Ha már nyugatra indulsz…

Fogadhatjátok fenntartással az okoskodásaimat, én sem teszek másként  okostojásokkal kapcsolatban. Ám mindenképp meg szeretném osztani nézeteimet, mert az életetekről van szó. Nem jósolok, tisztán empirikus a megközelítés, hát higgy nekem!

Ne indulj el, ha legalább alapfokon nem gügyögsz németül, így is szenvedni fogsz mint hangya a tojásaival, ha Ausztriába mész pl. mert az osztrák-német kissé más, majd csak nézel hülyén ha azt hitted beszélsz és értesz valamicskét, mert hát nem. Amíg Te beszélsz, ugye addig nincs is gond, az akkor kezdődik amikor valaki elhadarja Tiroli akcentussal, hogy nincs veled teljesen megelégedve, mert kedves vagy ugyan, meg igyekszel, de ez, meg az, meg amazt nem erről hanem arról, és így meg amúgy, na ekkor van, hogy megfordul a világ veled. Én azt szoktam mondani nekik, hogy lécci kezd el még egyszer. Aber bischen langsamme bitte. Amúgy tisztán gyakorlatias szempontból, -és ezt azok számára mondom, akiknek állítólag nem akarnak segíteni-,értsétek meg, magatoknak kell megállnotok a lábatokon.Volt, hogy segíteni szerettem volna valakinek, aztán az alanyom a legegyszerűbb kérdésre is csak hallgatott mint a csuka. Nos ilyenkor nincs mit tenni. Szinte bármilyen munkakörben kötelező az értés. Senki nem várja el tőletek, hogy írjon németül egy oratóriumot, de amit mondanak, azt meg kell érteni, mert ha nem, akkor gáz van és mindezt azonnal.

A főnökökkel a legritkábban van gond. Leggyakrabban jó fejek, sok ezer évesek, már mindent láttak, higgyed el. A legtöbbjük, -bár hihetetlenül gazdagok sokszor-, kora hajnaltól, késő éjszakáig dolgoznak, és az év 365 napján. Ha nem hiszi valaki, járjon utána. Ez nálunk ismeretlen. Nálunk azt jelenti a gazdagság, hogy nem kell dolgozni. Náluk azt jelenti, hogy meg kell becsülni amit apja, nagyapja, dédapja hagyott neki, és hozzá kell tennie valamicskét. Hiányzik a magamutogatás is belőlük, ez egy más világ. Nem hiszem, hogy irigylem őket, mert többet dolgoznak mint egy rabszolga, csak sokkal jobban.

Egyikükről csak annyit. Az összes épületének összes raktárkulcsát cimbálja örökké magával, fejből tudja melyik raktárban, miből mennyi van, amikor áru érkezik, hason csúszva tuszkolja be legalulra a dobozokat, mert, hát oda csak ő tudja betenni. Nos nyilván nem, de így gondolom kontrollálja miből mennyi is van. Mindezt úgy, hogy nem is barátságtalan.

Nyilván világlik belőlem, hogy csodálom ezeket az embereket, mert tudnak valamit, amit mi nem. Nyilván mi is tudtuk valaha, csak elmúlt mint az influenza.

Vigyázni kell viszont a kollégákkal, mert az internacionalizmus nem feltétlen jelent barátságot is. Vigyázni kell, mert ami a médiában tapinthatóan jelen van, az a kapcsolatokban is ott lappang a felszín alatt. A Balkán az csak Balkán marad míg világ a világ. Valaha a nagy része  a miénk volt és hiába építettek a Magyarok színházakat, kórházakat, vasutakat, hidakat, várakat, kastélyokat mi mindig ellenszenvesek maradunk számukra. Ez ott van a tudatok mélyén. Másrészt,- és ezt bátran ki merem jelenteni- , a Magyarok eléggé megbízhatóak többnyire. Szeretnek bennünket, mert jobban képzettek vagyunk mint „azok a mások”, kedvesek a Magyarok, bár öntudat azért van rendesen, szeretünk elfeledkezni az otthon már szinte elviselhetetlen munkanélküliségről. Gyorsan megszokjuk, a sokkal több pénzt, és az ezzel járó felelőtlenebb döntéseket. „ha nem tetszik valami elmegyek”. Tyja, azt lehet, de ha viszed a háti-putiban a saját hibáidat, azzal találkozol az új munkahelyeden is. Tehát tarts önvizsgálatot mielőtt hülyeségeket beszélsz és döntesz.

Hát, sok szerencsét Magyarok!