Jelensokk

Gondoljunk vissza, hogyan éltünk 20-30 évvel ezelőtt. Még a most felnőtté váló új generáció is vissza tud emlékezni gyermekkorára.

Elmentünk dolgozni, kényelmesen töltöttük a munkaidőnket. Nem kellett szaladni, rohanni, azonnal fejvesztve megcsinálni munkafeladatokat. A határidők kényelmesen tarthatók voltak. Munkaidő végén akár beültünk egy üdítőre munkatársainkkal és beszélgettünk egy kicsit.

Volt időnk magunkra, a családunkra, a gyermekünkkel is együtt töltöttünk minden népünnepet, családi ünnepet. Voltak valódi közösségi rendezvények, mindent mindenki ki tudott fizetni. Nyaralni is mindenki eljutott minden évben.

Polgári, jó és nyugalmas életet lehetett élni. Ha voltak tervek, segített az állam, de kifizethető, megvásárolható, elérhető volt minden mindenki számára.

Ismeretlen volt a munkanélküli fogalom, aki nem dolgozott, az közveszélyes munkakerülő volt, mely bűncselekménynek számított.

Aztán változtak az idők, azt lehetett észrevenni, hogy egyre több a kötelezettség, egyre nehézkesebben mennek az ügyintézések, egyre emelkednek az árak, egyre kevesebb pénzünk van mindenre.

A családok között egyre több lett a feszültség, a válások száma hirtelen megemelkedett, a családdal, a gyermekkel töltött idő igencsak lerövidült. Megkezdődött a hajtás a munkahelyen, a szeretet túlórák száma egyre emelkedett. A munkavégzés ideje és mennyisége egyáltalán nem állt arányban a jövedelemmel.

A családok egyre nagyobb hányada már nem tudott elmenni szabadságra, amikor szükség lett volna rá, a nyaralás is egyre inkább kimarad a családok életéből.

Ez a káros tendencia tovább folytatódik és a máig egyre nagyobb méreteket ölt. Kialakult a kiszolgáló és az úri réteg.

A családok többsége örül, ha meg tud élni, minden fillért be kell osztaniuk. Van, aki több munkahelyen is dolgozik, hogy a családot el tudja tartani. Több családban van munkanélküli felnőtt.

A családok létbizonytalanságban élnek, ma van munkahely, lehet, holnap nincsen. Amíg van, addig a tudás kihasználásra kerül.

Néhány család engedheti meg magának, hogy nyaralni vagy wellness-hétvégére utazzon, a legtöbb család a szabadidejét otthon vagy a környezetében, esetleg rokonoknál tölti, és megpróbálja a kis szabadidőt pihenésre fordítani.

Regenerálódni a mai stresszes világban szinte lehetetlen, nem csoda, hogy a halálozások száma egyre nő, az elhalálozottak egyre nagyobb hányada fiatal.

Számtalanszor tapasztalhatjuk a MINDEN MOST TÖRTÉNIK élethelyzetet, amikor számtalan dolgot lenne szükséges egyszerre és mihamarabb elintéznünk.

Lótunk-futunk, attól függően, hogy éppen mi történik vagy mi a feladat, egyszerre lehetünk boldogok, vagy egyszerre emészthetnek fel minket a feladatok.

Az időt kellene meghosszabbítanunk, de hogyan? Előtérbe kerül az elektronikus világ, az elektronikus ügyintézés, a gyorsan éljünk sokat, a gyorsan aludjunk sokat szindróma.

Vajon hová vezet mindez ? Miért nem élhetünk nyugalmasan, számtalan egészségkárosító hatás nélkül ? Miért cél, hogy az emberek elidegenedjenek egymástól, az emberi kapcsolatok tiszavirág életűek legyenek? Miért hagyjuk kihasználni magunkat a munkáltatók által?

Mindezt csak MI, EMBEREK TUDJUK MEGÁLLÍTANI. Lassítani, valóban élni, regenerálódni kellene.

Kívánok ehhez mindenkinek erőt, kitartást, jó egészséget !