Ó nagyon régen, még a húszas évek elején történt. A balatoni faluban élő család szép, fiatal lánya szerelmes lett. A fiú, kibe beleszeretett egy gazdag család fia volt. A lány bizakodott, hogy a szerelem kölcsönös és együtt élik majd életüket. De a fiú részéről ez a szerelem nagyon rövid életű volt.
Addig tartott, míg ki nem derült, hogy a fiatal lány gyermeket vár. Vége lett a kapcsolatnak és egy késő este egy kislány született a világra. Dús fekete hajjal, nagy fekete szemeivel gyönyörű kislány volt. A fiú nem volt kíváncsi rá. A faluban volt egy fiú, aki így gyermekkel együtt is feleségül vette a lányt. Az esküvő megtörtént, külön egy kicsi házban kezdték meg életüket. Egy idő után kiderült, hogy a szép kisbaba nem kell ebbe a házasságba.
De ott voltak a nagyszülők, akik magukhoz vették a gyermeket. Ő úgy nőtt fel, hogy nagyszüleit hitte szüleinek. Tudta Ő, hogy mi az igazság, de mégis szüleinek érezte nagyszüleit élete végéig.
Szegény, egyszerű család, és ahogy a kislány felcseperedett, máris dolgoznia kellett. Együtt dolgozott nagynénjével és bizony sokszor bújt el, hogy kisírja magából a szomorúságot.
A kislány nagylány lett, és nagyot változott az élete. Egy nagyon jószívű család keresett gyermekei mellé valakit. A választás a lányra esett. Így kezdődött életének jobbra fordulása.
Hiányzott nagyon az otthon melege, a nagyszülők gondoskodása, de ennél a családnál szintén otthonra talált. Több évig élt velük, és tényleg családtagnak számított. Ez idő alatt ismerkedett meg egy fiatalemberrel, akivel kölcsönösen megszerették egymást, aminek házasság lett a vége.
A fiatalember a nagynénjével élt és ahogy a lány odakerült, a nagynéni szinte lányának tekintette. De a háború bevonult az életükbe.
A fővárosban, ahol laktak, nagyon nehéz lett az élet. Bombázásnál az óvóhely volt, ahova nagyon sokan menekültek. Harcok és bombázások közepette egy kislányuk született. A kislány nem akart a világon maradni és hamar megszűnt rövid kis élete.
A továbbiakban a megélhetésért folyt a harc. A fővárosban lehetett sót, petróleumot szerezni, ami faluhelyen hiány volt. Így történt, hogy a fiatalasszony fölpakolva vonatra szállt és utazott haza a balatoni kis házba. Az utazás nem volt egyszerű. Ha jöttek a bombázó repülők, a vonat megállt, mindenki elrejtőzött, így nem bombázták az álló vonatot. Félelem és szorongás volt az utazás.
A faluban húst, tojást, zöldséget és sok minden mást lehetett az áruért kapni. A visszautazás ugyanolyan körülményes volt.
A lány szeretett volna nagyszüleivel maradni, de férjének és a kedves nagynéninek szüksége volt rá, így nem maradhatott. Azt mindenki tudja, a harcok után milyen volt a főváros. Mindenütt rom, halottak és éhezés. Hosszú idő kellett, míg valahogy megindult az élet.
A fiatal párnak megint gyereke született. Egy kisfiú, szép és boldog volt életük.
De az élet kiszámíthatatlan. A nagy bajban együtt élő fiatalak élete most kettévált. A fiatal apa talált más párt magának. A kisfiú az édesanyjánál maradt. A nagynéni az anya mellett állt, segítette és a kisfiút unokájának tekintette. Az évek rohantak és a kisfiú növekedett a dolgozó anya védelme alatt. Végül az életük jobbra fordult.
Egy egyszerű, dolgos emberrel hozta össze a sors. Házasságot kötöttek és teljes lett a család.
Sokat nyaraltak a Balatonnál, hosszú kerékpár túrákat tettek, sátoroztak, így élték nyugodt, fiatal életüket. A fiú is felnőtt, kijárta iskoláit és megismerkedett egy kislánnyal, akivel házasságot kötött. Nemsokára egy kislánnyal bővült a család. A nagynéni változatlanul jelen volt az életükben, és ahogy idősebb lett, összeköltözött nevelt fia volt feleségével. Érdekes és nem mindennapi történet ez egy család életében, de nekik így volt teljes a család.
Később még egy kislány született, boldog nagy család! Sajnos az élet rendje, hogy idős, beteg emberek elköltöznek az életből. Így történt a maminak nevezett nagynénivel is.
A családban mindenki szorgalmasan dolgozott. Törődtek egymással és ebbe a meleg otthonban nevelkedett a két kislány unoka.
Majd a fiatalok is külön költöztek egy szép nagy lakásba. De a kapcsolat a szülőkkel szoros volt. Egy tragédia ismét megtalálta őket.
A fiatal apa édesanyja, aki fiatal korában annyi sok szomorúságot megélt, elhagyta hozzátartozóit. A gyász megtörte a családot, de az életet élni kellett tovább. A nevelőapa, aki egyedül maradt, összeköltözött a gyerekekkel, unokákkal.
De Ő sem maradt sokáig, és elment felesége után. Az élet útja tovább futott. A kis unokák felnőttek lettek. Egyikőjük megtalálta társát. Nemsokára itt is megszületett az első gyermek, egy kislány. Egy idő után egy másik kislány is született.
Sajnos, hogy ezt már a dédnagymama nem érhette meg. Hiszen nagyon szerette unokáit és a kicsiket hogy szerette volna! A fiú és a lány, akik valamikor egymásra találtak, boldogan élnek gyermekeikkel, unokáikkal együtt. Hiányoznak az eltávozottak nagyon, de az Ő életük még sok örömöt tartogat számukra.
Lezúg az élet hirtelen, mint sebes patak,
Feléd csupán a jelen virágai hajlanak.
Karold át a jelent,
Ne keresd a jövőt,
Ne sírj a múlt után,
Az életet szeresd csupán!