Gyilkosság, vagy megváltás?

A cikk olvasási ideje kb. 6 perc

Egy gyermek vállalása nem mindig egyszerűen eldöntendő kérdés. Megnehezítheti, vagy épp teljesebbé teheti egy nő (és a család) életét, épp ezért sokszor hallani, hogy semmiképpen sem ajánlott kényszerből olyan gyermeket megszülni, akit nem várnak szívesen. Feministák előszeretettel hangoztatják, hogy a döntés, hogy vállalja-e valaki a gyermekét egyedül az anya joga.

Ez okból kifolyólag napjainkban sokat vitatott kérdés, hogy joga van-e bárkinek is elvenni egy ember életét. Valamint, hogy egy gyermek mikortól is számít érző emberi lénynek.

Hazánkban 1956-tól végeznek legálisan abortuszt, mely „köszönhető” az akkori szovjet befolyásnak. A Szovjetunióban már 1955-ben elfogadtak egy törvényt, mely engedélyezte az abortuszok végrehajtását, gyakorlatilag feltétel nélkül.

A rendelet abortuszjárványt szült, szerte az országban meg nem született gyermekek százait ítélték halálra, s az abortusz nagy népszerűségnek örvendett egészen a 60’as évek végéig. Ezekben az időkben évente általában kétszázezer terhesség-megszakítást végeztek hazánkban, s az „abortusz trend” olyan méreteket öltött, hogy 100 élve születésre jutott 134 művi terhesség-megszakítás.

Úgy tűnik, a mai modern társadalmunkban egyre inkább fokozódik az abortuszhoz fűződő igény.

A magasabb végzettségek iránti vágy, és a divatos „szingli” élet, magával hozta, a gyermekvállalás megtagadását. De mint mindig, itt sem minden csak fekete és fehér.

Ha abortuszról beszélünk, figyelembe kell vennünk több tényezőt is. Az abortuszpárti társadalom azt vallja, a nők számára azért kell megkönnyíteni az abortusz körülményeit, mert azok a nők, akik akaratuk ellenére estek teherbe lehetetlen helyzetbe kerültek, s egyetlen reménységük az abortusz.

Azonban a legtöbb esetben ilyen lehetetlen helyzetről szó sincs. Sokkal inkább a felelősség kérdéséről van szó. Sok nő, pár nem adja fel a fiatalságát, és a felhőtlen életet azért, hogy életük végéig felelősségteljes és lemondásokkal járó életet éljenek gyermekükért.

Sokat hallani azt is, hogy „éld ki magad”, „ráérsz még vele”, „előbb legyen egy biztos állásod”. Persze ez mind fontos, de ha valaki még nem élte ki magát, vagy nincs meg a megfelelő anyagi feltétele, esetleg életkora, vagy családi helyzete ahhoz, hogy gyermeket neveljen, nagyon jó és egyszerű védekezési módok vannak a terhesség megelőzésére.

Ez újfent csak a felelősség kérdése. Sajnos nagyon sok fiatal meggondolatlanul, védekezés nélkül létesít nemi aktust, sokszor vadidegenekkel, melyeknek a „becsúszott”, nem kívánt gyermekek isszák meg a levét.

Ugyanakkor a „ráérsz még vele” típusú tanácsokkal a társadalom szinte önmagát öregíti el. Szüleink, ismerőseink nevelik belénk a gyermektől való rettegést, s a felhőtlen felelősségmentes élet minél tovább való kitolását.

Természetesen vannak olyan esetek is, amikor az abortusz nem kérdés. Ha a magzat veszélyezteti az anya egészségét, az feljogosíthat annak megölésére. Egyes nézetek szerint, egy nő még tud gyermeket szülni, dolgozni, és hasznos tagja lenni a társadalomnak, viszont egy gyermek legalább 20 évig még kiadást jelentene az államnak. Ezért minden esetben az anya életének megmentése az elsődleges szempont.

Persze az megint erkölcsi kérdés, hogy egyesek úgy döntenek emberek életéről, mintha azok árucikkek, vagy újraprogramozható gépek lennének.

