1,5 millió forintot meghaladó készpénzfizetés korlátozásáról (NAV útmutató)

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiadott
3002/2013. útmutató
a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók közötti 1,5 millió forintot meghaladó
készpénzfizetés korlátozásáról

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2013. január
elsejétől hatályos 38. § (3a) – (3b) bekezdései, valamint 172. § (20f) bekezdésében szereplő, a
pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók készpénzben teljesíthető kifizetéseit korlátozó
rendelkezéseket az állami adóhatóság a következők szerint alkalmazza:
1. Általános rendelkezések
1.1 Az Art. 38. § (3a) bekezdése szerint, amennyiben egy pénzforgalmi számlanyitásra
kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében egy másik, szintén pénzforgalmi
számlanyitásra kötelezett adózónak készpénzes kifizetést teljesít, úgy annak összege nem
haladhatja meg a 1,5 millió forintot. Az értékhatárba – a szerződésben meghatározott
szolgáltatás vagy termékértékesítés általános forgalmi adóval növelt ellenértéke alapján – az
egy naptári hónapban, egymás között teljesített kifizetéseket kell beszámítani. A
beszámításnál csak az ugyanazon szerződésből eredő készpénzszolgáltatásokat kell
figyelembe venni, függetlenül attól, hogy az a felek között létrejött, vagy pedig egy másik
jogalannyal megkötött szerződésen alapul.
1.2. Az Art. 38. § (3b) bekezdése értelmében az ugyanazon felek között megkötött több
szerződésből fakadóan ugyanazon pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó részére
teljesített kifizetéseket egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell
tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet több
szerződésben való meghatározásának célja a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének
megkerülése.
1.3. A törvényben foglalt előírások megsértése esetén 2013. január 1-jétıl – az Art. 172. §
(20f) bekezdésének rendelkezése alapján – a kifizetés teljesítője valamint, ha a szabálytalan
kifizetést elfogadja, akkor a kifizetés jogosultja is, a készpénzszolgáltatásnak az 1,5 millió
forintot meghaladó része után 20% mértékű mulasztási bírságot fizet.
2. Pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó
2.1. A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók körét az Art. 38. § (2) bekezdése
határozza meg. E szerint legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie a
belföldi
– jogi személynek,
– jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak,
– általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek, ideértve az
egyéni vállalkozót is.
2.2. A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó a készpénzben teljesíthető fizetések
céljára szolgáló pénzeszközök kivételével, köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán
tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani.

3. A mulasztási bírság alkalmazása
3.1. A pénzforgalmi számláról történő fizetésre ugyan a kifizetést teljesítő személy kötelezett,
azaz a vevő (a terméket megvásárló, a szolgáltatást igénybevevő pénzforgalmi számla
nyitására kötelezett adózó), a szankciót azonban, amennyiben a szabálytalan kifizetést
elfogadja, a kifizetés jogosultjára (eladó, szolgáltatást nyújtó pénzforgalmi számla nyitására
kötelezett adózó) is alkalmazni kell.
3.2. A készpénzben való kifizetések korlátozása, és így a korlátozás figyelmen kívül
hagyásához kapcsolódó mulasztási bírság csak a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett
adózókra vonatkozik, és kizárólag a vállalkozási tevékenységhez (adóköteles tevékenységhez)
kapcsolódó vagy azt szolgáló ügyletekre. Így például egy általános forgalmi adó fizetésére
kötelezett egyéni vállalkozó által – hiába pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett és
rendelkezik is pénzforgalmi számlával – a családja számára vagy saját magának (mint
magánszemélynek) beszerzett termék tekintetében nem áll fenn a pénzforgalmi számláról
történő fizetési kötelezettsége, hanem ezen ellenértéket készpénzfizetéssel is jogszerűen
teljesítheti.
