Modern rabszolgaság [Második rész]

Ez a cikk-sorozat egy kicsit megpróbál rávilágítani a hagyományos munkavállalás hátulütőire. A sorozat végére jó eséllyel eljutunk majd valamiféle megoldáshoz is, addig pedig remélem, mindenki elgondolkozik egy kicsit a saját és mások jövőjén is.

Az idő pénz. Vagy mégsem?

Sokan nem látják át a pénz valódi szerepét a világban. Jobb esetben azt gondolják, hogy az valamiféle zseton, amivel felülhetünk a hullámvasútra, vagy amiből vehetünk egy hamburgert, amikor megéhezünk. Rosszabb esetben egy természetfeletti gonoszt látunk benne, ami nélkül sokkal jobb lenne minden.

Az igazság ettől egészen távol áll. A pénz egyszerűen egy értékmérő. A cserekereskedelem egy idő után korlátokba ütközött, így kellett valami, ami jelöli, hogy mi mennyit ér. Ezt látjuk a boltokban, az egész gazdaságban. Amikor megveszünk egy terméket, az ára az általa képviselt értéket tükrözi. Amikor elmegyünk dolgozni, az általunk előállított értékért cserébe pénzt kapunk.

Az egyetlen probléma a tradicionális értelemben vett állásokkal, hogy nem a tényleges árat fizetik meg a munkánkért. Hiába csinálunk egy sajtburgert, aminek a piaci értéke 250 forint, mi bizony órabérben dolgozunk, így kapunk tíz forintot a kétperces munkánkért.  Ugye látod, a különbséget a két szám között? Ha nem az idődet adnád el, hanem az általad létrehozott értéket, nem tíz forintot keresnél, hanem a huszonötszörösét.

Ezzel elérkeztünk a következő problémához. Hova tűnik a maradék kétszáznegyven forint?

Etesd a munkáltatódat!

Gondolkoztál már azon, hogy az általad végzett munka mennyi bevételt hoz valójában? És, hogy ennek te mekkora részét kapod meg?

Az eredmény elég elszomorító. Persze, mondhatod, hogy ez így működik. A munkáltató elintézi a jogi dolgokat, az adóbevallásodat, övé a felszerelés, amivel dolgozol, ő intézi a marketinget, és így tovább. És éppen erről van szó. Mit gondolsz ezeket miből fizeti? Abból a pénzből, amit a te munkád termel. Te fizeted ki az irodát, amiben dolgozol, a reklámokat, a főnököd bérét, a céges rendezvényeket, a wc papírt, amit elhasználsz. Mindent. Senki nem fog egy céget üzemeltetni, amin nincs haszna. És a hasznot mindig a legkisebb dolgozók hozzák. De persze, értem én, hiszen szeretjük a főnökünket.

Folytatás a következő részben!

Ha tetszett a cikk, akkor adj rá öt csillagot, és oszd meg, hogy mások is elolvashassák!