Olyan érveket is sokat hallani, hogy helyes megölni a magzatot, ha súlyos testi vagy szellemi károsodással jönne a világra. De ez valóban ilyen egyszerű lenne?

Nincs mód megkérdezni tőle, hogy a beteg létet, vagy a halált választja-e. Ugyanakkor egy családot sem vethetünk meg azért, amiért nem szeretnék életük végéig beteg gyermeküket nézni, vagy többi gyermekük életét is megnehezíteni egy beteg testvérrel. Nem beszélve a kezelési költségekről.

Természetesen nem feledkezhetünk meg az erőszakkal fogant gyermekekről sem. Talán ebben az esetben a legnehezebb tisztán látni, s ítélni. Hiszen a gyermek olyannyira az anyáé, mint az erőszaktevőé. Hol van a határ? Ki tudja eldönteni, hogy az anya képes lenne-e szeretni a gyermeket, vagy gyűlölködve nézne rá egész életében?

Mégis ezek a felvetések eltörpülnek a mai magyar társadalomban legtöbbet hangoztatott kérdés mellett, ami nem más, mint a szociális háttér. Hiszen beteg gyermek szerencsére nem gyakran születik és a nemi erőszak sem olyan gyakori hazánkban, hogy milliónyi gyermek élete felett kellene dönteni, azonban a szociális helyzet romlásával, az anyagi bizonytalansággal majd’ minden magyar, gyermeket vállaló- és nem vállaló párnak szembe kell néznie.

A nők, vagy párok legtöbbször azért ölik meg a magzatot, mert nem lennének képesek eltartani azt. Az elmúlt pár évben elvégzett abortuszok 97%-ának ez volt az oka.

Újfent csak azt tudom mondani, hogy az anyagi biztonság fontos és elengedhetetlen kelléke annak, hogy egy család kiegyensúlyozottan tudjon működni, ugyanakkor ott motoszkál a gondolat, hogy ha ennyire megnehezítené a család életét egy új jövevény, akkor miért nem figyelnek jobban? Miért nem tesznek meg minden óvintézkedést annak érdekében, hogy ne kerüljenek ilyen döntéshelyzetbe? Nyilván nincs százszázalékos fogamzásgátlás, de az esetek nagyon kis százalékában volt csak a fogamzásgátló módszer a hibás. Sajnos a legnagyobb számban az emberi felelőtlenség vezetett odáig, hogy a pároknak az abortusz mellett kellett dönteniük.

Természetesen mind az abortusz ellen, mint az abortusz mellett sok érv áll. A döntés nem könnyű, ugyanis a terhesség-megszakítás egy vissza nem csinálható folyamat. Nem lehet pár év múlva megbánni, s visszacsinálni a dolgot, de ugyanez igaz a gyermekvállalásra sem. Ha egy nő, egy pár vállalja, hogy életet ad egy gyermeknek nem gondolhatja meg magát. Ha mindenki így tenne, s kénye kedve szerint dobálni ide-oda a gyermekét tele lennének a gyermekotthonok.

A gyermek egy életre szóló kötelesség, gond, aggódás, boldogság, szeretet, öröm. Csak meg kell találni a pozitív részét, hiszen mindennek van jó és rossz oldala.

Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy létezik az úgynevezett abortusz utáni depresszió.  Ez általában a nőket sújtja, de férfiaknál is jelentkezhet.

Természetesen nem minden nő kerül abortusz után depresszióba. Vannak, akik megkönnyebbülnek, akadnak, akik bár szomorúak, de mégsem esnek depresszióban és olyan nők is vannak, akik nem tudnak megbirkózni tettük következményeivel. Gyakori, hogy a terhesség-megszakításon átesett nők minden áron újra teherbe szeretnének esni.

A felett sem lehet szemet hunyni, hogy az abortusz – mint minden beavatkozás – kockázatokkal jár. Egy meggondolatlan döntés örök életre elveheti egy nő legszebb ajándékát, azt, hogy életet adjon egy gyermeknek.

About BHajni

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …