Szerelem és tragédia (történetek egy Nagymama naplójából)

Minden körítés nélkül kezdem elbeszélni egy érdekes párkapcsolat történetét.

Ugyanazon a környéken laktak, nem messze egymástól. Egy forró nyárestén teljesedett be szerelmük. Nem lehetett tudni, hogy mit hoz a jövő, de mindkettőjüket fűtötte a szerelem végtelen érzése. Szerették egymást, szerették az életet, úgy érezték mindent megkaptak, ami teljessé teheti életüket. De mint lenni szokott, nem várt fordulat következett be.

Egy gyönyörű kisfiú lett szerelmük gyümölcse. A pár fiú tagja boldog volt és feleségül akarta venni a lányt, de Ő nemet mondott. Nem tudni miért, egyedül vállalta a gyermek nevelését. A fiú mindennel ellátta őket és reménykedett. De mindhiába. A várva várt szó nem hangzott el.

A fiú soha nem nősült meg, életét azzal a reménnyel élte, hogy a lány meggondolja magát és teljessé teszi mindhármuk életét. De a lány párt talált magának, férjhez ment és gyermekei születtek. Úgy látszott élete révbe ért, megtalálta azt a férfit, aki mellett teljessé válhatott élete. A fiú sajnálta, de mivel még mindig szerette a lányt, megértette és félreállt.

De valami titok lappangott a pár kapcsolata körül. Egy ködös, hideg éjszakán a férj, az apa önkezével vetett véget életének. Mindenki csodálkozott és találgatott, de soha nem derült ki mi volt a titok, ami így megbolygatta egy család életét.

A hajdan fiatal szerelmes lány érett asszony lett. Gyerekeit nevelte. Ők is felnőttek és szerető családjuk lett. Az édesanya, aki egyedül nevelte fel őket, magára maradt. Idős korára már megbánta, hogy eldobta magától azt az embert, aki mindent feladott szerelméért, de már késő volt.

Az évek rohantak, már unokái lettek, néha egy-egy látogatás színesítette életét. De mégis magányos volt, „csontsovánnyá” fogyott. Gyermekei és unokái fájón nézték csöndes szenvedését. Nem tudták mi emészti az asszonyt, milyen régi fájdalmas titkot őriz lelkében, mi az, ami lassan felemészti az életét.

Mikor útja véghez ért, mindenki sajnálta. Az életét Ő rontotta el, lélekben mindig magányos maradt.

Az életbe ami elmúlt,

Visszahozni nem lehet.

Dönts okosan,

Mert életed alkonyán,

Régi szerelmed lelkedben életre kel,

S fájón mardossa szívedet!!!