A születés és a gyermek csodája (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

Bárki bármit mond, a világ legnagyobb csodája, hogy egy ici-pici anyagból kilenc hónap alatt formás emberke alakul.

Már a születésnél kezdődik az élet nehézsége. Hiszen nagy erőfeszítéssel és persze az anyuka segítségével világra kell, hogy préselje magát ez a kicsi ember. Nem véletlen az elnevezés, mikor azt mondjuk, a szerelem gyümölcse, vagy áldott állapot. Hiszen minden gyermek egy vágyból születik, és egy kisgyermeket várni és világra hozni a legszebb ajándék. Bár sokan vannak, akik nem élhetik ezt a csodát, de a gyermek utáni vágy mindenkiben ott van.

A tehetetlen kis emberkének, ahogy éledezik az értelme, ahogy először mosolyog a mamára, ahogy kimondja az első szót, amit nem is nagyon lehet érteni, az első lépés amit önállóan megtesz, hát ez felejthetetlen.

És mégis vannak, akik mindezt eldobják maguktól. Valami oknál fogva nem kell a gyermek, nem érdekli őket, hogy idegenekhez kerül. Sőt sokszor az életét is elveszik. Igaz, hogy az életet az anyjától kapja, de éppen ezért nem fáj annak a nőnek, akit anyának nem lehet hívni, hogy megfosztja gyermekét az élettől.

Szóval a csoda ott van mindenütt, csak észre kell venni és szeretni, óvni, vigyázni ennek a kicsi embernek az életét. Ez nagy feladat és mindig meg kell érezni mi a jó, mit tehetünk, hogy gyermekünk egészségesen fejlődjön, mint testi, mint szellemi vonalon.

Amikor óvodába kerül ez egy új dolog. A kicsi gyermeknek nehéz elszakadni az édesanyjától, és ez az anyának is új feladat.

Az apát miért nem említem?  Ó az megint egy más dolog. Az Ő feladata majd később következik. Fiú vagy kislány, oly mindegy, az apa fontos személy. Tőle lehet tanulni a gyakorlati dolgokat, az anya pedig érzelmi síkon készíti elő a felnőtt életre gyermekét. De míg elér a felnőtt korig, sok minden történik, ami megbolygatja , talán még rossz útra is tereli a gyermek életét.

Iskolás korban megint sok behatás éri gyermekünket. Itt kell a szülőnek okosnak lennie. Együtt kell gondolkodnia gyermekével, meg kell látnia a dolgok alakulásában akár a hibát is. Szeretni, megérteni kell gyermekünket, a goromba büntetés nem ér semmit, egy kamasz gyereknek fáj a büntetés. Dacol és igazságtalannak érzi az egészet. Tudni kell, hogy Ő nem felnőtt még, Ő nem a mi szemeinkkel nézi a világot.

És még egy nagy hiba, amikor a szülő elfelejti, hogy Ő is átélte ezeket a dolgokat. Segíteni csak szeretettel, megértéssel lehet.

Na és a példa, amit a szülő mutat. Nagyon fontos a gyermek fejlődésének szakában. Az együtt töltött idők, a közös nyaralások mind segítenek a nevelésben. A szülő is legyen egy kicsit újból gyerek. Olyan szép így leélni a nehéz gondokkal teli életet.  És amikor felnőtt gyermekünk révbe ér, jövője biztosított, talán egy kicsit megnyugodhatunk. De egészen soha. A szülő felelőssége és gyermeke féltése, védelmezése örök.

És ha egy új élet, az unoka jön a családba, újból át lehet élni a csodát. De ez már egy másik kaland.

 

Kányatér

Ifjúság, szépség, szerelem.

Ott él magánéletet gyermekem.

Az Én lelkem is odatapadt,

Újból éltem ifjúságomat.

Kányatér!

Mint szabad madár, röpköd gondolatom,

A messzeségbe visz, hol eltűnt ifjúságom.

Kell egy Kányatér,

Megszépíti a jövőt.

S úgy örökítsd tovább,

Hogy örülj és ne tépelődj!