Utazások emléke

Gyermekkorom boldog napjait a szép Balatonnál töltöttem. Bármerre is jártam odavágytam vissza. A Balaton egy csodálatos nyugalom. A hullám csobbanása és mikor a vihar fölkorbácsolja, zúg és kimutatja erejét. Az az Én igazi otthonom. Az ország számtalan városát bejártuk a családdal. Majdnem minden gyógyfürdős helyet kipróbáltunk. Élveztük az utazásokat. Kora hajnalban útra kelni, izgalmas és megnyugtató.

Kilépni a mindennapok gyötrő unalmából. Nem hagyni magunkat bepréselni a napok nyűgébe, ez felszabadító. Ó aki ezt érzi, nem tud lemondani az utazás gyönyörűségéről. Egy szerető társsal utazni, megállni egy-egy szép helyen. Sétálni az erdő árnyas fái alatt. Megmosakodni egy hűs vizű patakban. Hát kell ennél megnyugtatóbb?

Na és a repülés a felhők fölött. Mint egy tejszíntömeg, gomolyog a felhő a gép alatt.

Az első repülőgéppel való utazás egy szép emlék. És utána a többi….

Szép és érdekes országok szokásait megismerni, ételeit megkóstolni. Már az, hogy együtt utazik a család, szorosabbá teszi a kapcsolatokat. Együtt járni az élmények tengerében, élvezni a napfényt, a tenger különleges varázsát. Szerencsés, aki mindezt végigjárhatja.

De mindezek mellett visszatérni a Balatonhoz, még élvezetesebb. Már körbe utaztuk a Balatont, sok településen töltöttünk el hosszabb – rövidebb időt. Megcsodálhattuk a csendes és háborgó Balatont.

Gyökereim az északi parthoz kötnek. Az erdők és a Balaton, nincs is ennél szebb. És ott vannak a szabad, füves területek, a lovak vágtatása. Nyári melegben a kakukkfű illata. Ez mind teljessé teszi az ott töltött időt.

Volt idő, ami sajnos véget ért, mikor tavasztól őszig éltünk ezen a tájon. Nálunk nyaraltak a gyerekeink, unokáink. Ők is megszerették ezt a szabad, csendes életet.

Lehet ez a pár sor a Balaton dicsérete is. És jó lenne, ha mindenki érezhetné ezt a könnyed, természet nyújtotta békét, ami ott körülveszi az embert.

Sajnos életem javát már leéltem, visszatérni erre a helyre már csak álmaimban tudok. És csak azt várom, hogy:

Utam már csak a túlpartra visz át,

Nem tudom, hogy ott virágot vagy gyászt találok.

De hiszem, életem társa már vár rám,

S talán ott is érezzük a kakukkfű illatát.