Trianon margójára

A cikk olvasási ideje kb. 16 perc

A rendszerváltás gyermekei fáklyavivőként tevékenykednek egy új Magyarország létrehozásában, ahol egyre többen térnek vissza a gyökerekhez és kezdik el járni az ősök útját. Most, hogy már lehet beszélni Trianonról és az elszenvedett igazságtalanságokról mind többen és többen fordulnak gyűlölettel a Nyugat felé, akik a tisztességtelen békét ráerőszakolták hazánkra. A valóság azonban kicsit más.

Ahhoz, hogy megérthessük Magyarország legnagyobb tragédiáját nem elég a szemmel látható, történelemkönyvekben leírt tényeket alapul vennünk. Meg kell látnunk az összefüggéseket, a díszletek mögötti mozgatórugókat és bele kell pillantanunk az okkultizmusba, valamint az azt követő társaságokba.

Már nyílt titoknak sem nevezhető, sokkal inkább általánosan elfogadott tény, hogy a világot vezető személyek tagjai különböző okkultista társaságoknak, akiket ilyen-olyan célok mozgatnak, és akik különböző, ősi misztériumokon alapuló tanrendszereket, hitrendszereket követnek, mely tudást elzárják az emberiség nagy része elől. Pár évtizeddel korábban még elmeháborodottnak nevezték volna azt az embert, aki akár Trianon, akár más esemény kapcsán titkos társaságokról kezd hadoválni, a huszadik század azonban megmutatta, hogy koránt sem kitalációról és összeesküvés elméletről van szó.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint például az, hogy a náci vezetők mélyen okkultisták voltak, s már maga a horogkereszt, mint jelkép is okkultista szimbólum, kevésbé ismert neve a szvasztika, mely minden nagy ősi nép szimbólumrendszerében megjelenik. Az ősmagyar kultúrában tekerőlevél néven találkozhatunk vele, de megtalálható Kínától egészen Indiáig, a jó szerencsét és a halhatatlanságot jelképezve.

Ilyen okkult szimbólumrendszereken alapszik az Újvilág is, ehhez elég szemügyre venni az amerikai egydolláros bankjegyet és utánaolvasni az egyiptomi mitológiának. Ezek az okkult tanok tehát jelen vannak az újkorban is, sőt a különböző társaságokon keresztül beépültek a történelmünkbe és mind a mai napig meghatározzák a világ rendjét.

A történelmet természetesen nem mesének, régmúlt történetnek kell értelmeznünk, sokkal inkább kőkemény politikai és gazdasági érdekek megjelenéseként, melyek hatással vannak a jelenünkre, s jövőnkre, s melyeket csak a múlt tükrében érthetünk meg.

A magyarság vesszőfutása nem Trianonnal kezdődött és nem is az Első Világháború következménye. Ahhoz, hogy megérthessük a miérteket, sokkal messzebbre kell visszautaznunk az időben, hiszen a magyar államiság nem Szent Istvánnak kezdődött. A régészeti leletek bizonyítják a legalább 5000 éves múltat, tiltott régészeti felfedezések pedig a nem kevesebb, mint 20-25 ezer éves létezést igazolják.

A Kárpát-medence évezredek óta hazájául szolgált azon nagy népnek, vagy népeknek, melyek közül a későbbiek során kiváltunk, vagy fennmaradtunk mi, magyarok. Ezt igazolják Álmos apánk szavai is, aki a Vereckei-hágóra érve széttett karokkal adott hálát a Teremtőnek, hogy megláthatta azt a földet, melyet már oly régóta kerestünk.

Ez volt a sokadig honfoglalás, mikor is a szabad sztyeppei magyarság újfent visszatért a földre, melyet az égiek jelöltek ki számára. Elkezdtük belakni és berendezni a Kárpát-medencét saját szánk íze szerint, amolyan magyaros módon, a fejünk fölött azonban újfent kezdtek megjelenni a viharfellegek, mint ahogy tették azt a sumer, a szkíta, a hun, stb. birodalom idején is.