4. Készpénzszolgáltatás – készpénzfizetés
4.1. A fizetési műveletek a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV.
törvény (a továbbiakban: Pft.) 63. § (1) bekezdése, valamint a pénzügyi vállalkozásokról
szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. sz. melléklet I. 9. pontja alapján
alapvetően négy nagy csoportba sorolhatók:
– a fizetési számlák közötti fizetés, amelynek lényege, hogy a művelet két számlát
feltételez,
– a fizetési számlához kötődő készpénzfizetés, amely egy fizetési számla létét
feltételezi (fizetési számlára történő készpénzbefizetés, vagy fizetési számláról
történő készpénzkifizetés),
– a fizetési számla nélküli, ámde pénzforgalmi szolgáltatásnak minısülő olyan
fizetés, amely nélkülözi a fizetési számlát pl. készpénzátutalás (postai „rózsaszín
csekk”),
– és a készpénzfizetés.
4.2. A Hpt. 2. számú mellékletének I.9.1. a) pontja kimondja, hogy nem minősül pénzforgalmi
szolgáltatásnak „a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés
nélküli bankjeggyel és érmével (a továbbiakban együtt: készpénz) történő fizetési művelet”.
A Hpt. ilyen irányú meghatározása egyrészt pontos fogalmi meghatározást ad arra
vonatkozóan, hogy mi minősül készpénzfizetésnek, másrészt a készpénzfizetést, mint fizetési
módot egyértelműen elhatárolja a Pft. hatálya alá tartozó, pénzforgalmi szolgáltatásnak
minősülő egyéb készpénzes fizetési módoktól.
Fentiek alapján tehát – az Art. alkalmazásában – csak a bankjeggyel és érmével történő
fizetés minősül készpénzfizetésnek.
4.3. Nem minősül készpénzfizetésnek, ha a fizetés következményeként legalább az egyik
félnél megvalósul a bankszámla jóváírás vagy –terhelés. Ennek megfelelően, mivel a
készpénzfizetéshez az egyik fél részéről pénzintézeti kiegyenlítés kapcsolódik, nem minősül
készpénzfizetésnek például, ha az ügyfél bankszámlájára szóló készpénzátutalási megbízással
(csekkel) kerül feladásra készpénz, vagy ha az ügyfél bankszámlájára, az ügyfél
bankszámláját vezető banknál történik a tartozás kiegyenlítése készpénz befizetésével vagy,
ha a banknak adott rendelkezés alapján az adózó bankszámlájáról az ügyfél részére történik
készpénzkifizetés a tartozás kiegyenlítésére.
Amennyiben a kifizetést teljesítő adózó az ellenérték egy részét készpénzfizetéssel, a
fennmaradó részt pedig átutalással teljesíti, akkor az átutalás útján teljesített összeg a
szankcionálás során figyelmen kívül hagyandó.
5. Ellenérték
5.1. Az Art. 38. § (3a)-(3b) bekezdései külön nem határozzák meg, hogy mely esetekben kerül
sor termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének megfizetésére, így az ellenértéknek
az általános polgári jogi fogalmát kell alkalmazni. A tekintetben, hogy egy adott esetben
ténylegesen ellenérték fizetésre kerül-e sor, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi
CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.), és az annak alkalmazása tárgyában kiadott
tájékoztatások is eligazítást adhatnak.
5.2. Amennyiben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adóval terhelt,
úgy a törvény rendelkezése alapján az ellenérték az általános forgalmi adóval együtt
számítandó. Az ellenérték maghatározása szempontjából – a számlán szereplő ellenértékkel
szemben – elsődlegesen a felek által szerződésben kikötött ellenérték az irányadó.
5.3. A foglaló az ellenértékbe beleszámít. Ha a foglaló megfizetése mellett egyéb, az
ellenértékbe beszámító összeg fizetésére is sor kerül, akkor az adott hónapban a kifizetéseket
össze kell számítani, lévén, hogy egy szerződéses ügylethez tartoznak.
