Gomorra: Sin City létezik

(A film 2008-ban készült és a nápolyi maffiáról szól. Bánom, hogy nem néztem meg hamarabb. Életem első filmkritikáját olvashatjátok, ami nem véletlen: Ritkán van ekkora hatással rám egy alkotás…ha tetszett a kritika, kérlek pontozd )

Kezdjük a címmel: Gomora egyike azon bibliai városoknak, melyet  Isten  „kénköves és tüzes esővel” pusztított el, ugyanis egyetlen igaz embert sem talált ott, olyan elfajzott volt mindenki. Azért szerepel két r-rel, mert így jobban rímel a Camorrára, így hívják ugynais azt a „jelenséget„ amit az alkotás be szeretne mutatni.

A film alapjául szolgáló, azonos címen megjelent könyv írója, a mai napig szigorú rendőri őrizet alatt él, vélhetően elég magas vérdíjat tűzhettek a fejére. Nem csodálom. A legkegyetlenebb olasz szervezett bűnözői csoportról beszélünk, mely tevékenysége túlmutat Nápolyon. Nemzetközi szinten, a legkülönfélébb „iparágakból” éldegél. Az emberanyagot, és az egész szervezet magját Scampia adja ( amolyan „nápolyi nyócker”), de az igazi haszon a divat hamisítványokból, és a veszélyes hulladék eltüntetéséből származik.

A film mégsem nevezhető tényfeltáró riportnak. Semmit nem rág a szádba, és elképzelhető, hogy eleinte a biznisz részleteit fel sem fogod, majd szép lassan beszivárog a az egész „rendszer” gonoszsága a tudatodba, úgy hogy észre sem veszed. A sztori több szálon fut,  és brutálisan hiteles. A „színészek” kétharmada frissen szabadult, vagy a forgatás idejére engedték ki a börtönből. Mondanom sem kell, hogy önmagukat alakítják.

Ne várjunk fehér nyakkendőket, meg csíkos öltönyöket! Nincsenek luxusautók,  csak robogók. Félrenyalt jóképű gengszterek helyett focista frizurák, és igénytelen turis melegítőnacik, heroikus pisztolypárbajok és akciójelenetek helyett, naturalistán ábrázolt gyilkosságok, melyeket  profi módon, egy pillanat alatt követnek el. Nincs adrenalinpumpáló aláfestő zene, csak a nyomornegyedek lakóinak telefonjaiból szóló gagyi pop. Aki valami Scarfaceset vár, csalódni fog! Ennek ellenére tanácsolom, hogy nézze meg a filmet, minden tinigengszter, akinek a falán Don Corleone, vagy Tony Montana poszter lóg. Kiábrándító, de nagyon tanulságos lesz!

A gengszterré válás lélektana, és annak lehetséges kimenetelei is kiválóan meg vannak jelenítve. A pszichopata utcagyerek, és a neki behódoló csatlóstól  kezdve (nevezhetjük csicskának is), a nemzetközi  öltönyös bűnöző, és a „személyes titkár” drámáján át nyilvánvalóvá válik, hogy a gonoszság valahogy ezt az egész rendszert átitatja, és bármilyen lelkületű is legyen az ember, ilyen környezetben mindenképpen gonosszá lesz, és nem tud belőle kimászni, csak kivételes szerencsével,  akaraterővel és jellemmel.

A film nyomasztó, de annyira kifinomult módszerekkel éri el ezt a hatást, hogy nem tudod megfogalmazni azt,  hogy miért érzed szarul magad.  Hősök és pózolás nélkül mutatja be a szervezett bűnözést. A szereplőkkel való azonosulás során, a néző két lépést hátrál félúton, ezért nem könnyű végignézni. Valahogy mégsem ítélkezik az ember a fölött amit lát, viszont hatalmába keríti valami megmagyarázhatatlan lelki undor.

Kisokos:

Cím:  Gomorra (2008)
Hossz:  135 perc

Mért nézd meg? 

-Tanulságos, kiábrándító, realisztikus. Garantálom, hogy jobb ember leszel utána.

Mért ne nézd meg?

-Elhányod magad a kapzsiságtól és a könyörtelenségtől.

Díjak és jelölések:

Cannes-i fesztivál (2008) – Zsűri Nagydíja: Matteo Garrone
Európai Filmdíj (2008) – Legjobb film
Európai Filmdíj (2008) – Legjobb rendező: Matteo Garrone
Európai Filmdíj (2008) – Legjobb operatőr: Marco Onorato
Európai Filmdíj (2008) – Legjobb férfi alakítás: Toni Servillo
Európai Filmdíj (2008) – Legjobb forgatókönyv: Matteo Garrone, Massimo Gaudioso, Ugo Chiti, Roberto Saviano
BAFTA-díj (2009) – Legjobb nem angol nyelvű film jelölés: Domenico Procacci, Matteo Garrone
Cannes-i fesztivál (2008) – Arany Pálma jelölés: Matteo Garrone
Golden Globe-díj (2009) – Legjobb idegennyelvű film jelölés

(ha tetszett, kérlek pontozd )