Ki kurva, ki nem kurva (1.rész) – Válasz egy Hooters lánynak

A cikk olvasási ideje kb. 10 perc

„Nem elég, hogy kurvák, még fizetni is kell értük.”  /José Luis Torrente/

Augusztusban megnyílt egy hely Budapest szívében, aminek akár ez is lehetne a mottója. Mégsem lehet, mivel a Hooters nevű breastaurantban ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Az ottani lányok ugyanis nem elég, hogy kurvák és fizetni kell nekik, de még meg sem döngetheted őket. Elképzelhető ennél előnytelenebb kombó??? Amerikai rémálom! Ráadásul – érthetetlen okból – fennakadnak azon, ha  kurvákként hivatkoznak rájuk, de még azon is, ha pincérként… Ez a két cikk az önérzetről, a vitakultúráról és a Hooters láncolat koncepciójáról szól – egyszerre.

Történt ugyanis pár hete, hogy megjelent egy interjú az egyik Hooters alkalmazott lánnyal, aminek nagyon megörültem, gondolván, hogy most betekintést nyerhetünk a nagysikerű amerikai franchise kulisszatitkaiba. Egy valódi ember helyett azonban ezúttal is egy feldíszített kirakatbabát kapott az olvasó, aki szépen visszamondta a bárhonnan letölthető sztenderd üzletfilozófiát, vegyítve a szépségkirálynők cukormázas széplelkűség-retorikájával. Magyarán ismét kiderült, hogy ez a nagyszerű hely tulajdonképpen a világbéke eszméjének magasztos melegágya:

https://welovebudapest.com/hu/ettermek-bisztrok/cikkek/2013/02/22/budapest-arcai-anna-a-hooters-bol

Az interjúból és a kommentekből az szűrhető le, hogy ezeknek a hölgyeknek a szakmai identitástudata nagyjából így foglalható össze: „Egy méltán népszerű nemzetközi étteremlánc ikonikus figurái vagyunk, kedvességet és jókedvet árasztunk magunkból, így megszépítjük vendégeink életét, és ezáltal a világot.” Úgy tűnik, bármi, ami ennek ellentmond, azt megfontolás nélkül utasítja vissza bennük a kognitív disszonancia, és válaszuk nem jut tovább a személyeskedésbe torkolló totális hárításon. (Érdemes legörgetni a kommentekre adott válaszokat.)

Márpedig nekem ettől élesen különbözik a véleményem az ő munkájukról. Ennek az interjú szövege alatt kialakult mini vitafórumon is hangot adtam, ami olyan heves ellenállást váltott ki, hogy az egyik Hooters lány még privát levelet is küldött nekem, melyben – személyes jellegű tartalmak mellett, amiket nyilván nem fogok kiadni – egyenesen gonosznak minősít, és közli, hogy a pokolra fogok jutni.

Hmm…

Sokakhoz hasonlóan számomra is nyilvánvaló, hogy a Hooters tevékenysége – mint gyorskaja mellé megvásárolható gyors női báj – egyfajta „prostitúció light”, piaci stratégiája pedig több szempontból aggályos. Naivan azt hittem, ezzel az ott dolgozók is tisztában vannak.

hooters_borító

A Hooters-sztori remek alkalmat szolgáltat arra, hogy egy nyílt válaszlevélen és egy fiktív interjún keresztül leírjam véleményemet világunk kizsákmányoló módszerrepertoárjának egy igen jellegzetes szegmenséről, illetve az ezzel összefüggő értékdevalválódásról, és arról, hogy milyen mechanizmusokon keresztül tűnhet fel ez a kiirtandó jelenség mégis – abszurd mód’ – pozitív fényben. Teszem ezt most már annak tudatában, hogy sokaknak nem fog tetszeni. Várom tehát a leugatásokat…

Kedves Hölgyem!

Idegességed oka fogalmi zavar lehet: valószínűleg nem ugyanarról beszélünk. Azon rugóztok, hogy én aljas módon szidalmazok jóravaló, dolgos lányokat, pedig nem erről van szó.

Úgy tűnik, hiába próbáltam érzékeltetni, hogy a kurva nem személyre szóló szitokszóként értendő. Nekem ugyanis az egész megvezetett fogyasztói társadalommal van bajom! Ennek legjobb szolgálója pedig a szexualitás, amivel a Hooters is eladja a kategóriájában teljesen átlagos, egészségtelen kaját-piát.

