„Kiirtom a családodat!” – avagy a kommentező hat archetípusa

Arctalanul-névtelenül parasztnak lenni mindenkinek alapvető, alkotmányos és emberi joga – és ezen spontán  szabadvélemények kiirtása egy-egy weboldalról legalább ennyire alapvető jog. Kik ők? Miért graffitiznek ilyen megszállottan, már-már életvitelszerűen? Összegyűjtöttük a kommentezők hat archetípusát.

„Mi lenne, ha eltakarodnál inkább dolgozni és nem itt a neten rohadnál non-stop? Itt buziskodsz az ostoba hozzászólásoddal egész nap” – szeretnénk gyakran visszaírni a blogunkra éppen betrollkodó illetőnek, de nem tesszük, hiszen azzal leereszkednénk hozzá, beülnénk vele a körhintába, örömöt szereznénk neki, ennek meg semmi értelme. Ha mégis felveszed a kesztyűt és a saját fegyverével szúrod őt szemen, akkor sem hagyja magát, anyázhatsz, érvelhetsz, amit akarsz, de az lesz a vége, hogy eldurran az agya és befenyeget valami esztelen dologgal, megveretéssel, családirtással, vagy azzal hogy van haverja a BM-nél és lenyomoztat, majd alaposan megtalál és ütlegelni fog téged. Nem kell megijedni, erre még nem volt példa. (remélem!)

Miért van az, hogy a blogokon, weboldalakon a hozzászólások 80%-a szemétkedés, semmi más? Régen, a kommentezés hajnalán ez a jelenség nem volt ennyire domináns. A magyarázat talán a globalizációban keresendő: túl sok inger ér minket, percenként ezer dologgal bombáznak, millió behatás, sok info, sok impulzus, ezért biztonságosabb a legtöbb embernek egy passzív, szarkasztikus és támadó álláspontból mindent leszarozni és mindenkit lehülyézni, ezzel mintegy levédve magát. Így leegyszerűsíti, egyensúlyba hozza magában a világot. Ezzel kissé ártalmatlanabbá teszi az ingermezőt. Válaszreakció a felpörgött világra. De inkább a neten garázdálkodjon, mintsem az utcán szúrjon le járókelőket.

Mellesleg, ha az ember valamit kritizál, okoskodik, fontosnak érzi magát.

A kommentező 6 fajtája 

1. Levezetős troll: hazatér a ládagyárból és nem az asszonyt vagy a gyereket püföli el, hanem felteper a netre és beszól valami keménykős odamondást. Kockázata nincs, hiszen nem verhetik pofán érte, mert nem az utcán van, face to face. Ehhez gyáva. Impotens, és közelharcra képtelen. Ő még a legutolsó gasztroblogon is képes megtalálni a zsidózás módját. De inkább a neten vezesse le az agresszióját, mint családon belül. Kényszeres kommentező: ha valamit nem ért, akkor annyit ír: „ez szar!” – és máris érvényesült! Neki minden blog csak virtuális boxzsák, legyen az gasztro, kölyök, kocsi, baba-mama stb…

2. Öncélú, narcisztikus troll: igazából el sem olvassa a tartalmat, csak azért szól hozzá, mert a saját blogjára szeretné felhívni a figyelmet, ami szolidan a neve fölött jelenik meg. Szereti a saját maró humorát visszaolvasni. Szerelmes a saját a szavaiba. Napokig képes követni saját nyamvadt, de szerinte frankón megfogalmazott kommentjének sorsát, a legszarabb oldalon is, (azt nézi, hogy levették-e / nem vették / meg merték-e szólítani). Leginkább létigazolásért jön, hogy ő igenis van. Ha nem tud fontoskodni, egyszerűen nem érzi magát.

Valószínűleg fizetnek neki a kommentezésért, hiszen minek megy rendszeresen egy olyan oldalra, amit látványosan utál?? Kommentjére azért nem érdemes reagálni, mert bármit írsz neki, úgyis azt írja vissza, hogy feltétlen neki van igaza és kurvanyád. Inkább kizárni, simán. Tiszta vágás.

