Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
A francia filmművészet igen előkelő helyet foglal el világviszonylatban. A francia újhullám áttörő változásokat hozott az egész világon a filmkészítésben, melynek mai napig érezhető a hatása. Talán a francia újhullám volt a francia nemzet legkiemelkedőbb időszaka a filmművészetet tekintve, de ettől még más korszakokban is születtek neves, élvezetes, emlékezetes alkotások. Nincs ez másképp korunkban sem. A 2013-as Fiatal és gyönyörű című dráma egy igen különleges darabja a francia filmeknek, melyről érdemes szót ejteni.
A sztori nagyon magával ragadó, cseppet sem hétköznapi, minden korosztály és nem számára érdeklődést nyújtó; vagyis egyszerűen zseniális. Röviden a lényeg, hogy egy 17 éves francia gimnazista lány egy nyári szerelmi kaland során elveszíti a szüzességét, amely után ő prostituáltnak áll. Normális, átlagos, szerető családból származik ő és a lányról is ez mondható el. Tehát nincs rászorulva, vagy kényszerítve a prostitúcióra, de ő még is a mellett dönt…
Sokkal többet nem is árulnék el a történetről, mert nem akarok mindent előre leleplezni, kedv csinálónak azt hiszem ennyi elég is. De mielőtt valaki valamilyen pornográf nézőcsalogató gagyi filmre gondolna az előbbiekből, kijelenteném, hogy nem arról van szó. Persze akad némi meztelenség és szexualitás. De nem ez a lényeg. Inkább az a kérdés lesz érdekes, hogy miért csinálja mindezt ez 17 éves francia diáklány. Annál is inkább, mert az egész film teljesen realista módon van felépítve, vagyis egy életből vett jelenséget boncolgat e műalkotás. A karakterek, a családi légkör, a dialógusok, a helyszínek, mind-mind életszerű. Erre a forgatókönyv is rá tesz egy lapáttal. Az egész történet szintén életszerű, mintha egy megtörtént esemény lenne megfilmesítve. Teljesen hiteles, ahogy a 17 éves Isabelle interneten hirdeti bájait és egyből lecsapnak rá a középkorú férfiak. De az is, hogy egy másik SIM kártyával cselezi ki a szülők előtt a kuncsaftok hívásait.
A Fiatal és gyönyörű további érdekessége, hogy négy részre van felosztva, ezt a négy évszak változása jelzi, ami egyben Isabelle cselekedeteinek változását is jelenti. Ez is segít megérteni a film mondanivalóját, ami igen filozofikus és egyből lehet nem is tisztán rajzolódik ki mindenki előtt, csak némi gondolkodás, elmélkedés után a film megtekintését követően. Ennek lényege nagy vonalakban, hogy bármit is teszünk az ellen, hogy kik vagyunk, bármit, hogy elfelejtsük múltbéli tetteinket, még is mindig azok maradunk, akik voltunk már egyszer. Persze felhagyhatunk az adott cselekedettel, de tudat alatt az mindig „kísérteni fog” minket.
De azért e film se lenne igazán élvezetes a kiváló képi munka nélkül, ami szintén realista jegyeket visel magán. Nincs semmi fajta efektelés a megjelenésen, nincs elszínezve a kép, nincsenek nyaka köré csavart beállítások. Egyszerű beállítások jellemzik, melyek már szinte dokumentaristák. Viszonylag lassú képsorok uralják a filmet, egy-két gyorsabb vágást leszámítva. De abszolút nem vontatott még a Fiatal és gyönyörű.
Ne feledkezzünk meg a színészi teljesítményről, mert ez sem hanyagolható el. Sajnos nem vagyok, elég jártas korunk francia színészeit illetően ezért arról nem tudok nyilatkozni, hogy ők menyre közismertek. De azt kijelenthetem, hogy mindegyikükkel meglehetünk elégedve, hiszen igazán oda tette magát mindegyik színész. De ezt el is várjuk tőlük, hiszen kicsit utána nézve a színészeknek láthatjuk, hogy mindegyikük megfordult már jó pár filmben. Persze azért az Isabelle-t játszó színész nevét, Marine Vacth-ot kiemelném. Egyértelműen ő a legjobb ebben a műben, pedig ő még kezdő színész. Nem mellesleg igen szép, amit meg is csodálhatnak a férfi nézők. Azért egy mellékszerepet játszó színésznő ismerős lehet ebből a moziból: Charlotte Rampling. Ő játszotta a Dexter nyolcadik évadában Dr. Vogel-t. Itt teljesen más szerepet öltöttek rá, de abszolút jól megbirkózott vele a színésznő. Jó látni, hogy egy híres amerikai sorozat után egy ilyen különleges hangvételű műben is feltűnik.
Tehát a Fiatal és gyönyörű című dráma egy nem mindennapi darabja a filmművészetek. Igaz nem olyan korszakalkotó alkotás, mint anno más francia filmek, mint pl. egy Godard, vagy Truffaut film. De mindenképp egy igen kifinomult, élvezetes műalkotás. Főleg napjainkban, mikor olyan sok semmire kellő film készül. Bátran ajánlom a szokatlan témákat kedvelő, gondolkodni, elmélkedni vágyó nézőknek. A filmet egyébként Franҫois Ozon rendezte, akinek a nevéhez már kapcsolódik jó néhány remekmű.
