Testbeszéd: A hazugság felismerése

Mindenkit érdekel, hogy vajon mikor is hazudnak neki. Kérdések sokasága merülhet fel bizonyos életszituációkban, olyanok, mint: Most vajon igazat mond? Vagy elhallgat esetleg valamit, elferdíti az igazságot?

Úgymond legegyszerűbben akkor lehet megállapítani, hogy valaki hazudik nekünk, hogyha figyelünk az egyes non-verbális megnyilvánulásokra. Ezek a jelek a szóbeli közléssel jelentkeznek leginkább – bizonyos esetekben még arra sincs szükség, hisz egy mosoly, egy pillantás, egy érintés is sokszor kifejező és jelentőségteljes lehet -, és ha az ember eléggé figyel a másikra, akkor fel is fedezheti ezeket a jeleket.

Mik is azok a gesztusok, amelyek árulkodhatnak arról, hogy épp becsapnak minket?

A legtöbb ember szerint az arc az, ami sok igazságot árul el az igazi gondoltainkról; ez azonban nem teljesen igaz, hisz az ujjaink, még a lábujjaink is meglepően sok megbúvó igazságot fedhetnek fel. Nem szabad azonban elfeledkezni arról sem, hogy nem olyan könnyű dönteni az igazság és az úgynevezett látszatigazság között, sőt, még az igazán profik is csak 60%-os bizonyossággal jelenthetik ki, hogy a „vizsgált” személy hazudott-e vagy sem.

Mikor beszélünk embertársainkkal, figyeljük meg a kéz és a szem mozgását, de semmiképp sem tűnjünk gyanakvónak. Amikor valaki valótlant állít, sosem ér hozzánk, más formában sem keresi velünk a fizikai kontaktust. Az őszinte emberek hajlamosabbak az érintésre, így érthető, hogy a távolságtartás segít csökkenteni a szorongásérzetet azokban, akik hazudnak.

Figyeljük meg partnerünk fejmozdulatait is. Amennyiben bólogatni kezd az illető vagy megcsóválja a fejét, és ez szinkronban van azzal, amit mond, akkor az elhangzott kijelentésekben nyugodtan megbízhatunk. Amennyiben ezek a mozdulatok késve, csupán a beszéd után jelennek meg, jó eséllyel vagyunk megtévesztés, hazugság áldozatai. Az ilyen összeegyezhetetlenség  sokkal gyakoribb a mindennapokban, mint azt gondolnánk.

A kisgyerekeknél figyelhető meg, mikor füllentenek, hogy eltakarják a szájukat, sokszor mindkét tenyerükkel, mert a tudatalattijuk tisztában van azzal, hogy nem mondanak igazat, és úgymond így próbálja megakadályozni a hazugság elhangzását. Ez az önkéntelen mozdulat ahogy növünk, úgy finomodik, és felnőtteknél már teljes szájtakarás nem olyan gyakori. Inkább egy apró érintés a száj környékén, vagy a kezünk indul, hogy elvégezze ezt a mozdulatot, de a mozdulat már nem úgy fejeződik be, hanem inkább egy szemöldök simítással.

Ha a beszélgetőpartnerünk kerüli a szemkontaktust, főleg hirtelen és feltűnően egy beszélgetés alatt, akkor minden valószínűség szerint az illető nem mond igazat, vagy hazugsága miatt kényelmetlenül érzi magát.

Figyelnünk kell például még a keresztbetett karokra, lábakra is, a beszédhelyzethez nem illő, eltúlzott gesztusokra is.

Persze ezek a kis morzsák, amiket cikkemben leírtam, nem jelentik azt, hogy bizonyosan megállapítható, hogyha valaki nem mond igazat, de arra talán elegendőek, hogy nyitott szemmel járjunk, és óvatosan, megfontoltan higgyük el a nekünk elmondottakat. Talán így elkerülhetjük a későbbi csalódást.