Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Genetikus opera? Az meg mifene? – kérdezheti joggal minden ember, aki szembesült már a filmmel vagy aki éppen most olvasta itt először. Ez a 2008-as film pont olyan, mint a címe: szokatlan, meghökkentő és még opera is van benne. Film utcánk első musical-ét szeretném most megismertetni a nagyérdeművel.
A nem túl távoli jövőben, valahol a huszonegyedik század közepe környékén járunk, ahol már nincsenek szervdonorok, ugyanis a szerveket és egyéb belsőségeket legyártja a Geneco vállalat. Ez mind szép és jó, de ha az ember kap egy szervet, de nem fizet időben, jön a Repo man és visszaveszi azt. Nem sebészi eszközökkel és nem steril környezetben. A történet szomorú iróniája, hogy a Repo man lánya halálos beteg. Eközben elterjed az úgynevezett Zydrate nevezetű fájdalomcsillapító, ami a fiatalok legkedveltebb drogjává növi ki magát. A Geneco vállalat pszichopata örököseiről pedig már szó se essék.
Ami azt illeti, kinézetre pont úgy néz ki a film, mint amilyennek a sztori elolvasás után elképzeljük. Sötét, rideg, félelmetes, mocskos és züllött. Mire is számíthatnánk, tekintve hogy az a Darren Lynn Bousman nevű elvetemült rendező követte el, aki a Fűrész jó pár részével fordította ki a nézők belső szerveit.
De ez mind semmi. Hiszen ez egy musical! Persze nem az a Hair vagy Ének az esőben fazon. Nem is lehetne hasonlítani semelyik musicalhez sem, mert ez főleg heavy metal és hard rock zenéket tartalmaz, többek közt Sarah Brightman előadásában, aki korábban az örök darab Time to say goodbye-t énekelte fel Andrea Bocellivel. Nem vagyok a musicalek nagy kedvelője, de mint kemény zenét kedvelő ember engem levett a lábamról ez a darabolós-zenés filmalkotás.
Az egésznek van egy afféle romlott és mégis szép mivolta, miközben finom trancsírozások, szomorú történetek és elkápráztató jelenetek közt ickázunk. Jól ábrázolja, milyen szubkultúrák lesznek az esetleges csúnya jövőben. Mindamellett kielégíti mind a horror filmek kedvelőit, a hard zenék kedvelőit és talán még a musicelek kedvelőit is. Kissé rémisztő, humoros, tartalmaz némi kegyetlenséget, de főleg a jó zenén és a szórakosztatáson van a hangsúly. Mondhatnám, hogy olyan mint a Rocky Horror Picture Show egy továbbfejlesztett változata, de inkább nem mondom, mert azt a filmet nagyon nem bírom.
A filmben szereplő ismerős arcokról való írást direkt a végére hagytam. Több ismerős arc szerepel benne, mint például Paul Sorvino, akit már biztos láttunk valamiben, vagy ott van a Kémkölykök azóta már felnőtt színésznője Alexa Vega, akinek meglepően jó hangja van. És hát, van benne még valaki, aki miatt szerintem sokan visszahőkölnek a megnézésétől, az a lány aki pár éve botrányaival és a fater pénzének két kézzel szórásával szerzett magának nem akármilyen hírnevet. Igen, ő Paris Hilton. Igazán nem akarom védeni a szereposztó urat vagy hölgyet, de a kapott szerepét rászabták. Van talán valamennyi hangocskája is, szóval szerintem ezért az egy szerepéért én nem jelöltem volna Arany-málna „díjra”. A többi szereplő abszolút a helyén van.
Vegyünk egy mély levegőt és nézzük meg a Repo, a genetikus operát. Lehet magam sem néztem volna meg, de annyit hallgattam a film zenéjét, hogy már illendő volt magát a filmet is látni. Ha nem akaródzik megnézni, hallgassuk meg a zenéjét. Akik nem szeretik a horrort, azok se ijedjenek meg, nem horror film ez, csak tartalmaz némi horrorisztikus elemet is, ez inkább csak egy durva zenés film. Én nagyon szerettem, hátha lesz még vele így más is.
