Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
A több, mint 600 millió aktív felhasználó mindennapjaiba épült már be a Facebook névre hallgató közösségi háló, ezért a felépítésévél, tulajdonságaival nem fárasztanék senkit. Rengeteg ember számára lett 2 évvel ezelőtt Magyarországon egy újabb őrület és manapság is ezt az oldalt használjuk ismerőseink megkeresésére, velük való kapcsolattartásra. Ami nem feltétlenül rossz, ha számba vesszük, hogy milyen rohanó világban élünk, hisz ha más nem-egy fárasztó nap után, mikor már semmire nincs idő-jó tudni, hogy kapcsolataink szinten tartására van egy könnyen elérhető, ingyenes opció is. Vannak akik számtalan alkalommal jelentkezne be, használják, de sokan nem is tudják, hogy is alakult, honnan indult a közkedvelt Facebook.
A történet alapjainak megvizsgálásához egészen 1984-ig kell visszautaznunk,amikor is megszületett Mark Elliot Zuckerberg. Az évek teltek, majd a kis Mark középiskolás lett. Már akkor is a programozás vonzotta, nem is hiába, hisz már fiatalon -korát meghazudtoló tudással- olyan alkalmazásokat, szoftvereket hozott létre, melyre a vezető cégek is felfigyeltek(AOL,Microsoft). Különcségét igazoló módon utasította el a jól fizető munkaadókat, inkább úgy döntött beiratkozik a Harvardra és teszi, amit tennie kell egy korabeli fiatalnak. A változás éve 2003 volt, ekkor indult útjára a ma is jól ismert közösségi oldal, aminek történetét meg is filmesítették „Közösségi háló” címmel. A film teljes egészében a valóságon alapul, a szereplők pontos jellemrajzán át egészen az intrikákig. Egyetlen szépséghibája a filmnek pusztán az, hogy ahelyett, hogy tényeket kapnánk a megértéséért inkább borsot tör az orrunk alá az állandó kérdésáradat. A valóságtartalomtól, hitelességtől függetlenül nem mindig tudjuk eldönteni, hogy helyesen értelmezzük az eseményeket.
Közösségi háló:
A film kezdetén Mark magánéletét ecseteli, mivel egy lánnyal akadtak érzelmi problémái, amire a fiú dühében jobbnak látta pár üveg sör társaságába begubózni a számítógép elé. Hogy levezesse a feszültséget , az idejét ezután azzal töltötte, hogy feltörte a Harvard és a környező iskolák rendszerét az igazolványképpel ellátott évkönyvekért. Úgy döntött megír egy programot, amit az interneten szörföző egyetemistáknak szánt, azzal a céllal, hogy az évkönyvben szereplő képeire szavazzanak, véleményt nyilváníthassanak amolyan szexi vagy nem kérdéssel.A szoftver neve Facemash lett, melynek az első órájában már 450 látogatót regisztrált, bár a felismerést követő öröm nem tarthatott sokáig A szerver feltöréséért és a képekkel való visszaélés miatt a fiút a dékán elé vitték, de a vádakat később ejtették, amire azóta sincs magyarázat.
A felháborodásból csak egy pozitívum volt, mégpedig az, hogy Mark ráébredt arra, hogy egy továbbfejlesztett változat sikeres is lehet. 2004-ben ő és a barátai hozták létre a Facebook – kinézetében, funkciójában hasonló – TheFacebook oldalt, mely eleinte csak a Harvard tanulóinak volt elérhető, de az érdeklődés később megkívánta hogy a helyszínt kiterjesszék eleinte a környező főiskolákra, egyetemekre, később középiskolákra is. A történet természetesen nem ilyen egyszerű lefolyású, mert már a hivatalos közösségi oldal megalkotását is fűszerezi a botrány és az ellentét. Ennek oka mindössze az, hogy Markot megvádolták, hogy az ötlet nem a sajátja, de itt sem állunk meg. A siker illata nem csak elvakít hanem ellentéteket is szül a barátok között. A fő momentum, a mondanivaló számomra az, ha nem vigyázunk a könnyen jött siker többet vehet el, mint amennyit ad, még akkor is, ha Mark mindvégig megmaradt a magának való, papucsban járkáló zseninek.