5.4. Amennyiben a felek egy adott szerződéses ügylet ellenértékének a kifizetésére
részletfizetésben állapodtak meg, akkor az értékhatár megállapításánál ezen szerződéses
ügylethez tartozó kifizetéseket össze kell számítani. Nem kell beszámítani azonban a korlátos
kifizetésbe azokat a részleteket, amelyek kifizetésére az adott naptári hónapon túl kerül sor.
5.5. Az egy szerződés alapján egy hónapban teljesített kifizetések tekintetében az
összeszámítási kötelezettség független attól, hogy a fizetés a termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően, azzal egyidejűleg, vagy azt követően történik-e,
illetve független attól is, hogy az ellenérték több részletben történő megfizetésére a felek
megállapodása, vagy a termék vevőjének, a szolgáltatás igénybe vevőjének egyoldalú döntése
alapján kerül-e sor.
5.6. Ha az ellenérték kiegyenlítése devizában történik, az összeghatár megítélése tekintetében
a Magyar Nemzeti Bank által megadott, a kifizetés napján érvényes árfolyamot kell
irányadónak tekinteni.
5.7. A nyújtott kölcsön nem felel meg a törvényi feltételeknek, mivel az nem minősül
ellenértéknek. Azonban a kölcsönszerződés alapján a kölcsönvevő által fizetendő kamatra már
alkalmazni kell a jelzett törvényhelyet.
5.8. Nem minősülnek ellenértéknek azon összegek sem, amelyeket a fél a nem szerződésszerű
teljesítés ellentételezéseként szerez meg (így például a kötbér vagy a késedelmi kamat,
kártérítés).

6. Szerződés fogalma
6.1. A szabály alkalmazása szempontjából az Art. nem definiálja külön a szerződés fogalmát,
ezért minden egyes, a szabályozás hatálya alá eső gazdasági eseménynél a polgári jog
szabályaiból kell kiindulni. A polgári jog általános szabályai szerint a szerződés alapján a
felek között teljesítés, azaz polgári jogi értelemben vett szolgáltatás és ellenszolgáltatás
történik. A szerződés megkötésére pedig sor kerülhet írásban, szóban vagy ráutaló
magatartással. A szerződés megkötésének előbbiekben ismertetett módjától függetlenül,
amennyiben az ellenszolgáltatás pénzben kifejezett értékkel bír, úgy a kifizetés megítélése
egyszerű, mert a szankció szempontjából mindig a konkrét szerződésben kikötött ellenértéket
kell az összeghatárnál vizsgálni.
Az, hogy több, pénzben kifejezhető ellenértékkel rendelkező szolgáltatás nyújtása mennyiben
tekinthető egy szerződésnek, az eset összes körülménye alapján állapítható meg. Ha a
különböző jogügyleteket egymásra tekintettel valósítják meg, amennyiben azok gazdasági
céljukat tekintve, vagy a szerződéskötés körülményeit figyelembe véve szerződéses egységet
mutatnak, úgy a készpénzfizetési korlátozás szempontjából egy szerződésként kell figyelembe
venni. (Ha pl. az autószerelő több különböző alkatrészhez kötődően végez a gépjárművön
egyidejűleg szerelési munkát, az az általános jogfelfogás szerint egy szerződésnek minősül,
holott akár alkatrészenként külön-külön is értelmezhető szolgáltatásról van szó. Ugyanígy, bár
1 mázsa alma kg-onként is megvásárolható lenne, mégis ha valaki egységes elhatározással
ugyanazon alkalommal, ugyanazon eladótól összesen egy mázsa almát szerez be, az az
általános megítélés szerint egy szerződést kötött.)
Ha a felek szerződéses akarata értelmében, egy megállapodás kötése útján kerül sor előre
meghatározott mennyiségű áru – akár rendszeres, több részletben történő – leszállítására, előre
meghatározott összegű ellenértéken, akkor a tényleges szállítások számától függetlenül a
készpénzfizetés korlátozására vonatkozó szabályok számítása szempontjából ez szintén egy
jogügyletet jelent.
