Felejthetetlen művek jöttek már létre a filmtörténelem során a gengszterfilmeket illetően. Az egyik nagy ikonja ezeknek a filmeknek Al Pacino. Nagyon kevés olyan filmben játszott, ahol nem valamilyenfajta gengsztert kellett alakítania. Mára már ő is megöregedett így nehéz lehet őt elképzelni maffiavezérnek, mint anno A sebhelyesarcúban, vagy A keresztapában. Talán ennek apropóján jött létre a Született gengszterek című krimi-vígjáték.
E filmben Al Pacino és Christopher Walken kiöregedett gengsztereket játszanak. Történet szerint Val (Al Pachino) épp most szabadul a börtönből 28 év után és ezt barátjával Doc-kal (Christopher Walken) ünnepli. A nagy ünneplés közben rengeteg balhét csapnak: betörnek gyógyszertárba, ruhaboltba, autót lopnak, stb. Mindez kicsit felidézi a gengszterfilmek hangulatát, de egyben egy vígjáték is ez, mert az egész komédiásan van megkomponálva.

Tulajdonképpen ez a film lényege. Vagyis a megöregedett színészekkel és az ők filmbeli balhéival próbál a film emlékezni és tisztelegni arra, amit már a színészek elértek a filmművészetben. Hiába öregek, de még bennük van a tudás; a filmben ez a balhékban mutatkozik meg, egyébként meg azt tükrözi, hogy még mindig remek színészek. Persze nehéz lett volna jó filmet csinálni, ha az egész gengszterkedést még így nyugdíjason is komolyan vette volna a rendező, ezért inkább egy vígjátékba bújtatta az egészet. Ami jó ötlet volt, van is egykét jó poén, de azért egyiktől se vágja hanyatt magát az ember.

Az említett két színészen kívül Alan Arkin is főszerephez jut a gengszterek soraiban, mint profi sofőr. Nem ő az abszolút főszereplő, nincs is végig benne a filmben, de a karakterét jól eltalálták. Még nyugdíjason is lerázza a zsarukat egy autósüldözésben és kasza nova módjára megdöngeti a prostikat. De mindez nincs eltúlozva, így az ő karaktere, Hirsch sokat dob a filmen. Persze nélküle is van elég poén, de azok gyakran nem elég jók, ahogy már említettem és néha még kicsit bénák is, de Hirsch szerencsére ezt kompenzálja.

A Született gengszterek felépítése egyébként nem mutat semmi különlegeset, a szokásos amerikai filmekből vett beállítások, zenék, vágóképek, montázsok, stb. Szóval így ezek alapján, és hogy, azért hordoz, némi apró hibát magában a film azt kell, mondjam, hogy egy egyszeri szórakozásra megfelel a film, de egyébként nem egy nagy durranás. Ha nem az említett neves színészek szerepelnének benne, akkor egy igen gyenge alkotás lenne, de nekik köszönhetően némi szórakozást azért nyújt e mű is.
Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!