Lopakodó abortusztörvény

A cikk olvasási ideje kb. 5 perc

Pár hónapja még annak, hogy megmosolyogva vagy éppen felháborodva fogadtuk a lengyel kormány abortuszpolitikáját. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy csatlakozzunk „jó barátunkhoz”, és – habár nem olyan drasztikus szigorításokkal, mint ahogyan azt a lengyel kormány tervezi – mi is felrúgjuk a nők, hovatovább a családok demokratikus jogait, hogy kormányzati szinten döntsünk arról, hogy kinek és mikor van joga az abortusz mellett letenni a voksát.

Habár, hivatalosan még nem mentek neki az abortuszjognak, a 2010-es évektől kezdődően amolyan csepegtetős-módon egyre inkább kezdik elhinteni eme ambíciójukat a döntéshozók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint például az abortusztabletták még mindig meglévő tilalma, a sürgősségi fogamzásgátlók vényköteles kategóriában tartása, melyek magas ára szintén gátat vet az esetlegesen létrejövő terhesség megakadályozásának. Szigorították a művi meddővé tétel feltételeit is, nem beszélve a fel-felbukkanó, könyörgő magzatokat és csecsemőket mutogató plakátokról és a kora-tinédzserkorban történő megfelelő szakemberek által végzett szexuális felvilágosítás teljes hiányáról.

A különböző fogamzásgátlók magas ára sem segíti elő az abortuszok számának csökkenését. Az Egyesült Királyságban – ahol a minimálbér jóval a magyarországi felett van – bármelyik úgynevezett Walk-in Centre-ben ingyenesen biztosítanak óvszert vagy fogamzásgátló tablettát, továbbá terhességi tesztet a páciensek számára, ezzel is elősegítve, hogy minél kevesebb terhességmegszakítás történjen az országban.

Mi történik ezalatt kis hazánkban? Teljesen európaiatlan módon szinte már-már gátat vetnek annak, hogy a nők érvényre juttathassák reprodukciós jogaikat. Ezt támasztja alá Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése is, miszerint 7,8 milliárd forinttal támogatják a Budai Irgalmasrendi Kórházban valamint a Református Egyház fenntartása alatt álló Bethesda Gyermekkórházban egy-egy speciális, új szülészeti-nőgyógyászati osztály létrehozását. A dolog pikantériája, hogy a két kórház a fejlesztésért cserébe vállalta, hogy nem engedélyezik az abortuszokat ezeken az osztályokon, továbbá a hálapénzek elfogadására sem fog sor kerülni.

Az egyházi fenntartású intézményekre ugyan nem vonatkozik, de az 1992-es magzatvédelmi törvény előírja, hogy az állami- és önkormányzati intézményekben működnie kell legalább egy, abortuszt végző csoportnak. Ez a törvény szab gátat annak, hogy az orvos „lelkiismereti alapon” megtagadja a terhesség megszakítását. Első hallásra úgy tűnhet, hogy semmi probléma nincs azzal, ha ez a két, egyházi fenntartású intézmény megtagadja a művi terhességmegszakítást, az ugyanis egyébként is szembe megy a keresztény erkölcsökkel. A probléma gyökere abban leledzik, hogy a romokban lévő magyar egészségügy és a pénzhiánnyal küszködő kórházak egy kis támogatásért cserébe sorra köthetnek hasonló egyezségeket a kormánnyal, ami egyenes úton vezet el a nők reprodukciós jogainak a csorbításához. Erre utalhat a KDNP közleménye is, melyben „üzenetértékűnek” nevezte a kormány legújabb magánakcióját.

Mi következhet abból, ha elfogy azon területileg illetékes kórházak száma, ahol elvégzik a terhességmegszakításokat? A válasz egyszerű: Megszaporodik az illegálisan elvégzett, a nők életét és egészségét veszélyeztető beavatkozások száma, továbbá fellendül az abortuszturizmus. Megemelkedik az eltitkolt terhességek-, ebből fakadóan az utcán hagyott vagy a csatornában landoló csecsemők száma is. Ez pedig az össztársadalomra nézve semmivel sem jelent pozitívabb hatást, mint az elvégzett abortuszok, nem beszélve a megnyomorított egyéni sorsokról.

Természetesen érthető a kormány nézőpontja is: Fogy a magyar. De mennyire nyugszik európai értékeken egy olyan ország, ahol ilyen súlyosan sértik meg a demokratikus jogokat? Ahol a népakaratot semmibe veszik a fejünk felett lévő döntéshozók, akik nagy általánosságban nem is találkoznak az abortuszt kiváltó okokkal. Nem számít-e a demokratikus jogok súlyos csorbításának mások filozófiai és erkölcsi nézeteinek a megsértése; hovatovább, állami szinten való felülbírálása annak, hogy egy adott személy mihez kezd a saját testével, a saját életével? Elfogadható-e egy ilyen szemléletmód egy 21. századi, európai országban?

Nem minden nem kívánt terhesség fogható felelőtlenségre. Sajnos nagyon sokszor az anyagi helyzet az, ami befolyásolja, hogy egy pár gyermeket tud-e vállalni, avagy sem. Talán a burkoltan kiépülő abortusztilalom helyett érdemesebb lenne megfelelő, élhető körülményeket biztosítani a fiatal pároknak, ehhez pedig az első és legfontosabb a családok anyagi helyzetének javítása munkahelyek teremtésével. Ez hatásosabb ösztönző erő lenne, mint a művi terhességmegszakítás tilalma. (Gondoljunk csak a második világháború utáni években lezajlott baby boom-ra, mikor is a fejlődő gazdaság magasabb szaporulatszámot eredményezett).

Nem feledkezhetünk meg azon nőkről sem, akik erőszakból kifolyólag estek teherbe. Kötelezhet-e bárki is egy nőt arra, hogy egy nemi erőszakból származó gyermeket a világra hozzon és felneveljen? Egy 21. századi demokráciában jogosult a mindenkori kormány arra, hogy egy ilyen fontos döntést az egyének helyett meghozzon? Nem beszélve a testileg és/vagy szellemileg fogyatékos gyermekekről, ami talán még a nemi erőszak során fogant gyermeknél is nagyobb lelki terhet ró a családra, hogy az anyagiakat már ne is említsem. Vajon megfelelő módon át lett gondolva a magyarországi demográfiai viszonyok javítása, vagy ez is egy újabb „ide kapok, oda kapok”?

About BHajni

Check Also

Vajna Timi közpénzből élvezi a jólétet?

Újabb és újabb videókat tesz ki Intagram profiljára Vajna Tímea, Andy Vajna felesége. A TV2 …