Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Tudom, tudom! Már megint egy kevés helyszínnel megáldott film. Hát, sajnálom, nagy rajongója vagyok a műfajnak, meg hát, amúgy se tudjátok megakadályozni, hogy erről írjak (ha-ha). De, mentségemre, hogy ebben a filmes sorozatban még nem volt szó sci-firől, úgyhogy éppen itt az ideje. A 2009-es Holdról lesz most szó.
Habár nincs kimondva, de a technikát figyelve valahol a nem túl távoli jövőben járunk, ahol a Hold túloldalán felfedeztek valamit, amitől megoldódott a Földön az energiaháztartás problémája. Egy Sam Bell nevű fiatalember feladata, hogy három évig felügyelje a Holdon történő munkálatokat. A szerződés lejártának közeledtével egyre szokatlanabb dolgok történnek vele, amivel társaság híján magának kell szembenéznie.
A film egy csodálatos utópia képével indít, ahol a jövőben már nincs elektromosság-probléma, ahol a technika mindenre megoldás, és ahol leginkább a gépekre kell hagyatkoznunk. A Holdon meg pláne ki vagyunk szolgáltatva a technika csodájának. A film többek között az ember és a jövő technikája közti viszonyt próbálja a maga sajátos módján prezentálni.
Miután megnéztem folyamatosan döbbentem rá, hogy mikről hivatott szólni még a háttérben a film. Az elsőre kusza történés folyamatos ráeszmélésbe torkollik, miközben nézi az ember, és egyre jobban összeáll, hogy miről van szó. Tulajdonképpen az emberi értékekről, emberségről és az egymásra hagyatkozásról szól a film. Gondolhatnátok, hogy mi olyan történhet ott a Holdon egy bázison, amiből ezt szűröm le, de én valójában csak megpróbálok nem lelőni semmit, de azért mégis kedvet csinálni hozzá.
A bujtatott eszmék mellett azért amiben még kiemelkedő a film, az a magány bemutatása. Ahogy az ember már akaratlanul elnevezi az élettelen tárgyakat, vagy beszél a növényekkel. Hasonló a Legenda vagyok azon jelenetéhez, mikor Will Smith betér a ruhaboltba, ha emlékszünk. leginkább szimpatikus volt, hogy ez a film is egy teljesen új ötleten alapszik, amiben a mai filmek nem dúskálnak. Akinek tetszett a Forráskód című film Jake Gyllenhaallal, annak csak annyit mondanék, hogy ugyanaz az ember rendezte ezt is, sőt ezt még ő is írta. Körülbelül annyira egyedi, mint az.
Hiába a kevés helyszín, a filmnek döbbenetesen szép fényképezése van. Élénk és hívogató színek uralják, magával ragadja az embert piszkosul. Amit lehetett kihoztak a helyszínekből és a díszlet adta lehetőségekből. Ahhoz képest, hogy független film, odaver néhány amerikai blockbuster sikerfilmet.
Ámbár, ahogy megénekeltem már sokszor, egy filmhez jó színészek is kellenek. A független filmek egyik koronázatlan királya, a lassú és elfolyó beszédű zseniális színész Sam Rockwell valami zseniális benne. Először furcsa, mert általában nem szerető családapákat alakít. Jó volt látni, hogy ebben is megállja a helyét. De azért nem kell félteni, ebben is megcsillantja másik orcáját. A harmincas színészek egyik legjobbika ő szerintem, ki ne emlékezne rá Vad Billként a Halálsoronban.
A Hold egy igazán tanulságos és elgondolkodtató film (némi társadalomkritikai mellékízzel) arról, mi is vár ránk a jövőben – már ha megéljük ezeket a technikai újításokat. Szerethető és egy igazán kikapcsolódásra alkalmas film. Ajánlom mindenkinek, nem csak a science-fiction szerelmeseinek.
