Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Így az érettségi hetében valami testhezállót gondoltam prezentálni. A film valószínűleg még az én figyelmem is elkerülte volna, ha nem az egyik nagy kedvencem, Matthew Perry játszaná a címszerepet. Túl nagy népszerűségnek nem örvend a film, tekintve, hogy nem is kapták fel és ráadásul TV-film. Ami miatt megnézték, az Matthew Perry és az alakításáért járó Golden Globe-jelölés. Ez a film a 2006-os A diadal című .
A film önéletrajzi ihletettségű, Ron Clark egy napjainkban is élő tanár. Egyéni módszerei és diákcentrikus baráti hozzáállása tette őt híressé. A Diadal a tanár életének azt a kis szeletkéjét mutatja be, mikor egy olyan osztályt bíznak rá egy nem túl baráti környék általános iskolájában, ahol már minden gyerekről lemondtak, mert renitensek, nem tanulnak és/vagy rosszak, mint a bűn.
Nem szeretem túlzottan a TV-filmeket, nem is láttam életemben háromnál többet szerintem, de ezt nem tudtam kikapcsolni. Szimpatikusan egyszerűen indít, semmi forgalmazó meg egyéb, rögtön kezdődik a film. Az kezdete egyszerre aranyos és döbbenetes. Ron kihúz egy gyereket a folyosó kukájából, ahová egy tanár állította be, mert odavaló. Rögtön betekintést nyerhetünk abba, hogy a tanár milyen ember és miként tanít. Az első 2-3 perc máris rengeteg mindent elárul, nem a levegőbe beszél vagy semmitmondóan telik.
Mint mondtam Ron nem kis feladatra vállalkozik: Harlemben akar munkát vállalni – merész! El is megy az egyikbe, ahol egy tanár éppen durván bánik egy kissráccal, aki haza akar menni, Ron szétválasztja őket, az erőszakoskodó tanár elmegy, Ron máris a helyébe akarna lépni, de az igazgató nem találja jó ötletnek. Az iskola milyenségét nagyon mutatja a kettőjük párbeszéde:
– Clark, elhiszem, hogy Ön igen őszinte, de attól tartok egy csöppet túl…
– Mi? Túl fehér, magas vagy randa?
– Kedves.
Ez jellemzi az egész filmet, a humoros, kedves és tartalommal telt mondatok sora. Az egész film alig másfél óra, mert nincs benne felesleg. Az egésznek van egy szeretetreméltó hangulata és csak úgy sodródunk az eseményekkel.
A film amúgy valamelyest egy személyiségváltozást is bemutat, ahogy a reménytelen gyerekek tanítása miatt Ron egyre kevésbé tud önmaga maradni. Nem adja fel, de mégis nem kis változásokon és megpróbáltatásokon kell keresztülmennie. Ehhez persze kellett Matthew Perry zseniális alakítása. Annyira kár a karrierjéért, mert ő a Jóbarátok legtehetségesebb színésze és mégis csak befuccsoló sorozatokat kap vagy B-kategóriás filmek mellékszerepeit. Ha valamiben, ebben aztán látszik, hogy kiváló színész és nem csak a faarcú szarkasztikus szerep áll jól neki. Persze azért ebben sem kell félteni – lásd a fenti párbeszédet.
A Diadal egy nagyon tanulságos és tanárok ezreinek példát állító film. Ha minden tanár ilyen lenne, szerintem egészen más világban élnénk. Tudom, könnyen beszélek, nem vagyok tanár, de azért… na mindegy, én az iskolákat megjárt diákok szócsöve vagyok. A filmet ajánlom mindenkinek, főleg gyerekeknek, szülőknek és tanároknak.
