Az összefogás

„A gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai kérdés” – mondta az Országgyűlés elnöke, Kövér László.

A Fidesz a szélsőjobboldallal együtt a magyar irredentizmus és antiszemitizmus emblematikus alakjainak kultuszát űzi. A parlamentben a nép szaporításáról, tenyésztéséről beszélnek, csak idő kérdése, hogy valahonnét előkerüljön egy fajelmélet, és kezdődhet a népességszabályozás. A Nemzeti Alaptantervbe ágyazott antiszemitizmus esszenciája a központilag gyártott tantervek és tankönyvek segítségével, a tanszabadság megszüntetésével a társadalom felnövekvő generációit korlátozza az autonóm önrendelkezési szabadság gyakorlásában. Az oktatási rendszer futószalagon gyártja majd a jövő eladósított és röghöz kötött generációit egy központi eszmerendszer és ideológia kiszolgálására idomítva. Az értékváltozások csak generációk között jöhetnek létre, mivel értékrendszerünk a felnőttkor előtti élményeink alapján alakul ki. A társadalmat alkotó egyének genetikai folytonosságán alapuló természetszerű fejlődésébe úgy avatkozik be a kormány, hogy kulturális alapokon uniformizálja a társadalmat. Bizonyos értelemben olyan ez, mintha az állam gyártaná az emberek identitását, akik olyan önértéket tulajdonítanak az alaptörvénnyel megalapozott államnak, ami által a saját életét veti alá a rendszer elvárásainak. Ha nem gondolkozunk, csak az elvárások szerint cselekszünk, akkor asszisztálunk egy zsarnoki rendszer működtetéséhez. Éppen ezért a túl felvilágosult és szabad embereket a lehetetlen életfeltételek megteremtésével a terület vagy ország elhagyására kényszerítik rá. Nem önként akarnak távozni, hanem presszió hatására. Rákényszerítik őket a távozásra. A pénzügyi és gazdasági válságból következett szociális válság a társadalmi szakadékok mélyülésének exponenciális növekedését okozza. Lényegében az utolsó pillanat előtti másodpercben még nem sejtünk semmit, úgy tűnik, nem komoly. megoldódik, de jön a következő pillanat, ami átalakítja az életünk, ahogy eddig gondolkodtunk róla.

„A történelemben a legszörnyűbb dolgokat – a háborút, a népirtást, a szolgaságot – nem az engedetlenség, hanem az engedelmesség okozta.” – Howard Zinn.

A pártpolitika fogságában a magyar társadalom többsége ciklikusan, egyfajta önismétlési kényszer miatt mond le az  önrendelkezési szabadságáról, mert abban a tudatban van, hogy csak a képviseleti demokrácia szabályai szerint gyakorolhatja a nép a hatalmát. Az autonóm önrendelkezéshez értelemszerűen folytonos joga van a népnek, mert ez nem szűnik meg a függetlenség elérésével, ezért a joggyakorlás folytonosságának biztosítása érdekében minden  demokratikus berendezkedésű jogállamban a nemzetközi elvárásokhoz kell alkalmazkodni: az alkotmányos diktatúrák ellen a népszuverenitás eszméjéhez, az önkény ellen a hatalommegosztás elvéhez, a zsarnokság ellen a fékek és ellensúlyokhoz… Ezek azok az alapok, melyekre az intézményrendszereket a társadalom tagjainak közösen kell felhúznia. Az alkotmányos válságból történő kilábalás érdekében a rendszer alapjait kell megváltoztatni, és ez a történelmi tett egy társadalmi összefogásból következhet. Ez egy olyan, a társadalmat alapjaiban meghatározó folyamat, amelyhez nem elég egy ellenzéki összefogás, nem elég a magukat demokratikusnak gondoló pártok választási koalíciója. A képviselt demokrácia szabálya szerint az alkotmányos válság megoldása 2/3-os döntés, és nem a 4 évenkénti választás kérdése. 

Az ellenzéki pártok tudatos propagandája – mely a képviselt demokrácia logikáira épül – arra irányul, hogy a társadalom többségét örök érvényű fogságban tartsák. Valójában az  ellenzéki összefogással ezek a pártok elvonják a társadalom figyelmét a rendszerről, és kormányváltás ígéretével csábítgatják magukhoz az elégedetlenkedőket, a bizonytalankodókat… A pártok közös jellemzője, hogy ellenzékben mindenre képesek, majd mikor kormányra kerülnek, azt mondják: „válság van, nem tehetünk semmit!”. A politikai pártok és intézmények elszakadtak  a sokrétűen strukturált civil társadalmi élettől, elvesztették kezdeményezőképességüket, és végül a politika begyöpösödött, zárt csoportjaivá silányultak.