Megnyugtatlak, már rég pokolra jutottam, hiszen az itt van, a földön. Nem hinném, hogy bármilyen szempontból prűd lennék, a Hooters alapfilozófiáját mégis pokolian romlottnak és erkölcstelennek tartom. Persze, hogy cinikusan kérdeztem rá a jatt-rendszerre (amely egyébként nem titok, válasz a lenti videóban 5:40-nél), hiszen nyilvánvaló, hogy a számla végösszegének a növelése a végcél, ezt az is tudja, aki bemegy oda.

Lehet mondani, hogy ezt ő vállalja, és végső soron amúgy is majd’ minden vendéglátó ipari egységnek ez a mindenek feletti célja, csakhogy itt a módszer sokkal-sokkal álságosabb. Rám legalábbis ne vigyorogjanak hungaro-amerikai díszpunák, hogy dollárt tömjek érte a bugyijukba, még ha csak képletesen is.

A világ persze ilyen: fogyassz, tégy magadévá minél többet a múlandó erőforrásokból, halmozd az élvezeteket, pakoltass műanyagot a cickóidba stb, és akkor majd jó lesz neked. Tiszta Amerika! Aztán az emberek legnagyobb része mégsem elégedett sem a helyzetével, sem saját magával. Ugyanis a valódi értékek (és ezért gonosz ez az egész!) teljesen eltorzulnak közben: a szeretetből karácsonyi mizéria lesz, a szerelemből Valentin napi giccsparádé, a hitből a pokollal való fenyegetése annak, aki mindezt nem hajlandó elfogadni, és ezért felemeli a szavát. Még a kedves, közvetlen beszélgetésből is pénzvadász bájolgás lesz, kirakott csöcsökkel. Valami álságos mímelése az eredeti ideának.

Tágabb értelemben számomra mindenki kurva, aki a valódi érzelmek elsilányításában, a fennköltebb értékek aprópénzre váltásában vesz részt. Elhiszem, hogy Te az egészből annyit észlelsz, hogy egy átlagnál közvetlenebb lányként kedvesen viselkedsz a vendégekkel, akik közben esznek-isznak és jól érzik magukat, és hogy ez jó. Csakhogy eközben egy velejéig romlott rendszer része vagy, fogaskerék az általános értékdevalválás gépezetében.

Röviden így foglalhatóak össze az aggályaim, de ezért még nem ragadtam volna billentyűzetet, hiszen hasonló gondolatokat sokan leírtak már, nem fogom feltalálni a spanyolviaszt. Az arroganciával társított tudatlanság viszont a tyúkszemem! Külön-külön mindkettőt jól viselem. Ugyebár Jaroslav Hašek Švejk, a derék katona c. regényének egyik anekdotájában is le van írva, hogy a buta nőkért mindig is többet fizettek a bordélyokban, hiszen azok szórakoztatóbbak. Ez működik minden más intézményben is, ahol előírás a „small talk”, szóval a közepesen egyszerű lányok (ld. szintén a videóban) inkább dolgozzanak a Hootersben, mint hogy valamilyen felelős pozícióban kelljen viselni a következményeiket. Viszont ha ez az átlagos butasági szint ilyen mérhetetlen önhittséggel társul, az kinyitja a bicskát a zsebemben.

Az önhittség pedig most is ahhoz a – Puzsér Róbert által mindig következetesen és nagyon helyesen „balkáni reflexként” aposztrofált – jelenséghez vezetett, hogy nem magára a kritikára, hanem a kritikus személyére reagáltatok. Nem bírom a kötelező pol-korrektséget, szeretek élesen konfrontálódni bizonyos nézetek mentén, szerintem ugyanis ez nevezhető érdemi vitának, ebből születnek a konstruktív beszélgetések.

Azzal az „ellenérvvel” viszont nem tudok mit kezdeni, hogy ha én ezt így vagy úgy gondolom, akkor én csakis ilyen vagy olyan ember lehetek. A vitapartner hiteltelenítése, felvetései létjogosultságának figyelmen kívül hagyása mellett a politika eszköztárába tartozik, nem visz előre, ahogy az sem, ha valaki kizárólag a pozitív kritikára nyitott. Nyilvánvaló, hogy lányok részéről a „csudy csinike vagy csajee”+szivecske, fiúk részéről pedig az „irtó sekszy vagy béjbyy”+kacsintó fej jellegű kommentekhez vagytok szokva, amivel egymásnak adtok folyamatosan pozitív megerősítést az idiótaságra (pl. tükörbe-telefonált csücsörítésre), bármi egyebet pedig, úgy tűnik, nem tudtok értelmezni.

