Népszerű téma a horror filmek világában, hogy egy család új családi házba költözik, ahol valamilyen formában elszabadul a pokol és szép sorba különös kegyetlenséggel elhunynak a családtagok. Az utóbbi néhány évben ez talán még felkapottabb alapötlet a horroroknál. De ez nem is baj, hiszen ebből az alapból építkezve izgalmas, hátborzongató filmeket lehet kreálni és valljuk be azért minden nézőnél a család, mint szent fogalom megsértése, főleg gyilkossággal, halállal egy indulat teremtő jelenség. Valószínűleg ennek apropóján készült a 2013-as Oculus című horror film is.
Ahogy említettem itt is egy család áll a történet középpontjában, de kicsit máshogy, mint mondjuk a Sinisterben vagy a Démonok közöttben. Ez azért más, mert a jelenben csak egy fiatal felnőtt lány és fiútestvér áll a történet középpontjában, akik a gyerekkorukban elszenvedett, családi tragédiának a valós kimenetelét akarják bebizonyítani és egyben „bosszút állni”. Ez már önmagában véve feldobja a történetet, hiszen nem azt kapjuk, mint más horrorban, hogy a történet elején egy család beköltözik egy házba aztán szép lassan valaki vagy valami megöli őket. Helyette a két gyerek emlékeiből és az őket manipuláló rejtélyes tükörtől tudjuk meg szép lassan a történteket.
Ez a másik érsekes motívum a filmben, vagyis, hogy a rejtélyes gyilkos egy tükör. Ez különös erővel, mágiával vagy nem is tudni mivel bír, ami gyakorlatilag az őrületbe kergeti a körülötte lévőket, mindaddig, mígnem lemészárolják a családtagjaikat. Ez azért lesz érdekes, mert a film is úgy van felépítve, ahogy a szereplők érzékelik a tükör hatását. Vagyis ők egyre jobban a tükör hatalmába kerülnek, és egyre kevésbé tudják mai valóság és a fikció. A nézővel is ez történik. A történet előrehaladtával egyre bizonytalanabbá válik a múlt a jelen és a fikció közti határ. Ettől lesz kicsit különleges ez a mozi. Nem megfélemlíteni, megijeszteni, meghökkenteni akar ez a film, hanem azt a nyomást, azt az őrületbe való kergetést akarja visszaadni, amit a szereplők éreznek a tükör hatására. Ezt sikerül is elérnie az Ocolusnak. De nem csak az említett dolgok miatt, hanem a zenei aláfestéssel is. Ez sem szokásos horror zene és effektek. Szinte végig egy hang hallható egy lassú erőteljes lüktető basszus, ami szép lassan az őrületbe próbálja kergetni a nézőt, mint a hogy a tükör is teszi, a két fiatallal. Igaz szinte csak ez halható végig, de nem unalmas, sőt rettentő jól működik hatásfokozó eszközként. A történet legvégén azért kapunk nagyon kevés tipikus horror hangeffektet is, de ez nagyon elenyésző a film egészét nézve.
Persze azt azért kiemelném, hogy a tükör, mint horror eszköz nem egyedi tulajdonsága e műnek, nem itt tűnik fel először, más filmekben is találkozhattunk már ilyennel. Például a 2008-as Tükrökben. Csupán az teszi egyedivé az Oculust ahogy ezt a horror eszközt alkalmazza. Nem halálra akar rémíteni minket nézőket, hanem a nyomasztó hangulatot visszaadni a tükör segítségével.
Végezetül a színészekről is ejtenék néhány szót, mert érdemes róluk is beszélni. Alapjában véve mindegyik színésszel meglehetünk elégedve, de azért egyiktől se várjon senki kiemelkedő színészi teljesítményt, mert egyikük sem nyújt azt. Abszolút nem rossz a teljesítmény egyik színésznél sem, de azért semmi pluszt sem produkálnak. Karen Gillan a lánytestvér szerepében, aki talán ismerős lehet a Ki vagy, Doki?-ból. Brenton Thwaites a fiútestvér szerepében, aki végül is jól hozza a megtört lelkű fiatalt. Katee Sackhoff az anya karaktert alakítja az emlékekben, aki szintén ismerős lehet, mert jó néhány neves sorozatban megfordult már. Az apát pedig Rory Cochrane alakítja, aki a Miami helyszínelőkből lehet ismerős sokaknak. Az egyik gyerek szereplőt, Garrett Ryant is kiemelném, mert hozzá is közel áll a horror filmek világa. Az Insidious második részében is szerepelt ő már, és itt is hasonlóan jó teljesítményt nyújt.
Tehát az Oculus című horror film egy élvezetes darabja a műfajnak. Horror kedvelőknek ajánlom, még azoknak is, akik nem szeretik a félelmet, borzongást, mert ebben abból kevés van, mert itt a hangsúly inkább a nyomasztó, őrületbe kergető hangulaton van.