Rengeteg közhelyből építkező dráma, vígjáték és ezek keveréke lepi el a filmművészetet. Ezek nagy része elcsépelt alkotás, a kreatívatlan filmgyárosokat jellemzi. Idén egy újabb közhelyekre épülő amerikai vígjáték-dráma látott napvilágot, Az első igai nyár című mozi. De ez az alkotás kivételnek tudható be, hiába a közhelyekre való építkezés, mert kiemelkedik a béna filmek kategóriájából és egy igaz tanulságos produkcióvá lép elő a nézők szemében.
Ahogy említettem csupa közhely a film, így a sztori se hoz meglepő fordulatokat. Ennek lényege, hogy a tizennégy éves Duncan anyjával, mostohaapjával és lány féltestvérével egy nyaralásra indul pótapja tengerparti nyaralójába. Igaz szívásnak ígérkezik Duncan számára ez a nyár. De aztán igaz kalandban lesz része, mert megismerkedik a csinos szomszéd lánnyal és munkát kap egy csúszdaparkban, ahol igazi barátokra tesz szert a visszahúzódó Duncan.

Az alap sztori tipikus drámának megfelelő történet. De minden apró mozzanata is abszolút kielégíti a dráma és a könnyű vígjáték fogalmát. Továbbá másodpercről másodpercre kiszámítható a történet, de hát ez nem meglepő, mert klisékre és közhelyekre építkezik a film. De ettől még nem lesz unalmas, hiszen a kiszámítható szituációkat érdekes módon, stílusosan tálalja nekünk a rendező.
A film „varázsereje” abban rejlik, hogy egészen valóságosan, élethűen vannak bemutatva a drámai szituációk. A hétköznapi ember szokásos problémái és az azokra való szokásos reakció köszön vissza a képernyőn. Ettől igazán közelinek, realistának érezheti a néző ezt a művet. Ettől válik igazán stílusossá Az első igazi nyár.
De a sok dicséret mellett egy kevés negatív kritikát is megfogalmazok, mert azért korántsem tökéletes a film. Igaz hogy közhelyekre és klisékre épül az egész film, de néha ez már kicsit sok is lehet. Én személy szerint már idegesítőnek tartottam egy-két momentumot. Például, hogy a főszereplő, Duncan tényleg egy atom nyomi gyerek és mégis bukik rá a legjobb csaj. Ez szerintem már kicsit sok a filmben, még ha egy kicsit lenne béna és félénk a srác, akinek csak a tapasztalat kell a csajozás terén és még nehezen, de megtudja szerezni a jó csajt, azt mondom oké. De ez már, hogy egy tényleg nagyon gázos srác egy tényleg normális, szép, lánynak bejön, az már nagyon kilóg a filmből. De akad még néhány más hasonlóan eltúlzott motívum a filmben.

Továbbá még azt is megjegyezném, hogy korántsem lenne élvezetes Az első igazi nyár az adott színészek nélkül. Steve Carell látható a gonosz mostohaapa szerepében. Tőle kicsit szokatlan ez a szereposztás, de irtó jól áll neki. Sam Rockwell pedig a jó fej csúszdaparki dolgozó szerepében tetszeleg nagy poén gyárosként, aki szintén sokat dob a hangulaton. A lelki gondokkal küzdő tini Duncant pedig Liam James alakítja szintén kiváló módon. Ő kevésbé ismert színész, de talán majd ismertebbé válik, hiszen van potenciál a fiúban.

Összességében tehát Az első igazi nyár című filmről azt lehet elmondani, hogy egy egyedi darabja a drámának és a vígjátéknak. Igazi mondani valóval megáldott alkotás, kiváló színészekkel és még a történet is elfogadható hellyel közel. A hangulata egészen egyedi, kicsit az Egy különc srác feljegyzései című filmre hasonlít. Bár az ennél jóval művészibb hangvételű.
Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!