Géza fejedelem, hogy a jogos trónkövetelő Koppánnyal szemben fiát, Vajkot a trónra segítse, szövetkezik a Nyugattal. Vállalja, hogy behódolunk Rómának, elhagyjuk vallásunkat, kiirtjuk az ősi hitvilág minden képviselőjét, betiltjuk a több ezer éves tudáson és misztériumon alapuló rovásírást, minden rovásemléket megsemmisítünk, s az ősi magyar jogot és társadalmi rendszert felcseréljük a feudalizmussal. Ugyanezen egyébként végigment Nyugat-Európa is, amikor Isten nevében kiirtották a kelta, germán, stb. ősi hitvilágot, megsemmisítették a rúnajeleket, lerombolták az ősi hit minden emlékét. Ugyanezt a módszert követve így bontja le Szent István uralkodása alatt a szolgaságot nem ismerő szabad magyar társadalmi rendszert, s kényszerít a népre egy magyar-idegen feudalizmust, mely egyik magyart a másik magyar alá helyezi.

Azért gondoljunk csak bele, hogy milyen érvágás volt ez a magyar társadalomnak. Kéz a kézben, mint egyenrangú felek a fél világot bejárva ráakadnak az olyan sokáig keresett otthonukra, hogy oda megérkezve egyik szolga, míg másikuk úr legyen. Az ősmagyaroknál egyébként sem volt ismert a szolgaság, rabszolgaság intézménye, mivel sztyeppei népként az egyenlőségen alapuló társadalmi berendezkedésben éltek, és szorgos-dolgos emberekként egyébként sem volt szükségük szolgákra.

Pont ezért volt az, hogy nyitottak voltunk más népek iránt is, és zokszó nélkül fogadtuk be őket. Akiket a Nyugat elüldözött nálunk talált menedéket. Szent István már az államalapítás idején megágyazott Trianonnak, amikor rákényszerítette a magyarságra a feudalizmust és idegen népeket telepített be az országba, ekkor azonban még senki nem láthatta előre a közelgő bajt.

István úgy gondolkodott, hogy minél több mozaikkockából áll egy nép, annál erősebb.

Nyugati nyomásra osztogatja a magyar földet, s inkább ülteti asztala mellé az idegenekből csinált urakat, minthogy saját nemzetéből választana nemességet (ma is ismerős, nem?). Ennek politikai okai voltak. Senki sem hiheti, hogy pár év, vagy évtized alatt egy több ezer éven át a végtelen pusztákon vágtató szabad magyarság önként vált volna igahúzó barommá.

Az államalapítást követő időkben az „ellenzék”, ahogy mai szóval mondanánk, azaz az ősiségen alapuló táltos rend olyan erős volt, hogy István nem adhatott hatalmat nekik, mivel könnyűszerrel bedöntötték volna a kialakult új államot. Így kaptak földet inkább az idegenek, s a magyar királyok előszeretettel osztogatták tovább István nyomdokaiba lépve a magyar földet, melynek az lett a következménye, hogy Magyarország a saját hazájában körül lett kerítve idegen népekkel.

Ekkor lépett rá a magyarság egy olyan útra, amin elkezdődött a hanyatlás és az állandó területvesztés. A feudalizmust csak kínnal-keservvel tudták rákényszeríteni a magyarságra, s, hogy be tudjunk illeszkedni a betegeskedő Európába vissza kellett zülleszteni a magasan művelt társadalmat a középkori Európa szintjére. Csúnyán fogalmazva hozzá kellett zülleszteni Magyarországot az európai állapotokhoz. (Pont, mint ahogyan most is csinálják).

