Elemzés néhány olyan filmről, amik tetszettek. Műfajtól függetlenül prezentálnék egy röpke filmajánlót, a későbbiekben sort kerítünk antiajánlóra is, mert sajnos rengeteg középszerű, vagy egyenesen pocsék film is szalagra került. Most lássunk olyan alkotásokat, amik szerintem igencsak szerethetőek.
A jó, a rossz és a csúf

Sergio Leone kultikus spagettiwesternje (a Volt egyszer egy vadnyugat mellett). Merem állítani, hogy az egyik legjobb westernfilm. 1966-ban készült, zenéjét „természetesen” Ennio Morricone szerezte.
Szőke (Clint Eastwood) és Tuco Ramirez (Eli Wallach) ugyan nem barátok, inkább csak „kollégák”. Egy rablás során Szőke tudomására jut egy titok: rengeteg pénz van elásva egy temetőben. Elindulnak érte, ám Tuco nem szereti a testvéries osztozkodást. Később Angyalszem (Lee Van Cleef) is bekapcsolódik a keresésbe, azonban nem Tucoék oldalán.
Nem szeretném lelőni a remek jeleneteket, ez a film a western alap mellett vígjátékot, akciót és drámát is tartalmaz. A vége pedig…..a temetőben zajló jelenet, a pisztolyharc, és az arany kiásása…..elképesztő.
Remek rendezés, remek forgatókönyv, remek színészek, remek zene és remek operatőri munka. Mindenkinek ajánlom.
Ponyvaregény

Bár sokan bonyolultnak tartják (ebben egyetértek, de nem követhetetlen) és emiatt nem szeretik, nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Annyi a nyitja, hogy nem időrendi sorrendben történnek az események.
Az első film, amit Quentin Tarantinotól láttam és rögtön megtetszett a sajátos stílus. A színészgárda is figyelemre méltó: Samuel L. Jackson, John Travolta, Bruce Willis, Uma Thurman, Harvey Keitel. Tarantino szokás szerint itt is feltűnik egy kisebb szerepben. Erőszak és sok káromkodás, ennek ellenére a film egyáltalán nem primitív, csak szórakoztató. Az elképesztő dialógusokról nem is beszélve, amik a rendező védjegyei.
A történetet nehéz összefoglalni, különböző szálakon fut, de minden mindennel kapcsolatban van. Jules és Vincent gengszterpáros, Butch, a boxoló, Mia, a gengszterfőnök felesége, valamint egy rabló párocska…..miután az ember végignézte, csak ámul, hogy milyen jól meg lett írva/rendezve/játszva/kivitelezve. Gengszterfilm, de nem a hagyományos értelemben, hanem a’ la Tarantino.
Blöff
Újabb gengszterfilm, megint csak a sajátos fajtából. Szintén nehezen követhető történet, de 20 perc után könnyű felvenni a fonalat. Guy Ritchie rendezte, aki lényegét tekintve az angol Tarantino.
Egy gyémántrablás és az illegális box áll az események középpontjában. Bővebben nem is részletezném, elég összetett, hosszú lenne leírni, ezt látni kell. Lesz itt orosz fegyverkereskedő, maffiavezér, aki disznókkal eteti meg az ellenlábasait, szerencsétlen néger bűnbanda, és persze remek szöveg. Aki akarja látni Brad Pittet lakókocsis cigányt játszani, az feltétlen nézze meg.
Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
