Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Ő szerencsés volt. Már közel 100 éve, hogy egy szerető, gondoskodó családba megszületett.
Egy erdő széli kis házban látta meg a napvilágot. Kicsi gyermek korában már beleivódott a természet, az állatok és a szabadság szeretete. Azt hiszem így is élte le az egész életét.
Mikor jött az iskolás időszak, nagy volt a távolság az otthona és az iskola között. A család kutyája kísérte el minden reggel, és délután várta az út szélén. És nyáron a család egyetlen tehenét őrizve, mikor megszomjazott, a friss tejet itta a tehén tőgyéből.
Ó tudom, ez ma már lehetetlennek hangzik, de akkor ez egy nagyon jó játék volt.
Az évek eljártak, a szülők a faluba költöztek. A kislányból nagylány lett. Fiatal kora ellenére már úri családokhoz ment dolgozni. Ügyes és szorgalmas volt, így mindig volt, aki munkát biztosított számára. Keresetével segítette szüleit, akiktől mindent megkapott.
Munkája mellett a sors a szerelmet is megismertette vele. Hiszen szép fiatal lány volt. Nem ismerte fel a hibát amit elkövetett és beleélve magát a szép jövőbe, bekövetkezett aminek nem lett volna szabad. Egy pici életet hordott a szíve alatt. Mikor tudatosult benne meggondolatlanságának következménye, boldogan újságolta a fiúnak. De Ő csak gyengeségét használta ki a lánynak és elhagyta őt. A lány kétségbeesett és sietett haza szüleihez, segítséget remélve. Már nem volt mit tenni. Otthon szeretetben várta gyermeke születését.
Egy őszi alkonyon kislánya született.
De az élet ment tovább. A fiatal anya már vágyott nagyon a függetlenség, a szabadság után. Nagyszülőkre hagyva gyermekét ismét egy távoli helyen munkába állt.
Mikor már soknak érezte a távolságot, ismét szüleihez ment. Ha az otthoni munka volt már terhes, ismét elment. Így volt ez évekig. Hol itt, hol ott volt. Jó szülei mindig haza várták.
Sajnos ismét hibázott, és mire észbekapott már egy kisfiúnak is édesanyja lett.
A gyermeket nem otthon szülte meg. Egy téli hideg napon, gyermekét melegen becsomagolva ismét haza tért. Édesapja szégyellte lánya könnyelmű életét, de végre egy fiú érkezett a családba, így szeretettel befogadták őt.
Az életritmusa nem változott semmit sem. A vágy a szabadság után erősebb volt az anyai szeretetnél. Második gyermekét is szüleire hagyva, elment. Ekkor mindössze 23 éves volt.
Persze feleségül vették volna falubeli fiúk, de Ő messze futott még a gondolat elől is, hogy vége legyen független életének. Szülei pedig szeretettel nevelték gyermekeit.
Ő csak anyagilag segített. Az évek sietve mentek tova. Idővel a háború is elérte a falut.
Lövedékek sokasága, bombák, katonai egységek, sebesültek. Zsúfolt volt a falu. A fiatal anyag hazajött szüleihez és gyermekeihez. A zűrzavaros időben is volt munka. A fiatal anya házakhoz járt takarítani és mosni. Volt egy kis kereset, de a megélhetés nagyon nehéz volt.
Majd vége lett a nehéz időszakoknak is.
A fiatal anya a fővárosba költözött kisfiával. A nagyszülők megöregedtek, és a lány unoka velük maradt, hogy segítségükre legyen.
Egy reggelre a nagyapa meghalt. Nemsokára a nagymama is követte élete párját.
A fiatal anya összefogta gyermekeit. Megkomolyodott, hisz már nem számíthatott szüleire, ők már nem voltak. Most az ő feladata volt, hogy összetartsa családját.
Még mindig társtalan volt. Gyermekei is felnőttek lettek, kiröppentek mellőle és ő egyedül maradt.
Akkor társat talált magának. Feleség lett, de ezt az állapotot nem sokáig bírta. Ismét magára maradt. Ő is megöregedett és már nem nagyon bírta a magányt.
Végül lányához költözködött. Élete utolsó szakaszát lánya gondoskodása mellett élte.
És elérkezett útjának végére. Élete szép volt. Szabadon élt és álmodozott szülei szerető segítsége mellett.
Fekszik a kórházi ágyon,
Szeme zárva, már messze jár.
Szívem szorul és fáj nagyon,
Nem beszélgetünk soha már….
