Előző cikkünkben a történetvezetés részleteiről volt szó, ezúttal pedig a jelenetek típusaival foglalkozunk majd részletesebben.
Nem, az nem történhet meg
Borongós hangulat. Nincs senki, akiben megbízhatsz, gyakorlatilag nem tehetsz úgy egy lépést sem, hogy ne történne valami rossz. Ismerős a valóságból vett jelenet, igaz? A főszereplő élete pillanatnyilag kilátástalan, megbízható emberek pedig nincsenek körülötte.
Érdemes ábrázolni a hangulat alacsonyan fekvését valamilyen módszerrel, hiszen az a regényednek drámai hatást nyújt, az olvasónak felemelő érzés azon izgulni, hogy most mi fog történni. Leginkább a mélyponton használjunk ezt a módszert – mármint a cselekmény, és nem az ihlet mélypontján. Ha a könyv egyes szám, első személyben mesél, akkor maga a mesélő a főszereplő, vele különösen jól lehet érzékeltetni, ha nincs jó kedve. A ki nem mondott gondolatok a párbeszédek mellett tökéletes eszközök ahhoz, hogy az érzéseket leírjuk. Ezt el lehet játszani persze az egyes szám, harmadik személyű változattal is, de nehezebben; Jókai Az arany ember című művében tökéletesen megoldotta a főszereplő gondolatainak külön kiírásával, hiába nem tud róla elvileg a kívülálló narrátor.
Lényeges a lassú tempó, a kissé túlbonyolított előadásmód, a nem szó viszonylag gyakori használata, és a párbeszédek nagy részét felváltó gondolatábrázolás.
Igen, megcsinálom
Főszereplőnk az életéért küzd, rohan, hogy még időben odaérjen valahova… A titkot megfejtette, most már csak tudatni kell mindenkivel.
Izgalom, rejtély, félelem. Ezek a hangulattípusok akkor jelennek meg, amikor valami jelentős befolyási értékkel rendelkező esemény történik. Rendszerint megelőzi egy hosszas előkészítés, különösen akkor, amikor ez a rész a könyv végkifejlete. A tetőpont, a csúcs; az olvasó itt biztosan nem fogja letenni a könyvet, hiszen érdekelni fogja a folytatás. Lehet használni a ki nem mondott gondolatok eszközét, méghozzá ezzel elszántságot tükrözve. Szinte hallhatjuk, ahogy a főszereplő magában gondolja, hogy igen, megcsinálom.
Ne bíbelődjünk a tájleírással, törekedjünk az események tényszerű közlésére; ne legyen ez a rész a kelleténél hosszabb, egy olyan gondolat ne legyen benne, ami nélkülözhető. A mondatok egyértelműek, tömörek és gyorsan végigolvashatók. Ez tükrözni fogja a tempót is.
A szerelem és az erotika szerepe
Minthogy az élet alapja a szerelem és a szex, egy könyv, mely az életről szól, igenis lényeges elemként tud bemutatni az emberek közötti kapcsolatok ábrázolása esetén egy szexuális tartalmú jelenetet. Nyugodtan lehet venni ihletet a való életből, senki nem fogja tudni, hogy ez így van. Az a jó, ha pontosan úgy ábrázolunk egy szerelmi vagy erotikus kapcsolatot, ahogyan az életben történik. Menj bele a részletekbe, nem is hiszed, mennyire érdekli az embereket, ha erről olvashatnak!
Ha csak nem A szürke ötven árnyalata alapján szerezted ehhez az ihletet, mellőzd a hosszú párbeszédeket, és inkább az élvezetes részletekre menj rá. Ha pedig az említett könyvből merítetted az ihletet, vagy hasonló a tartalom, akkor nyugodtan vágj bele a „mocskos” részletekbe is. Nem baj, ha csöpögni fog a nyála az olvasónak, ezt vehetjük akár célnak is.
Így kell örülni
Nem csak a rejtélyek és az azok okozta bosszúság a lényeg, hanem az is, ha valami jó történik. Elárulom azt is, miért a végére írtam ezt a részt.
Főszereplőnk megismeri a leendő csaját, összejönnek, lehet örülni, aztán megismeri az apját, lehet megint örülni, de azt hiszem, nem lesz rá túl sok ok az elkövetkezendő fejezetekben. Az apáról kiderülnek csúnya dolgok, a csajjal váratlan esemény történik, később azonban – egészen pontosan a végén – újra lehet örülni annak, hogy megtalálta a boldogságot újra.
Így van, nem a boldog pillanatokra épít egy könyv, hanem a konfliktusokra.
Ha mégis szembetalálnád magad egy olyan résszel, ahova ilyen hangulat kell: rövid mondatok, pozitív gondolatok, a jelenlévő szerelmespárok éppen egymást nyalják-falják, senki nem veszekszik a másikkal, a jövőbeli tervekről van szó, minden happynek tűnik. Tűnik, hiszen ezek a részek nem tartanak örökké.
Legközelebb összefűzzük a szálakat, és meglátjuk, mi lesz, ha két, eddig nagyjából különálló rész találkozik.