Versek egy tizenéves lánytól 2.

Barátság

Ezt a virágot neked szánom,
Örökké tartó barátságunk jeléül.
Legyen ez egy emlék, szívedben éljen,
De vigyázz rá, hogy sose féljen!
Zengjen meséket a szép évekről,
Melyeket együtt töltöttünk el.
A sok emlék, mely hozzád fűz,
Siratja most egy szomorú fűz.
Nekem megadatott az, mely másnak tán soha,
Kaptam egy barátot, kit el nem feledek soha.
Ha öreg leszek, és nem emlékszem,
Fáj majd egy emlék, ha előveszem.
Virágot, melyet őrzök még
Már vastag por takar, de még mindig szép.
Egy valami tartja épen, amely még azóta is él,
A barátságot még nem fújhatja el a szél.

Budapest, 2004. július 16.

Ez a nap

Ez a nap sem más, mint a többi.
Kegyetlen reggel korán kelti.
Körülnézve ismerős arcok,
Tegnapi kép fogad a falon.

Ez a nap sem más, mint a többi,
Álmos hajnal, mely álmodat űzi.
Napi rutin, sosincs vége,
Csak egy nap, mely mást ígérne!

Ez a nap sem más, mint a többi,
Nyílik az ajtó, és belép Sindy,
Papírt nyom kezedbe,
Már megint fáraszt: „Felejts el!”

Ez a nap sem más, mint a többi,
Olvasod a sorokat, mit kezedbe nyomott Sindy.
Meglepődsz e dinka versen,
Tán a Föld is megállt e percben.

Ez a nap sem más, mint a többi,
Vagy tán mégsem olyan, mint volt eddig?
Megváltozott most itt valami,
Ez a nap már nem olyan, mint a többi.

Budapest, 2009. január 31.

Megtört szívem

Megtört szívem mardossa a bánat,
Jövőkép ontja könnyemet a mában.
Kérdések tűnnek a semmiből elő,
De csak a talány marad e felől.

Rólad írok pár sort, melletted élek,
S Te mégis csak a semmibe révedsz.
Szívem tudja még mit egykoron,
Eszem mégis a mában korhadón.

Egy virágszál élete a vázában mit sem ér,
Hisz a letépett virág már nem él.
Korhadt gyökerek tán nem is léteznek,
S talán Én is csak egy árnyként élek!

Budapest, 2009.július 24.