Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Megtörtént. Elkezdődött az egyetem, és ezzel együtt rengeteg diák aláírta a Hallgatói Ösztöndíjszerződést. A tapasztalat viszont az, hogy a legtöbb gólya nem olvasta el, ugyanis azt gondolták, hogy az arckönyvből, blogokból és a netes sajtóból mindent megtudtak; és persze ne feledjük a félrevezető televíziós hírközlést sem!
Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy a média pontos információkat osztott meg a nagyérdeművel; emellett pedig az ember nem dönt csak úgy – az elkövetkező 20 évéről egy tollvonással –, hogy el sem olvassa a feltételeket!
Rövid kérdezősködés után megállapítottam, hogy az sem ért sokkal többet az egészből, aki vette a fáradságot és végigolvasta a szerződést. Érettségi ide vagy oda: szövegértésben nem vagyunk ászok…
Nagyon sok friss egyetemista most azt gondolja, hogy ha vállalják, hogy az országnak robotolnak majd meghatározott ideig, cserébe az állam munkahelyeket fog biztosítani számukra, ha eljön az idő. Ez félrevezetésnek is tűnhet, ugyanis a „Magyar Állam (…) törekszik arra, hogy az állami ösztöndíjas Hallgató számára az ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson.˝ Nos, ez a pontos megfogalmazás. A félreértések elkerülése végett a mindenkori állam most is „törekszik arra”, hogy az embereknek munkát biztosítson.. – döntse el mindenki magának, hogy ez mennyire sikeres. Ez a szerződésben rögzített törekvés azonban semmilyen biztosítékot sem jelent. Tulajdonképpen egy megfoghatatlan, támadhatatlan kifejezés ez.
Nézzük meg tehát egy kicsit leegyszerűsítve:
• a tanuló vállalja, hogy a képzési idő másfélszeresén belül megszerzi a hőn áhított papírt (ellenkező esetben az addigi költség felét köteles visszafizetni),
• valamint vállalja, hogy az oklevél megszerzését követő 20 éven belül ledolgozza a tanulmányi idejének kétszeresét (ellenben vissza kell fizetnie a teljes oktatási költséget). Mindezt magyar joghatóság alatt álló munkáltatónál vagy magyar joghatóság alatt folytatott vállalkozói tevékenység keretében.
Mindamellett, hogy pályakezdőként nem egyszerű munkát találni, van itt még egy probléma. Sok munkahelyen – pláne így a gazdasági válság derekán – igyekeznek itt-ott lefaragni a költségekből. Ha pedig már nincs kit leépíteni, jöhet a munkaidő-lefaragás – legalábbis papíron. Egy – szerződés szerint – 4 órás munkaidővel például már igen sokáig fog tartani az állami „szívesség” – fogalmazzunk így – visszadolgozása. Ja igen, az Állam!
…az Állam pedig „törekszik”…
