Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
A legtöbb amerikai romantikus filmben nincs Karácsony fagyöngy nélkül. Nálunk kevésbé népszerű, az angolszász országokban azonban előszeretettel aggatják az ajtók fölé ezt a növényt, s a szerelmespárok legtöbbször csókot is váltanak alatta.
Mint a legtöbb angolszász hagyomány, a fagyöngy tisztelete is kelta eredetű. A növény gyógyír több betegségre, s télen is zöld marad, pont eme tulajdonságainak köszönhetően a régi korok emberei varázsnövényként tisztelték. Így nem is meglepő, hogy az évszázadok során szerelmet szülő, mágikus erővel ruházták fel. A hiedelem szerint, ha a szerelmes férfi a fagyöngy alatt lehel csókot élete asszonyának ajkára szerelmük örökké tart majd.
Természetesen elődeink történetet is kreáltak arra, hogy a fagyöngy eme, általuk igaznak vélt tulajdonságát megmagyarázzák.
A legenda gyökerei a skandináv mitológiáig nyúlnak vissza, mely szerint egy istennőnek, Friggnek gyermeke született, akit Baldernek nevezett el. Loke, az ártó isten mindenáron a fiú életére akart törni, így anyja minden élő és élettelen tárggyal megígértette, hogy nem fogják bántani gyermekét, az ártalmatlan fagyöngyről azonban megfeledkezett.
Az istenek egy napon bált rendeztek, ahová nem hívták meg az ártó istent, az azonban mégis elment, hogy beteljesítse legnagyobb vágyát, s elpusztítsa Baldert.
A mulatságon az istenek azzal szórakoztak, hogy nyilakkal lövöldözték Baldert, aki nem sebesült meg, nem volt élő, vagy élettelen dolog, ami bántani tudta volna. Kivéve persze a fagyöngyöt. Loke fagyöngyből készített íjjal lőtte meg a fiatal istent, aki ennek következtében életét is vesztette.
A feldühödött istenek megengedték Friggnek, hogy tegyen a növénnyel azt, amit akar Ő azonban nem akarta bántani a fagyöngyöt. Miközben fiát siratta valaki arcon csókolta az istennőt, s aláhulló könnyei a fagyönggyel érintkezve apró fehér bogyókká váltak.
Ennek hatására Frigg úgy határozott, hogy a fagyöngy többé senkinek se tudjon ártani, éppen ellenkezőleg, akik alatta csókot váltanak, kapják ajándékba az örök szerelmet, s a megbocsájtás képességét.
Ezen legenda kereszténységgel való keveredéséből született meg az a hagyomány, hogy Karácsonykor az emberek fagyöngyöt aggatnak az ajtók felé, jelképezve ezzel a szeretet, valamint a megbocsájtást, melyet Jézus is hirdetett egész életében.