A visszáru következtében teljesített készpénzfizetés, illetve egyes vevőknek a megrendelt
árumennyiség függvényében adott utólagos visszatérítés viszont a készpénzfizetés
korlátozása, így a szankció alkalmazása szempontjából önálló pénzügyi tranzakciónak
minősül, mivel ez esetben az eladó teljesít kifizetést a vevőnek (a visszáru értékének
megtérítését), tehát más a kifizetést teljesítő adózó.
6.2. A Ptk. által megengedett szerződési szabadságból következően a szerződéses
gyakorlatban kialakult keretszerződés nem egy önálló szerződéstípus, hanem egy olyan
szerződési forma, amely hosszabb időszak vonatkozásában rögzíti a felek jogait és
kötelezettségeit, valamint a teljesítésre vonatkozó alapvető követelményeket. Jellemzője,
hogy a jövőre vonatkozóan biztosít a vevő részére lehetőséget bizonyos szolgáltatások
igénybevételére, termékek megvásárlására a keretszerződés keretei között, akár többszöri
szállítás mellett is. A vásárlás jellemzően a vevő általi egyoldalú megrendeléssel vagy ún.
„lehívással illetve felhasználással” történik, többször – az írásbeliséget nélkülözve – szóban
vagy ráutaló magatartás formájában. Ebben az esetben a keretszerződésen belül önálló, egyedi
szerződések keletkeznek, így minden egyes szerződést külön, önállóan kell az Art. 172. §
(20f) bekezdése szerint megítélni.
5
6.3. A folyamatos teljesítésű ügyletek során azonos felek között, rendszeres és ismétlődő
jelleggel, jellemzően azonos tartalommal történik szolgáltatás és ellenszolgáltatás. Ezeknél az
ügyleteknél kiemelt elem a szolgáltatásnyújtó, termékértékesítő állandó rendelkezésre állása
és teljesítése. Folyamatos teljesítésű ügyletek elsődlegesen szolgáltatásnyújtáshoz
kapcsolódnak. A folyamatos teljesítésű ügyleteknél fontos, hogy jóval konkrétabban
rendelkezik a szerződés tárgyáról (ár vagy árképzés, mennyiségi, minőségi követelmények,
rendszeres az elszámolás stb.). Az ilyen típusú folyamatos szolgáltatások például megbízási
szerződésekhez (ügyvédi, könyvviteli, tanácsadási szolgáltatásra vonatkozó állandó
megbízásokhoz) kapcsolódnak vagy tipikus esetek a közüzemi szolgáltatások illetve a
vagyonvédelmi szolgáltatások. Mivel ezekben az esetekben minden egyes teljesítés a felek
által már korábban megkötött ugyanazon szerződésen alapul, ezért az egy naptári hónapban,
egymás között teljesített kifizetéseket egybe kell számítani.
6.4. A keretszerződések és a folyamatos teljesítésű ügyletek elhatárolásánál mindig az adott
ügylet körülményeit teljességükben kell vizsgálni. Például, ha az irodaépület üzemeltetője
takarítási szolgáltatást rendel, és az napi vagy heti háromszori rendszerességgel,
meghatározott időpontokban ismétlődően történik rendszeres rögzített elszámolással, ez az
ügylet folyamatos teljesítésűnek minősül. Amennyiben az irodaépület vonatkozásában alkalmi
jelleggel felmerül valamilyen speciális takarítási, épülettisztítási igény, és ezért van egy
keretszerződés egy céggel előre rögzített keretfeltételekkel, amely alapján az irodaépület
tulajdonosa megrendeli egyedi igénytől és alkalomtól függően (például szennyezettség,
ünnepség stb.) a cég szolgáltatását, ez az ügylet a keretszerződés keretei között marad, így a
teljesítéseket és kifizetéseket külön-külön kell vizsgálni.
6.5. Amennyiben több különálló szerződés ellenértékének a kifizetése történik egy naptári
hónapon belül, és a kifizetendő összeg az 1,5 millió forintot meghaladja, az adózó nem
szankcionálható, ha a kifizetések összege egyetlen esetben sem lépi túl a törvényi értékhatárt.
