Diaskoládi mementumok

A fellépő szobában két aranytorkú dolgozott éppen lelkesen a harmadikon, aki műanyag pohárba öntött cefréjét, mint a rómaiak az ezüst kupát tartotta mellmagasságig, azt néha jókedvében megöntözte vele a lányok tarkóját. szoppjá te tehén. mondta közben biztatólag, mert ilyen jó neki nem volt már 50 éve. tudniillik a  felesége az effajta örömöket nem preferálta, már úgy a férje tekintetében, akinek átható disznószagát nem tudta megszokni félszáz év alatt sem. nagyobb bánatára viszont leszúrni sem tudta, pedig azt legalább már kétszer is megpróbálta, egyszer nagypénteken, amikor férje hozzábaszta a borsófőzeléket az alacsony hústartalom okán, illetve szenteste, amikor lajos kifogásolta, hogy a halászlében a hal busa, és mi a kurva anyjáért kellett kiszedni az olajos mocsárból, ahova beleszületett. ponty az te geci, a hentestől vettem tegnapelőtt, halnál meg, kontrázott a felesége és már jött is a nagykés oldalba. hogy lajos mégsem halt meg, abban a napi fejadag két kiló disznótöpörtyű nagy szerepet játszott, az ő szerencséjére immáron a pengehosszúságnál vastagabban lerakódva, a sok évi pultból történő csipegetésnek hála, merthogy hentes volt a lajos, félig innen a disznószag.

A lányok viszont nem a lajost, a hentest oboázták serényen, hanem lajost, aki az egy szál harangvirágot az est folyamán legalább három-négy alkalommal énekelte el, hatalmas ováció kíséretében. a kettőből az egyik szopó, a valéria nagy momentuma volt ez, azóta nem volt férfi a szájában, mióta egyszer hazafelé hajnal négykor az út mellett rá nem talált a cserődi karcsira. lényegi különbség volt, hogy cserődi karcsi nem tudott, lajos viszont nem is akart ellenkezni, annak ellenére, hogy negyedik születésnapján a valériát nevelő nagypapája el nem adta őt egy ukrán házaspárnak fél év levelezés után egy kiskomódért és négy üveg lekvárért, de alig tettek meg az örökbefogadók a kis valériával öt kilómétert, valéria már ott állt a pusztában. azt integetett bánatosan a távolodó zaporozsec után, mert az ember szeme a sötéthez lehet hogy hozzá tud szokni, de világosban a valériához már nemigen. lajos azonban nem volt egy finnyás ember, a kezében lévő pohár tartalmát is vígan kortyolgatta a locsolgatás mellett, és igen elégedett volt, mondjuk biztos ami biztos, a szemhéját ő is zártan tartotta.

Diaskolád kisközség 46-os helyzrajzi számú, külterületi, szántó besorolású ingatlanán két férfi ült egyhelyben egy szekéren, de nem csak ők voltak mozdulatlanok, hanem a szekér előtti ló is. mennyémá az anyád pitsáját, megrángatom a faszod te ló! mondta az egyik férfi,  aki hangjából ítélve 40-50 év körüli lehetett, ha lehetett volna látni a sötétben, akkor pedig úgy 70-80. megbaszom ezt a lót, mondta miközben kászálódott le a bakról, azt hogy a kantárba akadt-e be a lába és attól baszódott orral a trágyába, vagy már a kantár nélkül sem tudott volna rendeltetészszerűen leszállni a szekérről,már sosem derül ki, de ha valaki nagyobb pénzösszeget rakott volna a másodikra, az se lett volna teljesen hülye. a jóisten bassza meg ezt a hódat, hogy ilyen kevés fényt ad. csutakolta ki magát teli tenyérrel a szarból.  művészúrnak letessen már szállni, de óvatosba, vigyázzon az úri lépőjére, kár lenne összeszarozni. de muszáj lenne segíteni, mer  egyedül én ezt a fostos lót vissza nem húzom Diaskoládig. halló a művészúrnak mér nem tetszik hallania? ne vegyen tiszteletlennek má, hogy én itt akadékoskodjak, de művészúrra már kétórája vár a publikum, tudom me má hívtak kétszer a mobilon, amit még timródnál hagyhattam el, hogy az ördög szopja ki a gecit belőlle. művészúr azonban továbbra sem válaszolt, mer csak azér nem állt be nála a klinikai halál, mert úgy eltévedtek, hogy az ördög sem talált rá a tehénszaros puszta közepén.

Más körülmények között az, hogy a tehetségkutatós Immánuel jr. jó egy órája nem volt sehol, arra késztette volna a pallér misit, hogy megvárja azt a kapuba kiüsse három fogát elölről, amiért ő a családdal 14 kilómétert utazott autóval a szomszéd jártakutasról, már alapból nem kicsit bebaszva, kockáztatva saját, mások, a gyerekek, a környező állatok, az épületek, gépjármű épségét, csak hogy szórakozzon, azt meghallgassák azt a slágert, hogy amikor lobog a tűz a szívembe utánad. de most, hogy éppen kékre festette az iskolaterem falát, abból a festékből, amit talált az udvaron a kerítésnél, éppen eléggé le volt kötve. ráadásul ének is volt, egy vidám, köldök alatt kigombolt, erősen átizzadt virágmintás ingű férfi énekelte az egy szál harangvirágot. ő pedig festett, legalább három falu pedig táncolt egyszerre a tornateremben, mondjuk a tánclépések alapján, hogy mire, azt csak ők tudták, vagy inkább ők sem. csak a gyerekek ültek hátul zavartan, és nézték a karcsibácsit, ahogy a falnak támasztva hátulról lökdösi nem a karcsiné margitnénit, hanem a patikás erzsi nénit. de szét volt baszódva mindenki, emlékezett vissza az estére az egyik kisgyerek 10 év múlva, amikor már csúnyábban beszélt.

