Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Ez a kis történet egy fiatalon kezdődő szerelem küzdelmes, dolgos, gyerekeket nevelő életútjáról, egy család összetartozásáról szól. Régen történt, a Balaton felvidékén egy igazi vidéki falucskában.
A szépséges Balaton lágy, romantikus hullámai életre keltették és a végtelenbe irányították ezt a szerelmet.
A fiatalok rövid ismeretség után összekötötték életüket. Gyönyörű volt a menyasszony a hófehér ruhában. A templom lépcsőjén állva boldogság öntötte el fiatal szívüket.
A szülői gondoskodás alól kilépve, elkezdték dolgos hétköznapi életüket.
Telt az idő és megérkezett az első gyermek a családba. Gyönyörű kisfiú! Öröm és boldogság egy gyermek érkezése.
Szaladtak az évek, egyszerű szegény család, de megvan a szeretet, az összetartozás.
Sorban jöttek a gyerekek, három, négy és már a hatodik. Hat gyerek egy családban!!! Micsoda öröm és micsoda gond!
Később az anya testvére, ki betegség miatt szintén a család gondoskodására szorult, lehet mondani vele már hét gyereket nevelt az egyszerű család.
A mindennapi ellátás, ennivaló, ruhák, mindenkire egyformán figyelni, hát ez bizony nem volt könnyű és mindig teljes embert kívánt. De megvolt a szeretet és ez könnyebbé tette a gondok megoldását.
Rohantak az évek, a gyerekek felnőttek, az anya már az unokáit ölelte védőszárnyai alatt.
Gyerekek és unokák a biztonságot a szülői házban találták meg. Mindig ide tértek vissza, a meleg szeretetet adó szülőkhöz.
De egy nap az erős apa, aki mindent megadott a családnak, egy magasztosabb világba költözött.
A szomorú gyász még inkább összefogta a családot. Az apa hiánya minden nap érezhető volt, nélküle csonka a család. De a szülői ház népes volt ezután is. Gyerekek, unokák nem hagyták egyedül az anyát. Ő mindig bőségesen főzött, bárki ment hozzá, rögtön asztal mellé ült a család. A szomorúság mellett az öröm töltötte el a szíveket egy-egy ünnep alkalmával.
Egy nap újabb tragédia keserítette meg a család életét. Az egyik fiú ment el édesapja után. Az anya összeomlott. A fájdalom, hogy egy gyermekét is elvesztette, lesújtotta.
Gyerekek és unokák nem hagyták magára és lassan, és bár minden nap a temetőt látogatta, visszatért az életbe.
Az összetartozás, egymás segítése nélkül ez nem sikerülhetett volna.
A szép ünnepek,
Mikor együtt a család.
A szép emlékek,
Néha fájón borulnak rám.
De megnyugvást hoz
A tavasz, a napsugár.