Ennek a példája a magyar fürdőkultúra betiltása, mivel Európában, ebben az időben nem volt divat a rendszeres tisztálkodás. Ilyen és ehhez hasonló intézkedések miatt pár évtized leforgása alatt az átlagéletkor 85-ről 23-ra csökkent. Ezzel egyetemben csökkent hazánk területe is. Szent László és Könyves Kálmán idején látszólag ugyan nőtt, de a bajok már ekkoriban üvöltöttek a vezetés fülébe, csak mindenki süket volt ahhoz, hogy meghallja. Trónviszályok, ármánykodás, gyilkosságok jellemezték a magyar királyok életét, s már megjelentek a küszöbön a Habsburgok is. Ahhoz gyengék voltak, hogy csatában megszerezzék maguknak a hőn áhított tejjel-mézzel folyó Kánaánt, így a könnyebb utat választva beházasodtak az Árpád-házba, akkori nevén Turul nemzetségbe.

A Mohácsnál meggyilkolt II. Lajos királyunk felesége, Habsburg Mária révén a Habsburgok megöröklik a magyar trónt. Majd a csapások folytatódnak, mikor is 1541-ben három részre szakad az ország. Erdély, mint a magyarság fáklyavivője tovább áll, azonban a fejedelmek széthúznak, egyik részük a Habsburgokat, másik a törököket támogatja, egymást marva, pusztítva.

Gondoljunk csak a Dózsa-féle felkelésre, melynek megtorlásaként 78 ezer színmagyar embert végeztek ki különös kegyetlenséggel. A kivégzett magyarok, a legújabb kutatások alapján 80%-ban kis- és középnemesek voltak. Borzalmas belegondolni, hogy úgy végezték ki ezt a majd’ 80 ezer embert, hogy a határnál már ott várt a török, a magyar urak azonban még mindig azon vitáztak, hogy melyiküknek van nagyobb hatalma. Ez a közel 80 ezer ember fegyvert tudott volna fogni, a főnemesség azonban nem adott fegyvert az „alattvalók” kezébe, kiszolgáltatva az országot a töröknek.

Így vált az évezredeken át egyetértő szabad sztyeppei magyarság az osztályharcok áldozatává. Ez az osztályharc ágyazott meg végérvényesen Trianonnak. Egy egységes, összetartó nemzetet nem lehetett volna ilyen megtorlással büntetni, mint ahogy Törökország sem engedte magát megkurtítani.

A feudális rendszerből fokozódó osztályharc miatt Magyarország már régóta rohadt belülről, mint egy férges alma. Magyarország legnagyobb gyengesége 1848-ig a belviszályokból következő egyet nem értés volt. A jobbágy gyűlölte urát, míg a nemes félte, rettegte a jobbágyot.

Nem feledkezhetünk meg az 1514-ben elfogadott, Werbőczy István által megfogalmazott Hármaskönyvről (Tripartitum), mely büntetésül Dózsáért megfosztott több ezer magyar embert a magyarságától.

Magyarnak innentől kezdve csak a nemes számított, a jobbágy kitaszíttatott a nemzetből.

Azért nem ironikus, hogy az ilyen-olyan népekből összeverbuvált nemesség megfosztja magyarságától a tősgyökeres magyarságot? Ilyen felállás mellett hogyne lenne érthető, hogy széthúzott az ország?

„Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.

A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?” – Ady Endre (Dózsa György unokája)

A sajnálatos dolog az volt, mint ahogy semmi sem fekete és fehér, hogy egyik oldalnak sem volt teljesen igaza, s mindkét oldal motivációjának vannak érthető, elfogadható alapjai.

Ez az egyet nem értés züllesztette le Magyarországot, mint egy kigyógyíthatatlan kórság, ami megfertőzi az embert, s végén a halálba taszítja a gazdatestet. A ránk erőszakolt feudalizmus elfeledtette velünk, hogy testvér minden magyar, szülessen nemesnek, vagy jobbágynak. A kigyomlált, felégetett magyar ősvallás, a sztyeppei kereszténység megszüntetése, mely szintén az egyenlőségen alapult, pedig véglegesen feltette a pontot az i-re. A baj ekkor már nagyon nagy volt, s jól körvonalazódott a trianoni-katasztrófa, melynek előkészítője első királyunk volt, még akkor is, ha nem tudatosan tette.