Másfél órával a fellépés előtt megjelent a főút végében egy szürke mikrobusz, jómárkájú fajta, szinte elig rázkódott a reszelős aszfalton, főleg ahhoz képest, hogy a sofőr karját még az ideg is rángatta. zsákfalu a halálnak a göcsörtös fasza legvégén, az bazmeg, oda kell jöjjünk. a mellette ülő immánuel junior sem volt sokkal higgadtabb, az ezüstszínű flitteres búcsús felöltőjébe úgy izzadt bele másfél óra eltévedés után, mint testnevelés órán a kisgyerek szagos lába a műanyag kínai cipőbe. utálok késni, feszült már a sok paraszt. mondta maga elé és megtörölte a hónalját az ingével. a polgármesteri hivatal udvarán nagy zörejjel álltak meg a sóderágyáson, de senki nem hallotta, mert olyan üres volt a környék, mint a csepelpláza. gecibe vannak? nézett körbe ijedten mindkettő, a söfőr már kapta is le a gps-t, nézte, de mondta egyből, hogy pedig jó helyen vagyunk, az üszkös picsa végén kettővel utána. kiszállnak, néznek körbe, kopognak a hivatal zárt ajtaján, az összes paraszt éhenhalt, vagy mi van már. kisvártatva azonban nyílik az ajtó, egy az alacsony termetét magas véralkoholszinttel kompenzáló bajszos bácsika taszigálja kifelé nyitott állásba. jónapot az uraknak, pestrő? igen-igen az esti fellépésre jöttünk, kicsit késtünk, de… há ne foglalkozzanak azzal, pont időbe jöttek, én tudom, mert én nyitom ki az ajtót. a polgármesterúrnak is mindjárt szólok, hogy itt van a kompánia, csak sürgős ügyeket intéz a szomszédba. 3 perc múlva már jött is ki a szomszédos presszóból az oldalán a helyi első emberrel, akinek nem biztos, hogy húgyfolt volt a combjánál, mindenesetre a vendégeknek mégis ez jutott elsőre az eszükbe. üdvözlet diaskoládon az uraknak, gyertek, hadd tegezzelek már titeket. borult a nyakukba a polgármester meg két mázsa cefreszag. józsi, gyereide, intette magához a bajszost. művészúrnak meglepetéssel készültünk, szekérjárás, magyarosan, innét a színpadig. tessék csak a művészúrnak, tolta följebb a bakra kérdezés nélkül. de nem úgy van az, fogja kis szíverősítő. diaskoládi. eredeti. nem mintha akarná valaki hamisítani, így is elég hamis, igaz józsi, nem-e bazmeg. vágta hátba a bajszost tréfásan. na, menjetek, isten hírével, majd odaát találkozunk. a polgármesterúr ekkor még nem is tudta, mennyire majdnem igaza lett.

Pár órával korábban iskolai büfés tomibá erősen izzadt, mert azt mondták, hogy rendezvény lesz este a tornateremben, meg is kent 60 zsíros- ugyanennyi körözöttes (nem a vadai laciból, aki ellen már elfogató parancs is volt, hanem csakugyan azt is zsírból, csak sok pirospaprikával)  és 120 hibahatáron belüli szavatosságú májkrémes szendvicset, azt csinált egy liter málnaszörpből 120 litert, hogy hogyan az közte és a jóisten között marad örökre. gondolta megint filmklub lesz, vagy szülői bemutató, de hogy az immánuel junior jön személyesen, arra aztán nem számított. jó, hogy nem egyből a dj bobo bazmeg! erre össze fog tódulni mindenki 40 kilóméteren belül, urak-hölgyek, de még a többiek is. ilyen lehetőség jó ha kétszer van a büfés életében, húsz éve meg már volt a bangó margit, úgyhogy ez lesz az utolsó, cefrét viszont honnan lőjön hirtelenjébe, ami neki van otthon, az még magának is kevés sajnos. sürgősbe elment a tatár elekhez a kocsmába, de amit ott talált, meg a közértbe, az se volt sokkal több a semminél. nem volt jobb ötlete, iszonyatosan elkezdett a gázrezsón pálinkát főzni, és a jelző ebben ez esetben úgy állta meg a helyét, mint bulgár menyó a kezdőkörben három doboz barna szofi után. tudni kell, hogy a tudomány úgy tartja, hogy a pálinkafőzés olyan biokémiai folyamat, ami erjesztésből, lepárlásból és érlelésből áll. hogy a közönség a tudományhoz nem értett, vagy csak pusztátlan tapintatlan volt, azt nem tudni, de az tény, hogy már az erjesztési folyamat kellős közepén beállított (azt annyira, hogy a későbbiekben is egyre jobban beálltak) mintegy 400 környékbeli a legcsinosabb ruhájába. maga a bodrék imre polgármester is a legbecsapósabb ünneplőjét vette fel, amitől messziről nézve még úrnak is tűnhetett. tomibához azonban egészen közel jött. tomikám a kútba basszalak bele malomkővel a lábadon, mi az üszkös faszomat baszod te még itten a rezet? hát kinn áll a publikum!!! nem teve az bazmeg, szomjas a kurva nénikedet. mit nincsen ital? hát itt fő pálinka bazmeg, nézzmároda.  vidd ezt ki nekik, jó lesz ez, ne izzadjál.  faszt nincs kész, tomikám, nem töltött káposzta ez. metiles a biológus kurvaanyád, az. na vigyed, adjad a népnek oda, csak előtte hadd töltök már magamnak is ki egy keveset belőle.