Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Ezúttal A kezelés című filmről számolnék be nektek, amely nem hagyott bennem mély nyomokat, inkább meggyőzött arról, hogy létezik rosszabb alkotás a Disney Channel munkáinál is.
A The Session vagyis A kezelés c. film megtörtént esetet dolgoz fel. Egy ’99-ben elhunyt, nyaktól lefelé teljesen bénult költő életét dolgozza fel, egészen pontosan azt, hogy miként ismerkedik meg egy szexterapeutával és kettejük kapcsolatában a kezelés mit is jelent valójában. Szerintem sejtitek, hogy miről van szó. Miután kijöttem a moziból, az egyik cimborám megkérdezte, hogy tetszett-e a film. Annak ellenére, hogy egy valós személy életét dolgozza fel, mégsem tudom azt mondani, hogy jó film. Lelkizés ide, lelkizés oda, a film szerintem pocsék. A rendező maga sem tudta, hogy mit is akar pontosan, így aztán az egész film csak úgy megtörténik az egyszeri, hangsúlyozom tényleg csak egyszeri nézővel. A szereplők kóvályogtak össze-vissza. A főszereplő John Hawkes érzi talán legjobban magát a szerepében, amit azért kicsit abszurdnak érzek, főleg hogy nem kapott túl aktív szerepet a filmben. A kezelés tele van ízléstelen poénokkal, amik a fizikailag korlátozott embereket célozzák meg. Művészetben és poénokban nincs határ, szokták mondani én pedig egyáltalán nem erősítem a konzervatívok táborát, de néhány önirónia, amelyeket a főszereplő tett a saját életvitelére, és pár poén esetén már nagyon rezgett nálam a léc, és elgondolkoztam azon, hogy hátat fordítok a mozivászonnak. Mint ahogy előbb említettem, a főszereplőn kívül a többi színész egyáltalán nem játszik, leszámítva talán William Macy-t, aki bor helyett sört ívó, és vizet prédikáló papot alakít. A szereplőgárdát próbálja még erősíteni Helen Hunt, aki a főszereplőnk terapeutáját játssza, de az ő esetében mégis azt éreztem, hogy nem tudta eldönteni, hogy a film az paródia, vagy halálosan komoly. A kezelés erőteljesen kritizálja a különböző vallásokat, és groteszk humorral kezeli a mozgássérülteket.
10/2-t kap tőlem „A kezelés” c. film.