3. Terror troll: E-perverz. A végletekig próbálja lealázni a szerzőt, és ennek metodikájára veri ki. Ő volt az, aki gyerekkorodban szétrúgta a homokvárad. Ő lesz az, akit élvezet lesz eltemetni. A monitor mögött ő valószínűleg egy több éve állástalan, harcsabajszos, kövér, magányos értelmiségi – de akár 2-3 megás barátai is lehetnek, élő egy se. Rosszul lesz, ha nem sikerül egy friss poszthoz elsőznie – probléma: ha az első kommentek közé lövi a sajátját, a többi befolyásolható kis ökör csatlakozik hozzá, mert nem mernek neki ellentmondani. Elhiteti az olvasóval, hogy polihisztor, de csak a wikipédia van bepattintva a könyvjelzői közé. Az az illúzió élteti, hogy beleszólhat mások életébe. Nincs humora, és mialatt kommentel, 80-as évekbeli sci-fiket szed le.

4. Nyelvtan-náci: ez a típus talán az előző fajtából fejlődött ki. Ő tényleg abban a hitben van, hogy bárki is kíváncsi rá. Képes kibogarászni a legszarabb blogból is a helyesírási hibákat és beküldeni. A kérdés: MIÉRT??…MI-ÉRT? De mindig övé az utolsó szó.

Szánalom fucktor: 10/10

5. Szende, unatkozó titkárnő: a súlytalan hozzászólásai ellenére őt mindenki szereti. Kényszeres lájkoló. Konkrét véleménye nincs, de minden témával kompatibilis, semleges paneleket tud benyomni: „ez jó / ez tetszik / kiváló a stílusa” stb. Ő igazából csak társaságot keres, mert már évek óta nem járt benne emberi hímtag.

6. A szuperegyéniség: elolvassa az összes kommentet és olyat próbál írni, ami mindegyiken felülkerekedik és mindenkiénél jobban megmondásnak tűnik. Akkor is, ha hülyeség. Ha éppen nincs formában, bedob egy lejárt, de divatosan köztudatban lévő petárdát (ízirájder öcsém / gyúrunk vazze / xy for president / xy monnyon le / íme egy újabb szar blog / na tese vagy 1 íkú harcos… / gratulálok, te egy nagy szar vagy, írni se tudsz, te szar stb. stb. stb.) ezek az olcsó, egyszerű panelek mindig bejönnek, mindenki nevet rajtuk. Ez a tosz kis megmondómaki KÉPES még az „uff, beszéltem” – formulát is használni miután pontokba szedte véleményét… és azt hiszi, megajófej. De ebbe a megajófejbe simán elférne néhány golyó… Ő a modern net-társadalom jövendőbeli bullshit-gyárosa. És beveszed.

Mert azt hiszed, tetszik.

És van még egy kategória, amit azért nem raktunk bele a fenti felsorolásba, mert ők a Tiszteletreméltó Kivételek, akik nem kívánnak egy szövegblokkba kerülni trolljainkkal: ők a Jók Csapata, akik értelmesen és szakszerűen szólnak hozzá a témához, ha hibát, elütést vétünk, nem fellengzősen fosnak nyakon a tizedikről, hanem egyszerűen felhívják rá a figyelmünket.

És miről lehet őket megismerni? Az ellen-kommentekből: „nem tudom, ki az, de egy kurva értelmes faszi” – a trolltörő létezik. Nem tudjuk, kik ők, de vannak. Tanuljunk meg blogot olvasni is: mert ami egy blogon van, nem feltétlenül igaz, számos olvasónál megfigyeltem, hogy egy-egy blogban úgy kommentel a felháborodott netbetyár, hogy nem is érti, miről szól a blog, és amit olvas, az mér olyan.

Milyen komment-kultúrát hagyunk majd örökül unokáinknak?

Tanuljunk meg nem bunkónak lenni. Mert lehetséges.