Mit képvisel egy képviselő?

A képviselők érdekeket, és nem a népet képviselik. A képviselő nem kívülálló, a tevékenysége a nép önrendelkezéseként értelmezendő. A politikai erők részei – pártjai – az érzékelt világ alapjain továbbkövetkeztetve, belső logikára épített egymástól eltérő hitvilágok eszmerendszereiből, tagadhatatlan igazságoknak tekintett gondolataikból sarjadó ideológiák alapján határozzák meg, hogy a világot hogyan nézzük. A pártok hitvallása, ahogy az alaptörvényben megfogalmazott nemzeti hitvallás is – ami a gondolatokat szűri ki, megmondja, mi a helyes, mi a rossz, mi a normális és mi a deviáns – kialakítja a maga tekintélyalapjait. Ezeken az alapokon a társadalmi kapcsolatok többi szereplői közt hierarchiát felépítve egy olyan rendszerbe sorakoztat, melyben az emberek megkülönböztetése a valláshoz, eszméhez, ideológiához, hatalomvágyhoz, illetve annak beteljesítéséhez – az abban való közreműködéséhez – kötődik. Nem csupán a szavazatokért folyik a pártok harca, hanem az információ feletti uralkodás megszerzéséért, a hatalom gyakorlásáért, az össztársadalmi normák meghatározásáért is. E folytonos harcnak a választások eredményei mutatják és határozzák meg a társadalom politikai státuszokra oszlottságát.

A Fidesz belső kollektív hitvilága, aminek keresztény-konzervatív tekintélyelvűségre épített alapjellege az uralkodásnak állított tiszteleten túl a képviselők hatalomgyakorlásba történő bebetonozásának kényszerességét is tükrözi. Nem is várható el tőlük más, mint a teljes és totális hegemónia kialakítása, a fékek és ellensúlyok módszeres kiiktatása vagy uralmuk alá hajtása, ezáltal az uralkodói, centrális erőtér kiépítése, ami a társadalompolitika minden területére hatást gyakorol. Magyarországon egy autokratikus szellemiségű rendszer, egy erőszaktevő állam épült ki. Ez az erőszak akkor nyilvánul meg, amikor valakinek nincs szándékában a Fidesz szellemiségével és ideológiáival azonosulni vagy ezeket tudomásul venni, hanem még ezzel a hatalommal szembefordul, annak ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható erő érvényesítését nem tudja megakadályozni.

Orbán Viktor a közjogot – ami közhatalom kiépítését, fenntartását és gyakorlását szabályozza – a saját hatalma kiépítésének értelmében gyakorolja. A 2012 január 1-én hatályba lépő alaptörvénnyel létrehozott Magyarország nevű új állam országgyűlésének képviselőinek  jogforrása a hatalom ideiglenes birtoklására a 262 képviselő által 2011 április 18-án elfogadott Magyarország Alaptörvényére. Etikus lett volna népszavazást kiírni az alaptörvényről, már csak azért is, mert az alaptörvény egy zsarnokuralmi rendszer alapja, és biztos, hogy releváns információk birtokában a nép önrendelkezése egy ilyen alapokon nyugvó rendszer felépítésére nem irányulna. Kötelező lett volna választásokat tartani, mert egy magát demokratikusnak tartó képviselő feladata nem uralkodásra épül, hanem arra, hogy kiegyensúlyozza azt az érdekhálót, mely a társadalmi kapcsolatok törésvonalainak meghatározója. Ez az érdekháló az alapvető emberi-, globális-, összeurópai-, nemzeti-, regionális és egyéni érdekek összességéből épül fel. A felvilágosodás kora óta alapkövetelmény minden demokratikus állam számára a hatalommegosztás elvének – a fékek és ellensúlyok tiszteletben tartása, hogy megfeleljen a népszuverenitás eszmeiségének, hogy megfeleljen az önrendelkezési szabadság gyakorlásának kiteljesedésére irányuló törekvéseknek.

Magyarország nem felel meg ezeknek az alapkövetelményeknek, tehát nem demokratikus szellemiségű állam. Talán a kormánypárt szimpatizánsainak el kellene gondolkodni azon, hogy érdemes-e és meddig támogatni egy diktatúrával barátkozó, azt keleti vonzalmában mintaképnek tekintő pártot és kormányfőt, amely és aki nemcsak magát, hanem az egész országot kiírja Európa politikai-erkölcsi rendjéből.