Drogok

Szerinted mi a drog? És mások szerint? Megkérdezettjeim e kérdésre aligha tudtak pontos választ adni, sokuk a kábítószerekkel hozza kapcsolatba vagy keveri is össze. Pedig a kettő nem ugyanaz. A drog, mint azt az értelmező kéziszótár is tolmácsolja: gyógyászati célra, ízesítésre stb. felhasználható szárított növény (v. állati) anyag. Mit ne mondjak, érdekes. Nem tudom, hogy vannak vele, de két teljesen különböző dolog után mégis mit takarhat az a bizonyos „stb.”? Ahhoz, hogy pontosabb meghatározásra leljek, tovább kellett keresgélnem. Egy internetes lexikon sorai közt a következőkön akadtak meg szemeim: drognak tekinthető minden olyan anyag, mellyel való bármely érintkezés a fogékony biológiai struktúrákra hatással van.

Akkor ha leülök egy székre, drogozom? Végül is a szék egy anyag, és mivel a farom érintkezik vele, hatással van a fogékony biológiai struktúrámra. Tehát minden jel arra mutat, hogy drogoztam, és nem kábultam el. Tehát nem minden drog kábítószer. Hát még ilyet (megint egy újabb fogalom), akkor mi a kábítószer? (Kellemes) kábulatot okozó (mérgező) anyag. (Ismételten az értelmező kéziszótárból olvastam.) Ám mint legutoljára sem voltam megelégedve, tovább keresgéltem. A kábítószer kifejezést leginkább büntetőjogi értelemben alkalmazzák. Tehát a legális kábítószerek hiába kábító anyagok, mégsem nevezhetjük így. Pl. Xanax, Morfium. Hát igen, ha nevén neveznénk, valószínűleg kisebb lelkesedéssel használnának az emberek ilyeneket. Nem mintha nem lenne elég velünk született függőségünk. Példának okáért ilyen az étkezés, alvás, légzés is, hiszen ha nem ennénk, nem bírnánk sokáig.

De nem függünk elég dologtól? Nincs még eléggé megkötve a kezünk? Akkor minek fogyaszt az ember kábítószereket is? Ezt minden bizonnyal a nagy többség ugyanúgy fogalmazná meg: hogy beilleszkedjen, elmeneküljön, lázadjon, kíváncsiságból stb. Szerintem viszont két dolog miatt. Egyrészt nem tudják, hogyan oldják meg problémáikat. Másrészt fogalmuk sincs róla, hogy ezen szerekkel csak tovább szaporítják gondjaikat. S ezért sokan a kábítószerekben lelnek ideiglenes megnyugvást, pedig mert átmenetileg nem tud gondjairól, attól még azok nem oldódtak meg. Ugyanis az általam kérdezettek közül akadt, aki azon is meglepődött, hogy akár bele is lehet halni. De miért nem tudják? Miért van az, hogy ha netalántán valakit érdekelne is a téma, valóságos nyomozómunkába fogva is alig talál pontos információkat? Vajon melyik a hatásosabb, ha azt mondják, hogy „ne csináld, mert rossz”, vagy ha azt mondják, „csináld, ha akarod, de bele is halhatsz.” Vajon hány embernek lenne szimpatikus az „üldöztetéses téveszmék”, az „elbutulás” és a „testi lelki leépülés” – a jelenlegi gondjaihoz kiegészítésként…? Valószínűleg ezen információk birtokában jóval megcsappanna a fogyasztók száma.

De mi az a mögöttes tartalom, ami a mai kor emberét kábítószerezésbe kergeti? Mitől lehet a mai kor embere ennyire reményvesztett? Például az inka birodalomban kultikus célokat szolgált a kokalevél rágcsálása. De napjainkban az anyag és/vagy az egyisten szentségében hívők saját igazságukat nem találva bizonytalanul bolyonganak. Legtöbbünk a külvilágban keresi a megoldásokat, sokszor ujjal mutogatunk a politikusokra, pedagógusokra, vezetőkre, szomszédra, mondván, hogy a hibások ők vagy bárki más, de nem mi magunk. De vajon nem mi alakítottuk-e a sorsunkat úgy, ahogy alakult? És ha mi alakítottuk így, akkor nem változtathatjuk-e meg? Ha megváltoztathatjuk, vajon miért nem vállaljuk érte a felelősséget? Mert ha vállaljuk, van más út is, mint a kábítószer…