A belső rohadás 1848-at követően sem ért véget. A Habsburgok a magyarok ellen uszították a nemzetiségeket, annak ellenére, hogy a nemzetiségekkel szembeni Habsburg elnyomás sokkal kegyetlenebb volt, mint amit a magyarok valaha is véghez vittek. A Habsburg vezetés a nemzetiségekkel verette volna le a felkelő magyarokat, végzetes szakadékot képezve a tősgyökeres magyarság és a betelepült népek között.

A rohadó Magyarország bűze ekkor már messziről érződött, Nagy-Magyarország napjai meg voltál számlálva.

Kegyelemdöfés volt a haldokló országnak a Nyugaton kibontakozó kapitalizmus. Bizonyos titkos társaságok kölcsönökkel eladósították a nyugat-európai királyi házakat, s mivel azok fizetésképtelenné váltak az adott dinasztiákat könnyű szerrel megbuktatták. Ezen okkult társaságok célja már nem a feudalizmus fenntartása, hanem a kapitalizmus kibontakoztatása volt. Forradalmakat robbantottak ki, dinasztiákat buktattak meg (pl. orosz cári család kivégzése). Érdekük az volt, hogy azok az országok, melyekben a kapitalizmus már kialakult ne veszítsenek háborút, azon országok pedig, melyekben még a feudalizmus uralkodott gyengüljenek meg. Magyarországon nem volt erős polgári réteg és a kufárkodás is erkölcsileg elítélendő volt, így bizonyos csoportok célul tűzték ki az ország végleges meggyengítését, a még megmaradt nemzeti öntudat kipusztítását. Csak így tudták elérni, hogy Magyarország nyissa meg kapuit a külföldi tőkének. Trianon másik oka tehát, hogy bizonyos hatalmaknak szükségük volt a magyar piacra.

A magyar vidék borzalmas körülmények között élt. A falvakban meghaltak a gyermekek, terjedtek a betegségek, nyomor és elnyomás uralkodott, ha a nép pedig fel merte emelni a szavát véresen megtorolták. Ezt az állapotot örökölte át a Horthy-korszak.

Olyan titkos társaságok kezdtek megalakulni hazánkban, mint például az ismert Galilei-kör, mely látszólag a magyar fiatal értelmiséget kívánta összefogni, a valódi céljaik azonban teljesen másak voltak. A jövőt Nagy-Magyarország felosztásával képzelték el, a területeket pedig a környező népeknek kívánták adni. Ezek a társaságok engedtek utat Kun Bélának és társainak.

A „fényoldal” képviselői is szerveződtek és felhívták a figyelmet a veszélyre. Hirdették, hogy a több millió holdas mamut birtokokat fel kell darabolni és odaadni a jobbágyoknak. Ilyen éles-látó volt például Gróf Tisza István. Tisza és társai átlátták az ország problémáit. Figyelmeztettek, hogy amíg a magyar paraszt a magyar nemes elnyomása alatt áll, valamint a kezdődő tőkés réteg (ami nem is volt magyar) elnyomja a magyar munkást, addig fennáll a veszélye, hogy nem tudjuk megvédeni az országot a külső fenyegetéstől, illetve az elnyomott magyarság, tisztjei ellen fordítja a fegyvert. Ők már azt is jól látták, hogy ha az alsóbb társadalmi rétegek nem kapják meg a szabadságukat, akkor majd más alternatívát fognak keresni a szabadság elnyerésére. Hogy a korképet érteni tudjuk, olvassuk el Kosztolányi Édes Annáját, mely gyönyörűen prezentálja, hogy a cselédet aljasabbnak, alábbvalónak tartották az állatnál. Ez vezetett ahhoz, hogy a kommunisták tért tudtak nyerni Magyarországon.

A magyar munkást a kommunisták vették először emberszámba, megélhetést és látszólagos szabadságot biztosítottak a számára.