Nem tudom, okosabb vagyok-e mint egy ötödikes, de azt a feltételezést sértőnek találom, hogy nem vagyok okosabb, mint egy Hooters csaj, aki annyit sem lát be, hogy a felé közvetített pozitív visszajelzések legnagyobb része férfi részről – tudatosan vagy tudattalanul – nemi indíttatású, női részről pedig önigazoló jellegű, ezért szexuális kisugárzásán túli megítélésére nézve teljesen irreleváns.

Ennél a pontnál kell elmondanom, hogy igazából miért is kedvelem a valódi hardcore szexmunkásokat. A rutinos prosti ugyanis tisztában van magával. Nagyobb az önismerete, mint nekem meg neked együttvéve. Lehet közben műveletlen és frusztrált, de ha ez ember beszélget vele egy órát, többet tudhat meg a női nemről, mint ha párkapcsolatban lenne egy Hooters lánnyal mondjuk egy évig. Tudja, hogy miről szól a fennálló világ működése, és – veled ellentétben – tisztán látja a saját helyét benne. A szex, a fajfenntartási ösztön mint fő vezérlő elv egyben eszköze és célja is a hatalomszerzésnek. Azért tudja, hogy valójában mi mozgat egy nőt, mert neki le kellett azt győznie magában ahhoz, hogy ezt a munkát tudja űzni. Amit pedig legyőztél magadban, azt mindennél jobban ismered.

A Hootersben pénzért megvehető női kedvesség kombinálódik a teljesen irreális énképpel: munkátok a prostituáltakéhoz van közelebb, az önismeretetek meg szemmel láthatóan a legbárgyúbb szépségkirálynőkéhez. Bármelyik ismerősömmel került szóba eddigi életem során a Hooters, mindenki evidenciaként kezelte, hogy az ottani munka a prostitúció alfaja. Akár férfi volt, akár nő, akár járt már ott, akár nem. (Az ott járt csoportból még valaki arra is panaszkodott, hogy – a kirívóan magas várakozási idő ellenére – semmivel nem voltak vele kedvesebbek, mint bárhol máshol, de ez most nem tartozik ide.) Ha betennél egy poloskát a vendégek asztalaihoz, és nap végén belehallgatnál abba, amit akkor beszélnek, mikor nem vagy az asztalnál, valószínűleg elsírnád magad. Igazából mocskolódás helyett szerintem köszönettel tartoznátok nekem, hogy megpedzek a csili-vili valóságotok felszíne alatti rétegeket is, hiszen munkádnak minél több aspektusát ismered, annál tudatosabban leszel képes azt művelni.

Mint mondtam, kerülendőnek tartom a személyeskedést, de azt a megérzésemet azért leírom, hogy mindezek ellenére alapvetően biztos remek ember vagy, és talán munkatársaid között sincsenek az átlagnál nagyobb arányban jelen a köznapi értelemben vett „ribancok”. Kiállsz a barátnődért és a saját igazadért, veszed a fáradságot, hogy még akár magánlevélben is megvédd azt, amiben hiszel. A túlzott önérzet azonban sokszor nem célravezető, amennyiben már a tisztánlátás rovására megy. Tudod, szemszög kérdése, hogy ki a csőlátású…

Mivel a poklot emlegetted, az irányomba tett személyeskedésekre válaszolva hadd búcsúzzam Jézus szavaival, ha már az enyéimet úgysem fogadod el:

„Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess”. /Máté, 7:1/

Bordélykurva, pornókurva, sztripkurva, hútörszkurva – nekem egyre megy, egyik felett sem ítélkezem. Ha valakinek ez az önmegvalósítás non plus ultrája, ám legyen, csak könyörgöm, nevezzük már nevén a dolgokat! Csupán a tisztánlátás végett.

[youtube 4iOKQje4Wn4]

„Pultoztam már máshol is, fel is szo… ööö… szolgálói tapasztalatom is van…”

(folyt.köv.: Interjú az ideális Hooters lánnyal)

About Max Power

Irodalomhoz, filozófiához, pszichológiához értek picit. Ezen felül kulturális és társadalmi kérdések érdekelnek.

Check Also

Jelentés a könyvfesztiválról

Szerzőként megjelenni a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon talán minden író álma. Hatalmas élmény találkozni az olvasókkal, …