Gyerekkorom szép emléke

Rég letűnt gyermekévek emlékei villannak elém. Bár a mai kor gyermekeibe más emlékek maradnak fenn, mégis leírom, mert az élet túlfeszített, zűrzavaros napjaiban talán ezek a vidéki emlékek, egy kis szigetet adnak, ahol meg lehet pihenni.

Érdekes dolog egy olyan korból közölni az emléket, ahol a falu házainak többségében még villany sem volt. A meghitt petróleumlámpa fénye mellett írtuk meg másnapi házi feladatunkat. Ez ma már elképzelhetetlen. De 70-80 éve ez volt a helyzet és az emlékek is egyszeri történések. A villanásokra visszatérve nekem melegíti szívemet az emlékek sokasága.

A nyár mindig gyönyörű volt. Segíteni is kellett a családnak. Mi gyerekek a faluvégi kis tóból békalencsét halásztunk, ez a baromfiknak kellett.

Máskor a malacoknak zsáknyi gazt szedtünk nap mint nap. Ez nekünk csupán játék volt. Játék volt az is, amikor a tóból ebihalat halásztunk. Majd orvosnak képzelve magunkat, békákat műtöttünk gyakorlatképpen.

Szabad játék, álmodozás és a szépséges Balaton. A Balaton életem meghatározó tartozéka. És olyan sok minden más, ami csiszolta vagy félelemmel töltötte el gyermekéveimet.

Szép emlék a Kornyi-tó piócával teli vize. A Hegyestű és az Ördög-szikla. És ismét a szépséges Balaton. A learatott búza tarlóján szedegetett kalászok. Libalegeltetés közben a szép és haragos gyerekzsivajok.

Visszaemlékezni olyan jó! A területek megnevezése, a kézzel való aratást elnézve bizony más volt mint napjainkban.

Aztán jött a versenyfutás a Teleki úton. A Teleki temető misztikus léte, elhittük, hogy a szellemek ott élnek. Késő este a sok szentjánosbogár, melyek világító testükkel az utat mutatják…

Hittük az Ördög-szikla rég letűnt betyár lakóit. Mindezt élőnek hitte gyermeki képzeletünk.

És ó de jó volt a farsangi fánk! Iskolából hazaérkezve már ott várt az asztalon.

Nyáron irány a Balaton, viharban, a hold fényénél nagyon sokat úsztunk.

És vártuk a vonatot az állomáson. Nekünk, gyerekeknek ez volt még jó szórakozás. Álmodni tájakat ahol mi is utazhatnánk. Ma már ezen csak nevetni lehet talán.

Na és a sok könyv, a sok olvasás, és mennyi komoly dolog ami kitartásra és szorgalomra nevelt minket.

Majd nagyanyám és később nagyapám is megbetegedett. Iskoláskorú öcsém gondviselése, ez mind feladat volt és helyt kellett állni. De hagyjuk a szomorúságot, menjünk vissza a vidám dolgokba.

Jó volt a lepkék röptét, a fecskék cikázást és a bárány felhők változását figyelni. Nyugalom, szép gyerekkor!

Ó az emlékek visszaröpítenek,

Olyan jó volt gyermeknek lennem.

Az élet tovaszállt,

Gond, baj nehezedett rám.

Hát miért múlik el az ifjúság??