Lajos bá nem járt főiskolára, külföldön is csak egyszer volt, mikor két török fizetett neki 8 kört a nagycenki kocsmában, a kilencedik előtt meg megkérdezték tőle, hogy másnap 20 euróért négy afgán rokonukat nem kísérné-e át a zöldhatáron. Ja, merthogy Lajos bá valaha erdész volt, pont a határ közelében, de nem azért, mintha szerette volna az állatokat, vagy a természetet, legfeljebb gyermekkorában a zsiráfot, de az meg pont nem lakott arrafelé. Csak a megyei pártelnök, aki egy anyából jött elő Lajos bával, és aki ekkorra már látta A tanút, és gondolta hogy ha van valami, amit egy ember egyedül nem tud elbaszni, az egy egész erdő. Ebben igaza is lett, a rendszerváltáskor még állt is egy csomó fa, köztük meg Lajos bá a Lada Nivájával egy csokor növényen, meg nem mondom milyeneken, de Lajos bá sem, de nem tulipán volt, az biztos.
Lajos bá azóta, hogy nélküle nőttek a fák, már nem dolgozott, de nem a saját hibájából, hanem most azt nem sorolom fel ki mindenkiéből, mert nagyon sokáig tartana, neki is vagy napi két órájába telik kifejtenie, és akkor a EU-t még meg sem említette. egy ilyen eszmefuttatás után bazseválta körbe az említett két török is, hogy akkor azt a négy afgánt, akikkel minden oké mellesleg, csak ellopták az autójukat a kurdok (kurva szájuk, mondta Lajos bá, azok olyanok, a koszos zsidók), az úton gyalog meg mégsem mehetnek Ausztriába, ugye. Ez már egyszer igaz, bólintott Lajos bá. Meg hát 20 euró, nem kellett sokáig győzködni, na.
Másnap éjjel Lajos bá már ott is állt az erdő szélén egy fa mellett, aminek kék volt a törzse. Ezt a fát még ő festette le egykoron, hogy tudja hol kell bemenni meg kijönni az erdőből, jó helyen. Miután lefestette, még bement az erdőbe, de utána már úgy ment a keresésére 20 falubeli, mert két nap után sem jött ki. Belülről nem lehetett látni azt a kurva fát, alacsonyan van a törzse, magyarázta Lajos bá, mikor rátaláltak egy fa tövében. Ekkor javasolta neki az erdészház gondnoka, a Golbér Feri bácsi, hogy máskor használja inkább a jelzett ösvényeket, nehezebb rajtuk eltévedni. Másnap Feri bá nyugdíjba ment, a közeli általános iskola diákjai pedig fatörzseket festettek kékre, amerre Lajos bá mutatta nekik. A turista útvonal kanyarog, a két pont közt meg a legrövidebb az átlós, magyarázta a lurkóknak, miközben simogatta a fejüket.
Rövidesen megérkezett a távolból egy piros furgon is, amit az egyik török vezetett, a csomagtérből meg három férfi és négy nő pattant ki, az afgánok, akiknek a geci kurdok nem csak az autójukat, de láthatóan a cipőiket is ellopták. Nem négyen vannak? Kérdezte Lajos bá a töröktől, de az csak legyintett, hogy négy afgán ugyanannyi, mint hét, ne foglalkozzon vele. Cipő nem kéne nekik? Vakarta Lajos bá a szakállát. Onnan lehetett tudni, hogy gondolkozik. A török ránézett az afgánokra, akik a nézéstől automatikusan fél métert hátrébb álltak. Szeretnek mezítláb lenni, jót tesz a lúdtalpnak. Ezek meg lúdtalpasak, mind. Na de menjetek, intett az erdőbe a török, ha minden jól megy, leesik a húsz euró Lajos bának. Az öreg neki is indult, mint gojko mitic a jugoszláv tájnak, csak sokkal hangosabban, amit úgy kompenzált, hogy néha hátrafordult a mutatóujját a szájához tapasztva. Mögötte az afgánok bólogattak, hogy értik és örömükben halkan tovább sírtak, hogy mezítláb kirándulhatnak, különösen a combig érő bokrok közt, a halványkékre kopott törzsű fák mellett. Jó egy órával azután, ameddig az út normális esetben tartott volna, megérkeztek egy kerítéshez. Lajos bá ekkor, ahogy a Rambóban látta, elkezdett hason kúszni, át a drót alatt a túloldalra, majd mutogatta az afgánoknak, hogy jöhetnek. Alig mászott át az utolsó is a kerítésen, amikor a semmiből ott termett 5 határőr, éjjellátóval a nyakukban, azt az igen nagy sötét ellenére igen pontosan rúgták őket vesén.
