Visszatérek emlékeimhez! (csak egy idős ember bölcs gondolatai)

Visszamenve úgy negyven-ötven évvel ezelőtti munkás éveimre, az akkori szokások szerint Én is egy kis brigádnak  voltam a tagja. Munkában, egymás segítésében, környezetünkkel való törődéssel próbáltunk jeleskedni. A munkahelyi összetartás szoros volt. Pont mint egy család. Néha összezördültünk majd kibékültünk. De a komoly dolgokban mindig egyetértés volt közöttünk.

Hát bizony ez érdekes és szép világ volt, már csak azért is, mert fiatalok voltunk. magánéletünk és a munkahelyünk összefonódott, mindent tudtunk egymásról. Segítettük egymást,  és örültünk ha valami öröm érte a családot.

Így volt ez akkor is, amikor gyerekeink elvégezték tanulmányaikat, vagy amikor már házasságkötésre került a sor. Amikor születtek a kis unokák, örömmel ünnepeltük egymást. Életünk pontos és kiszámítható volt. Hajnali kelés, gyerekek eligazítása, indulás a munkában, és dolgozni erősen, odafigyelve egész nap. Délután pedig sietni haza, vásárlás, ellátni a családot. Tanulni a gyerekekkel. Nehéz feladat, de olyan jó és szép volt.

És az évi két hét együtt töltött szabadság. Erőt adott, frissé tett és jöhetett újra a mozgalmas munkás élet. Ez tartott harminc évig, vagy még tovább. Óh, de más volt az az életritmus. Mindig bizonyítani akartuk, hogy jók vagyunk.

Az évek a Vöröskereszthez is odasodortak. Szerveztem orvosi előadásokat, elsősegélynyújtást tanultunk, véradásra jártunk. Jöttek a dicséretek, kitüntetések! Büszke voltam, és még inkább együtt ment a brigád. Vetélkedőkön vettünk részt, verseny volt és írni kellett a munkánkról. A bírálat során különdíjat kaptunk. Szóval zajlott az élet.

És ma? Ma is így van? Óh azt hiszem, szerencsés az, aki dolgozhat. De a családot most nehéz összefogni. Igaz, ma már mások az igények. Nagyon sokat változott a világ, de az emberek változtak a világgal együtt? Valószínű, hogy igen, de a szeretet és az összetartozás utáni vágy ma is ugyanaz. Gyerekeink is felnőttek és nem is olyan fiatalok ma már. Sőt unokáink is családos emberek, és a kis dédunokák örömmel töltik el szívünket. Annyi sok munkával töltött év után jó megpihenni és nem gondolni semmi rosszra.

És mégis visszagondolni a dolgos éveinkre, ha nem is volt könnyű, de szép volt és mindig megoldottuk a gondokat. A világ változásával vajon könnyebb lett az élet? A gondok mindig jelentkeznek és a megoldás vajon könnyebb mint régen?  A munka, a család, a szabadság ma is összecsendül? Nem tudom, de remélem minden rendben sorakozik és egyenesen lehet tovább haladni. Küzdelmes az élet, de ha megtudjuk oldani a gondokat, megnyugvás és öröm.

Küzdelem az életünk,

Hullámvölgyben élünk.

De kilábalunk belőle saját erőből.

Segítséget hiába várunk,

Úgysem kapunk,

Csak magunkra számíthatunk.

Bízni kell a jövőben,

Csüggedni nem szabad.

Így a megoldás, kis vagy nagy léptekkel,

De előre halad.

Össze kell fogni, csak közösen van erő,

Együtt minden baj átvészelhető!