Emlékek (kicsit másként)

Ráksirató

Hernyó vagy te, igen ronda,

Csúszol, mászol valahova

De mért pont a lakásba?

Hogy festenél összetaposva?

Jövök én, szemem se rebben,

Gusztustalan Hernyó, megfogjalak-e?

Papír a kezemben, rugó pattan,

Hernyó koma a földön csattan.

Forog, gurul, a szőröm is feláll,

Nem így megy ez, na megállj!!!

Papír a szemed fedele,

De nem tudom, mi vagy Te?!?

Illik a kérdés, jön a talány,

Mi voltál Te hajdalán?

Elteszem a tetemed,

Választ kapok, ha kérdezek.

De a válasz nagyon fáj,

Hernyó koma már nem vár,

Ő volt az ki megszökött,

Akváriumlakó megdöglött.

Általam érte a halál,

Már az angyalokkal hál,

Rák volt Ő, kit találtam,

Lelkiismeretem már fájlal.

2009. január 29.

Fájdalom

Kitekintek az ablakon, egy csillag nevet rám,

Csak nézem és gondolkozok, mi lesz ezután?

Szívem szomorú, mert nem vagy mellettem,

Ki vígasztal most engem, e szomorú nyári éjjelen?

Ha fájnia kell annak, amit más nem érezhet,

Tépjen szét a kín, de csendben, békében.

Üvöltő a némaság, mely most bennem él,

Mégis írok, de kinek azt nem tudom én.

Fáj az élet, egyedül vagyok, sírnom kéne, zokognom,

Ehelyett ülök egy asztalnál, és leírom bánatom.

De nem mondom el senki másnak,

Hogy rajtam kacagjon, csak hallgatok.

Hogy mit érzek, lehet még én, sem tudom,

De bennem él és ez magában fájdalom.

2004.06.14.