Lajos bának 8 hónapja volt gondolkodnia előzetesben, hogy mit fog mondani a tárgyaláson XVIII. rendű vádlottként, de az egészet nem értette, csak azt, hogy amit mondtak, hogy csinált, azt nem csinálta. Mert nem szervezett ő semmit bűnben, embereket meg nem csempészett benne, az biztos, az a napnál világosabb. Az egész túl van bonyolítva, a bürokrácia, meg minden, régen ha valaki bűnös volt, felakasztották a gecibe, aki meg ártatlan, azt felmentették, azt szevasz. Tőle meg már korábban kérdezték rendőrök, bíró meg minden kutyafasza, hogy mondja el mi volt, meg hogyan volt, ő meg elmondta a törököket, az afgánokat, a pénzt, meg azt is, hogy azt nem kapta meg, és hogy ő ezért panasszal él, mert mégis milyen világ ez. De ehelyett ült csak tovább a cellában, azért, merthogy állítólag nála fennáll a szökés veszélye, dehát pont a börtönből szoktak megakarni szökni emberek, akkor miért oda rakják, csupa diplomás ember bazmeg.
A kirendelt védője, akit nem tudja ki rendelt, de nem ő az biztos, valami buzi nyálasképű bőrtáskás gyerek, az is összevissza beszélt. Hogy a törökök azt állították, hogy őt nem is ismerik, jó lenne ugyanezt mondania neki is, meg hogy ő illegálisan vitt át a határon afgánokat. Hát már hogy a faszomba ne ismerné a törököket, ők adták a munkát, meg milyen illegális határ, amikor a Sengen meg az EU meg is mondta a gyereknek, ne jöjjön többet, neki ne okoskodja a baromságait.
Tárgyalás előtti este szépen össze is állította a beszédét, amit a plénium előtt előterjeszt, azt kis cetlire le is írta az egészet, ahogy van. Másnap ahogy átviszik a bíróságra, tárgyaló előtt látja ott áll egy csomó ember, törökök főleg, ránézésre kötél mindegyik, ehelyett idejönnek, nem dolgoznak, azt szabadon bűnöznek. Aztán hirtelen valami hang, hogy gökhan zengin ügyében megidézettek menjenek be, a bunkó bévés meg lökdösi be a terembe, nem csoda, hogy semmi normális melót nem talált magának, azt smasszer lett. Ez nem én vagyok bazmeg, állt ellen az ajtóban Lajos bá, úgy kellett belökdösni, bírónő le is baszta, hogy tessen viselkedni. Lajos bá már fordult is felé, hogy elmondja, hogy nem úgy van, meg hogy van, de a nagyképű, kicicomázott, bíró picsa megint lekussoltatta. Ekkorra már nagyon felment benne a pumpa, főleg hogy aztán megint ki kell mennie, meg megint vissza. Aztán mikor végre mondhatná a dolgait, akkor se érdekel senkit, csak hogy mivel foglalkozott meg mennyi a jövedelme, mintha ettől volna ember az ember, főleg hogy tönkretették és kiárusították az országot. De megint nem hallgatják végig, hanem hogy mi volt a török neve, meg hogy beszélt velük, hát hogy magyarul, mondja Lajos bá. Dehát ezek nem beszélnek magyarul, tolmácsuk van, mutat az első sorban ülőkre a bírónő, Lajos bá meg kifakad, hogy ne hazudjon a bíróság, amire megint lebasszák, erre meg elővette a cetlijét, hogy inkább hallgassák meg, elmondja, csak mindjárt, csak még a Sengen is, azt gyűrögette tovább a papírt.
Lajos bá aztán egyszer végre hazamehetett, de közben kellett még járnia sokáig bíróságra. A végén ráadásul azt mondták, hogy bűnös, de nem is abban, amiről eredetileg mondták, ráadásul még neki kellett fizetnie is, pedig a 20 euróját sem kapta meg, akkor miből.
El van az egész baszva, nem demokrácia ez bazmeg, csak okoskodik a sok paraszt, azt senki nem ért semmihez, sóhajtott Lajos bá. Nem, nincsenek szakemberek – tromfolt a mellette álló Szilvássi Ernő, a nagycenki kocsma félhomályában.