem fogtak össze, mégis elvárnák, hogy a pártokban csalódott tömegek összefogjanak értük. Legalábbis így tűnik. Ennek az összefogásnak az egyetlen esélye az a demonstráció, melyet az Egymillióan a magyar sajtószabadságért civil szerveződés a Szolidaritással szövetségben fog tartani. Ezen alkalom kapcsán az ellenzéki pártoknak azzal kéne tisztában lenni, hogy a társadalmi támogatottságuk ára lehet az, hogy elfogadják Bajnait és beálljanak mögé. Nem elvi, hanem eseti egyetértésre lenne szükség az ellenzéki pártok közt. Nem Bajnai személyét, hanem egyszerűen az agyát érdemes támogatni…ez ennyire egyszerű.

Viszont a szélsőségeseknek, radikálisoknak, forradalmároknak és szabadságharcosoknak nem ennyire egyszerű elmagyarázni, hogy a demokratikus kultúrákban a kormány nem tehet meg bármit a magánszektorban, és ettől arra a következtetésre jutnak, hogy a demokratikus berendezkedés a globális pénzvilág hatalmi játszmáját segíti érvényesülni.

„Egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris rendszer.”  – Orbán: MTI 2012. okt.10.

A prezidenciális rendszer ellen, a társadalom autonómiájának elismeréséért, az önrendelkezési szabadság folytonos gyakorlásának lehetőségeiért, vagyis a decentralizálódásért, lényegében demokratizálódásért folyik most a valódi küzdelem. A Milla a civil társadalom elemi érdekeit próbálja felkarolni és képviselni a közismert pártokkal szemben, s most október 23-án, egy pluralista, demokratikus eseményen többek közt esély nyílik arra, hogy akik Bajnaiban bíznak, azok kialkudhassák azt, hogy az ellenzéki pártok, egy a civilek többsége által elfogadott és szakmailag is elismert miniszterelnök jelöltet támogassanak a 2014-es választásokon adott voksokért cserében.

Legalábbis így tűnik: 2014-ben nagyjából kiegyenlítődnek majd a partok közti erőviszonyok, de a rendszer alapjaihoz nem fog tudni hozzá nyúlni a társadalom, illetve a pártok és a képviselők. Egy esetleges kormányváltás kevés ahhoz, hogy a társadalomfejlődés természetes folyamából az Orbán által sarjasztott mesterséges hajtások elszáradjanak. Ehhez egy célirányos kollektív társadalmi összefogásra lesz szükség, különben a jelenlegi állapotok pozitív irányú elmozdítása csak egyszerű ábrándozással felérő lázálom… Orbán Viktor világkép központilag kötelezően elfogadandó valóságként… amiből talán túl későn, vagy sosem ébred fel az ember. 2014 nem csak a választások miatt fontos, ugyanis ekkor lesz pont 70 éve annak is, hogy Magyarországot megszállták a németek.