6.6. Abban az esetben viszont, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti
jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben
meghatározásra, akkor az ugyanazon felek között létrejött szerződések alapján ugyanazon
adózó részére teljesített kifizetéseket össze kell számítani.
7. Rendeltetésszerű joggyakorlás a kifizetés korlátozása vonatkozásában
Az Alapelvek között, az Art. 1. § (2) bekezdésében rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás
követelménye azt jelenti, hogy az egyes törvényi rendelkezések adta lehetőségekkel az
adójogviszonyok alanyai csak azok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek (joggal való
visszaélés tilalma). Ezen túlmenően, az Art. 2. § (1) bekezdésében már kifejezetten is
rendelkezik arról, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni.
Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minősíti a törvény, amikor a szerződés vagy
más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag
vagy döntően a kölcsönösen vagy egyoldalúan megvalósítható, az adójogszabályok
megkerüléséből eredő előny elérése.
A kifizetések korlátozása vonatkozásában – megismételve a korábbi pontokban foglaltakat – a
rendeltetésszerű joggyakorlás szabályának megsértése tehát akkor valósul meg, ha a felek a
kifizetési korlát megkerülése érdekében, célzatosan határozzák meg egy szerződés helyett
több szerződésben a közöttük létrejött, a polgári jog szerint egy jogügyletnek minősülő
jogügyletet.

8. A készpénzforgalomra vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése
8.1. A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek,
a szolgáltatás igénybe vevőjének – a vállalkozási tevékenységet nem folytató
magánszemélyek kivételével – továbbra is be kell jelentenie
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben
teljesített készpénzszolgáltatást,
b) egyéb esetben a kétmillió forintot meghaladó értékben teljesített
készpénzszolgáltatást.
A bejelentési kötelezettséget az adóhatóság által rendszeresített „40” jelű, „Bejelentés a
készpénzfizetésről” elnevezésű nyomtatványon kell teljesíteni.
8.2. A két szabály alkalmazása tehát egymástól függetlenül más célok mentén történik. Az
Art. 17. § (9) bekezdésében szereplő bejelentési kötelezettség a pénzforgalmi számla nyitására
nem kötelezett adózók közötti jogügyletekre is vonatkozik, illetve a pénzforgalmi számla
nyitására nem kötelezett és a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók között
megvalósult készpénzfizetésre is alkalmazni kell.
9. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésével és megakadályozásával
kapcsolatos bejelentési szabály
9.1. E szabály alkalmazása szintén független az Art. 172. § (20f) bekezdésében szabályozott
szankciótól. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és
megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmtv.) 1. § (3)
bekezdése alapján az árukereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltató e tevékenységének
körében nem fogadhat el hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű
készpénzfizetést, kivéve ha a 33. § (4) bekezdése szerint vállalja az e törvényben a
szolgáltatóra meghatározott kötelezettségeket.
9.2. A Pmtv. 33. § (4) bekezdése szerint az árukereskedelmi tevékenységet folytató
szolgáltató szabályzatának a kereskedelmi hatósághoz történő benyújtásával vállalhatja az e
törvény szerinti kötelezettségek teljesítését. A kereskedelmi hatóság a szabályzat
jóváhagyásával egyidejűleg a szolgáltatót nyilvántartásba veszi. Kizárólag a nyilvántartásban
szereplő árukereskedelmi tevékenységet folytató szolgáltató fogadhat el hárommillió-hatszázezer
forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést.
Fentiek szerint tehát a Pmtv. az árukereskedelmi tevékenységet folytatóra (a szolgáltatást
nyújtóra, termékértékesítőre) ír elő regisztrációs kötelezettséget, míg az Art. 172. § (20f)
bekezdését a vevő, a kifizetést teljesítő személy tekintetében is alkalmazni kell.

https://www.nav.gov.hu/data/cms282965/3002_2013.pdf