Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Elmémben forognak a gondolatok. Nézem a nagyszüleim százvalahány évvel ezelőtti fényképét és tudom, mindig a család volt a fontos. Körülvettek, segítettek és szerettek. Vannak magányt szerető emberek is, de Én mindig szerettem a népes családot.
Szeretek gondoskodni és segíteni a hozzám tartozókon.
Az volt a jó, amikor együtt volt a nagy család. Szülők, gyerekek, unokák. Főzni, tálalni, élvezni a zsivajt. Ahogy egyszerre akar mondani valamit… hova figyelj? Ez az igazi nagy nyüzsgés. És este, maikor mindenki nyugodni tér, átgondolni a napi dolgokat és tervezni a következő napot. Ez nekem mindig pihenés a volt.
A magányos ember, soha nem lehet elégedett. Nincs célja, csak Ő maga a fontos, ez olyan szomorú. Vannak olyan emberek is, akik család helyett valamilyen állatot tartanak és szeretgetnek. De mindig kell valaki! Igazán a magányt szerető ember én úgy hiszem, nem létezik. De ha valaki bezárja magát, előbb utóbb a betegség lesz a párja.
Napjainkban sokan maradnak egyedül, de ez nem jelent törvényszerűen magányt. Hiszen akár családon belül, munkahelyen vagy társaságban, sokan érezhetik magukat magányosnak.
Természetesen ez függ attól is, hogy egy ember mennyit tud adni magából, mennyit mer megmutatni.
Van bizalma a kapcsolatteremtéshez. Ha valaki bezárja magát, magányos lesz, és esélye sincs a boldogság meglelésére.
Hát ez a fejtegetés elég bonyolult, akár csak az emberi kapcsolatok. De merjünk nyitottak lenni mindenki felé, és biztosan ezt kapjuk vissza is! Egymás megismerése a kapcsolatok teremtésénél már megszünteti a magányhoz való közelítést is. Egy mosoly a szemedben, már pozitív visszajelzést kap mindenütt.
Barátság, bizalom, ez nagyon szép, de az igaz, hogy figyelni kell, mert sokan vissza is élnek ezzel. Mert honnan is tudjuk, hogy egy kedvesség őszinte, vagy csak a rossznak az előjele?
Vakon megbízni senkiben nem szabad. Valahol érezni kell, hogy a mézes mázas szavak mögött mi rejlik. A túl kedves ember úgy érzem, nem őszinte. Kell egy egyszerű, természetes viselkedés, amibe biztosak lehetünk.
Napjaink bonyolult gondjaiban jól esik a segítség, de sokszor előfordul, hogy aki segítséget kínál, csak önmaga jár jól, és a másik fél vesztesként kerül ki a kapcsolatból. Hát ezt bizony nehéz előre megérezni. Ismét egy bonyolult dolog!
Ebből a sok bonyolultságból győztesen kikerülni, hát az már igazán jó eredmény.
Próbáljuk úgy élni az életünket, hogy tiszta szívvel adjunk jót és nem várjunk érte semmit.
Van ilyen, csak gondoljunk azokra a névtelen segítőkre, akik úgy segítenek bajba jutott sorstársainknak, hogy a névtelenség homályába burkolóznak. Ez olyan jó, és bizalmat szavaz az emberek jóindulatának. Végül is egyforma jó tanácsot nem lehet adni senkinek, de azért bízzunk az emberek jóindulatában!
Ki mondja meg, mi a jó?
S a rosszat ki ismeri?
Van, aki a jót is rossznak érzi,
Másnál a rossz is jót jelent.
Nálam a rossz a békétlenség,
A jó pedig az összetartozás.
Ha ez eltűnik életünkből,
Minden keserű, sötét magány.
