Gengszterosztag KRITIKA

Szinte már külön világot képeznek azok az amerikai filmek, melyek Los Angelesről szólnak. Vagy egy híres maffiózóról vagy korrupt rendőrökről vagy talán mindkettőről egyszerre. Ezek mindig is kedvelt témái voltak a Los Angelesről szóló moziknak. Idén újabb ilyen filmmel gyarapodott a gengszterfilmek világa, a Gengszterosztag című filmmel.

Ahogy a bevezetőből kiderült, ez a film se szól másról, mint hogy egy kegyetlen maffiafőnök, jelen esetben Mickey Cohen át akarja venni az uralmat Los Angeles felett. Már szinte az övé az egész város, minden és mindenki az ő befolyása alatt van, még a rendőrök is. Természetesen mindig akadnak olyanok az angyalok városában, akik ezt nem tűrik és háborút indítanak az igazságért, és azért, hogy megtisztítsák Los Angelest. Ez most sincs máshogy.

Egy jól megszokott klisé alapján készült ez a film, így vagy csak nagyon jó, vagy csak nagyon rossz lehet. Hála Istennek ez az alkotás az igényesebb, élvezhető kategória felé hajaz. Ahogy már leírtam a sztorit, az már annál közhelyesebb nem is lehetne, de pont ezért lesz jó ez az alkotás. A tipikus los angeles-i gengszterfilmek kliséit teljesen lecsupaszítva használja ez a film. Az ember tudja mi fog következni és mégis élvezi azt. Ennek oka a film képi világa.

Magával ragadó képsorokat láthatunk folyamatosan. A negyvenes évek végén játszódó történet bámulatosan idézi fel korát. Minden egyes helyszín, díszlet, jelmez egészen kifinomultan, részletesen van jelen a filmben. Ettől válik igazán élvezetessé ez a mű. Az ember csak ül a székben és bámulja a macsó gengszterek öldökléseit úgy, hogy úgyis tudja mi fog következni, de élvezi azt, mert közben egy varázslatos Los Angelesben gyönyörködhet. Tulajdonképpen így már a sztori is izgalmas lesz, hiszen amellett, hogy szinte mindent előre tud a néző, valami újat mégis tartogat a film, mindig egy újabb szeletet abból a bámulatos negyvenes évekbeli Amerikából.

Egészen klisészerűnek neveztem a sztorit, de azért kicsit korrigálnám ezt, mivel ha alaposabban megvizsgáljuk a történetet, és nem csak nagy vonalakban írjuk le azt, akkor talán némi izgalommal, apró meglepetésekkel is szolgálhat. Na és persze a karakterek egészen jellemesek lettek, melyek szintén sokat dobnak a történeten, és úgy alapjában véve az egész filmen. A Cohen ellen harcoló rendőrök egytől-egyig igazi emberekként vannak jelen a filmben, nem érezni, hogy sablonosak lennének. Abszolút sajátos vonásokkal bírnak, mellyel kikerekítik az egész filmet, és élővé teszik azt. Ehhez persze remek színészi játék is kellett. De hát nem csekély színészi gárda húzódik meg a film mögött: Sean Penn, Emma Stone, Nick Nolte, Ryan Gosling, Josh Brolin. Mindegyik színész a szokásos, kitűnő alakítását nyújtja a filmhez.

A film látványvilágáról is esett már néhány szó, de magukról az akciójelenetekről még nem. Akcióból van bőven a filmben és ezek látványosak is. De azért azt nem mondanám, hogy kiemelkedő látvánnyal bír ez a film az akciót tekintve, a megfelelő színvonalat hozza, de semmi több. Hasonlót lehet elmondani a zenei aláfestésről is. Bár azért a film végi verekedős jelenet alatt hallható zenét kiemelném. Ennek egyes részei a Rocky című filmben hallható Eye of The Tiger részleteire hajaz. De szerencsére nem egy buta kópia módjára, csak egyes hangokat lop a Rockyból ez a film, és csinál egy egész szép, a film jelenetéhez illő muzsikát.

Tehát a Gengszterosztag egy élvezetes akciófilm, mely klisékre épül, de mégis tud stílusos lenni. Egy percig sem fogunk unatkozni a film alatt, hiába lehet szinte előre tudni az egészet. A film sikere a színészi játékban és a díszletekben rejlik, ha ez a kettő nem lenne kiváló, akkor valószínűleg egy felejthető, lapos alkotás lenne. Így viszont szórakoztató. Azt azért nem mondanám, hogy évtizedek múltán is emlegetni fogják a gengszterfilmek világában, de mindenképp egy pozitív alkotás.