Paradigma

„Az infláció erőszakos, mint egy rabló, ijesztő, mint egy fegyveres rabló és halálos, mint egy bérgyilkos!”- Ronald Reagan

A forintra nehezedő inflációs nyomást fokozza az irányadó kamatláb csökkentése,  6,6 százalékkal nőtt az éves infláció. Azt, hogy az egyént mennyire érinti az infláció egyszerűen kiszámolhatja bárki egy személyes jellegű statisztikát készítve. A forint belső értékváltozása ugyan kihat a társadalom egészére, de annak csak az alsóbb – a piramis alsó – soraiban található kasztok megszemélyesítői vannak kiszolgáltatva… A megélhetési válság áldozatairól van szó, akik reményt vesztve intravénásan kényszerülnek a kormány szociális hálójára, akik a meddő ám mégis kikényszerített közmunkaprogram keretein belül kerülnek modern kori rabszolgák világában. Nem sokat változik a világ; végtére is, minden olyan államalakulatnak, melyben centrális erőtér hatott, volt valamiféle kényszermunkatábora… Nálunk amiatt nevezhető rabszolgatartásnak, mert ennek a programnak is megvan a sajátos értelmezése : ” segély helyett munka!” felkiáltással képzelhetünk ezen ideológiák mögé Jobbikos és Fideszes embereket, pártvezéreket és képviselőket, de alapvetően ezt tükrözi a kormány álláspontja. Országszerte szerveződnek a területi közmunkaprogramokba a versenyszférában elhelyezkedni nem tudók.

Többségében semmitmondó, tartalmatlan programokban valósul meg az ilyenforma foglalkoztatottság, viszont akad példa arra is, hogy egyfajta szociális közösségekbe szervezik az embereket, földmunkára… Amolyan kommuna jelleggel működnek, néhol még külön, a munkavállaló képzésére alakítottak oktatási lehetőségeket is. A megtermelt javak egy szociális elosztórendszeren át a termelő, és a területen élő lakosság autonóm önrendelkezésként létrejövő helyhatóság által futtatott – például gyermekétkeztetési stb – programokhoz jelent forrást.  Egy kényszeres jelleggel éhbérért dolgoztató, tehát a lefelé tartó bérversenyt kikényszerítő termelőrendszer áru-ármeghatározó képessége a szabad piac ellen hat. Mert a helyi termelői piac többi szereplői hátrányba kerülnek, mivel az állami beavatkozással létrejött termelőszövetkezet monopol helyzetben van velük szemben. Ezek a termelők csődbe is mehetnek, ha nem lesznek képesek a termékeiket nem csak a piacra juttatni, hanem még eladni sem. Ráadásul, országos viszonylatban jelenleg sokkal többe kerül ezeknek a programoknak a finanszírozása, nagyobb károkat okoznak, mint amennyi hasznot hozhatnak. Lényegében lerombolják az egyén versenyképességét pusztán azért, hogy a statisztikai adatok közül a foglalkoztatottság mutatói ne tűnjenek annyira drasztikusnak.

Teljességgel értelemtelen a közmunkaprogram ma alkalmazott formája, mert  igaziból ez a program lényegében arról szólna, hogy az állam által így (is) kerülnek támogatásra a kezdő vagy bővülő vállalkozások a kezdeti nehézségek enyhítése végett… államilag is finanszírozott, olcsóbb munkaerő… Ez egy reintegrációs folyamat is lehetne egyben, mert a munkavállaló egy arra alkalmas programmal lehetőséget kaphat, hogy a munkaerőpiac keresletéhez alkalmazkodjon, igazodjon. Ugyanis a munkaerőpiac kereslete nem a társadalom, illetve az egyén szakképzettsége szerint alakul. Ez az egyik oka annak is, hogy bizonyos értelemben képtelenség a leértékelt szakmákról, értéktelen diplomákról alkotott víziók realitását a valóságban megtalálni. Normális esetben, elsősorban a tudás és a szakértelem megszerzésének reménye az, ami miatt elkezd az egyén tanulni és nem a munkaerőpiaci kereslet miatt. Ehhez Magyarország esetében nem társul gazdasági növekedés, sőt éppen recesszióban az ország. A különféle kríziseket átélt egyén, ha bárhogy is de eljut arra pontra, hogy belefogjon egy általa, a jellemével harmonizáló életpályamodell kidolgozásába. Ez nem kényszerűen elfogadott, hanem  választott élethelyzetbe vezető pályaív, ami egy remélt életminőségi javuláshoz vezet. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az egyén érdekei – az egyén szabadsága – érvényre kerüljön. Mert ugye a gazdaság sikerességének az egyik alapköve a sikeres társadalom. A társadalom pedig addig sikeres míg az azt alkotó egyének pályaíve pozitív irányba halad, és nincs más rá ható erő, amely letérítené erről a pályáról.

A demokratikus kultúrák számára elfogadható  piacgazdaság elveinek megfelelve, a korábban már leírt módon szerveződött termelőszövetkezetek magánosításával Magyarország élelmiszer- nagyhatalommá válhat. A monopol helyzetet a termelési körülmények és a termelő erő közti feloldhatatlannak tűnő ellentétek, vagyis a termelés optimalizálásával a termék exportra juttatásával oldható fel. Így a közmunkaprogram résztvevői reintegrálódnak a versenyszférába és az állam számára nem költséget, hanem bevételt fognak jelenti. A MNB kamatpolitikája is kedvez az exportra termelőknek: a monetáris tanácsa az alapkamat 6,50 százalékra történő csökkentése mellett 2012. szeptember 25-i ülésén döntött. 2013 év végére az elemzők 6 százalék körüli kamatszintet várnak. A kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően ez év elejére recesszióba került a magyar gazdaság, és tagadhatatlan tény, hogy a monetáris politika a kormány befolyása szerint alakul.

• A gazdasági növekedés egyik stratégiailag fontos területe az export. A MNB kamatpolitikája kedvez az áruexportőröknek, tőkeimportőröknek, olcsóbbá válhatnak a beruházásokra fordítható hitelek…  Az elérhető hiteleket viszont azért nem veszik igénybe – csak az exportra termelők -, mert az általuk kiváltható gazdasági volumen-növekedést az áru-árérték növekedése miatt nem tudja elnyelni a fokozatosan csökkenő belsőkereslet. Ez utóbbi csökkenéséhez a kormány fiskális politikája is nagyban hozzájárul.
• A növekedés egy másik fontos stratégiai területe a beruházások, melyek a működő tőke szabad áramlása mentén jönnek létre.  A helyzetet nehezíti a Basel3 miatt amúgy is élénk tőkekivonás, amit a kormány eddigi „unortodox” gazdaságpolitikája, valamint a nyugat és IMF ellenes propagandája felgyorsított. Így a banki finanszírozásra épülő gazdaság forráshiányosságát okozta. A beruházások azért is maradnak el, mert fokozatosan növekvő infláció miatt a befektetések megtérülései kiszámíthatatlanná váltak, mivel a haszon realizálásakor tőke kevesebb fog érni mint a befektetés pillanatában… A demokratikus kultúrák tőkeforrásasiból kiinduló áramlatai elkerülik Magyarországot, mert megbízhatatlan a kormány.
• Harmadik fontos tényező a fogyasztás. A kormány fiskális politikája és a MNB kamatvágása gyakorlatilag a belső kereslet szűkülését eredményezi: zsugorodik a gazdaság. Egy olyan pályára állt a magyar gazdaság amely lefelé halad a lejtőn, pedig csak döntés kérdése a fordulat.