Természetesen a frissen érkező moszkvai eszmék, melyek a szabadság illúzióját keltették, tetszettek az elnyomott magyarságnak. Sokan szidták a magyar munkást és hazaárulónak tekintették, amiért Kun Béla mögé állt, holott maguk a nagyurak szolgáltatták ki a munkásokat a kommunistáknak. Ha a földosztás hamarabb megtörtént volna, Kun Béla sosem kerül hatalomra, mivel nem lett volna föld, amit kiosszon. A Tanácsköztársaság kialakulása nem a szegény munkások, sokkal inkább a begyepesedett agyú, szűk-látókörű magyar nemesség hibája.

A Tanácsköztársaság pedig nem feltette a pontot Trianon i-betűjére, hanem maga volt az i-betű.

Versailles-ba már azok mentek ki tárgyalni, akik esküd ellenségei voltak a magyaroknak. Ezek az emberek nyíltan gyűlölték a magyarságot. Ilyen volt például az utókor által liberális politikusnak beállított Jászi Oszkár, aki gyűlölettől fröcsögő magyarellenes beszédeiről volt híres. Mikor a béketárgyaláson a román követ Nagyváradig szerette volna kitolni a román határt Károlyi és Jászi nem, hogy ellenezték volna, sokkal inkább azt javasolták, hogy Debrecenig tolják azt ki. Az, hogy Debrecen ma magyar város lehet, néhány szegedi magyar katonatiszt partizánakciójának köszönhető.

Szidhatjuk a Nyugatot és az Antantot, vagy a béketárgyalások vezetőit, Beneš-t és társait, de ha maguk a magyarok rendeztek zsibvásárt a magyar földből, akkor miért lettek volna tekintettel ránk idegen politikusok? A többi megbüntetett ország politikusa hosszas alkudozásokat folytatott, hogy kiharcolja országa számára a minél enyhébb büntetést, míg a magyarok önként dobták oda Erdélyt, Kárpátalját, Délvidéket, Őrvidéket és Felvidéket, benne több millió magyarral.

Mások, a Habsburgokat tekintik bűnbaknak, akik belesodorták Magyarországot a háborúba, ugyanakkor azt soha senki nem mondja el, hogy azért történt az Trianonban, ami történt, mert a magyar vezetés hagyta, hogy megtörténjen. Sőt, támogatta, hogy megtörténjen. A korabeli vezetőknek nem az volt a legfőbb célja, hogy keményen megbüntessék a magyarokat, „lesz, ami lesz” alapon álltak az asztal mellé alkudozni. Trianon azért ért ilyen tragikus véget, mert magyar-gyűlölők képviselték az országot.

Rohadt ez az alma már egy ezredéven át.

A magyartól idegen feudális berendezkedés, majd az ebből fakadó osztályharc és vérre menő gyűlölet, a nemzetiségekkel való összeuszítás, a gerjesztett együtt nem értés, a titkos, okkult társaságok működése és a világpolitikai érdek, az új tőkés rendszer kialakulása mind-mind Trianon előszele volt.

A trianoni békediktátum legnagyobb tanúsága, hogy meg kell, változtassuk az egymáshoz való viszonyunkat, és össze kell fognunk magyar embertársainkkal. Az egyetlen módja, hogy fennmaradjunk a vaskor utolsó éveiben és, mint aranykori nép elhozzuk az aranykort a világra az, ha összefogunk. Tanuljunk az évszázados balsorsból, s ne hagyjuk, hogy az tovább tépjen minket. Megbűnhődtük a múltat, s tegyünk érte, hogy egységes nemzetként fogadjuk a jövendőt. Ne legyen többet magyar a magyarnak farkasa, hiszen mindnyájunkban ott dobog az ősök vére, legyünk utcaseprők, vagy egyetemi professzorok.

(Felhasznált forrás: Youtube: Avatara – Trianon 1-2)

About BHajni

Check Also

Átírhatja a történelmet a 2008-ban megtalált egyiptomi labirintus

Egyiptom még mindig a rejtélyek paradicsoma, a régészet fellegvára és a legősibb, legrejtettebb titkok csöndesen …