Nem minden arany, ami fénylik [interjú]

A cikk olvasási ideje kb. 7 perc

Jó pár ismerősöm dolgozik külföldön. Valakinek bejött és valakinek nagyon nem. Most egy olyan barátommal készítettem interjút, aki nemrég megjárta Angliát a jobb megélhetés reményében, bár nem igazán jöttek össze a dolgok, de nem teljesen bánta meg, hogy megpróbálta.

Ez az interjú azért is készült, mert sok korombeli fiatal igencsak félre van tájékozódva a külföldi munkáról/megélhetéssel kapcsolatban. Sokakra  le van szállva a rózsaszín köd, túl sokat képzelnek/várnak a külföldi munkalehetőségtől. Általános felfogás, hogy itt Magyarországon minden rossz és nehéz (én ezt nem is vitatom), de ha kimegyünk külföldre minden szép és jó lesz. Hét ágra süt majd a nap, szánkba repül a sült galamb, és dől a lé ezerrel. Nos, ez így nem teljesen igaz. Persze senkit nem akarok elrettenteni a külföldi munkavállalástól, csak szeretném felnyitni egy-két elvakult szemet, hogy bizony nem minden külföldi munkavállalás sikertörténet, és ha a mézes madzag mögé nézünk az élet nem habostorta, másutt sem, nem csak Magyarországon.

Kedves Imi! Kérlek kicsit mesélj magadról, mi a végzetséged?

22 éves vagyok, Debrecenben lakom, informatikai műszerész szakon végeztem.

Ez egy igen jól csengő szakma. Akkor miért nem találtál munkát? Miért vágytál el külföldre?

Amikor itt kerestem munkát a szakmámban, de akár másban is (árufeltöltő, takarító) mindenhol több éves tapasztalat volt szükséges. A külföldre vágyás a magasabb kereseti lehetőség és a jobb életszínvonal miatt volt, mert ott egy minimálbér 1000 font havonta. Ami heti öt nap, napi 8 óra munkából áll. Mivel itt nem volt munkám nem kötött ide semmi.

Egyedül terveztél kimenni?

Nem, a barátnőmmel vágtunk neki a londoni kalandnak. Mivel ketten mentünk egyszerűbb volt minden: dupla keresett, dupla induló tőke, és a költségek se változtak jelentős mértékben.

Miért pont London? Voltak ott ismerősök?

Igen, azért London, mert ott volt csak ismerős külföldön. Ők mindenben segítettek, lakást keríteni, munkában is segítettek. Meg úgy alapból a tájékozódásban, hogy mit hol tudunk megvenni, mit merre találunk, sokat köszönhetünk nekik.

Ez így jól hangzik, nem egyedül mentél és voltak ismerősök is ott. Milyen elképzeléseid voltak azzal kapcsolatban, hogy mit fogsz majd kezdeni Londonban?

Munkát találni minél hamarabb, mindegy volt mi az. Miután megtanultam volna jobban a nyelvet, a szakmámban szerettem volna elhelyezkedni. Az elején a biztos megélhetés volt a cél.

Mielőtt nagyon belevetődnénk a londoni munkás életbe, kicsit mesélj Londonról, milyen volt egy világvárosban lenni?

London nem egy kis város. 13 millióan lakják és csak a szemléltetés kedvéért: közel annyi időbe telt a reptértől a szállásig eljutni, – ami még nem is a belváros – mint a Debrecenből Angliába. Debrecenből Budapestre kb.: két óra alatt jutottunk el, maga a repülőút két és fél óra volt. Luton Airport-ról – ami London mellett található – háromnegyed óra volt eljutni csak a város széléig. Onnantól helyi járattal további két óra buszozás és fél óra séta volt az út a szálláshelyig, szóval nem egy Debrecen. Ahol laktunk, attól nem messze volt egy „főút” ami egy kis kétsávos út. Nap, mint nap ott egy kilométeres távot tettem meg, de ott minden megtalálható volt: Abc-k, gyorséttermek, autószerelő, gumis, szórakozóhelyek és innen kb. öt percre két pláza, – amolyan Fórum méretűek – kávézók, nagyobb hipermarketek, további gyorséttermek, és megjegyzem ez még nem a belváros. Szóval felfoghatatlanul nagyváros. A méretekről még annyit, hogy minden nap elbuszoztam a Finshbury park mellett, ami harminc percet vett igénybe. A belváros az másfél-két órányira volt tőlünk.

Ez debreceniként valóban felfoghatatlan méretek, de London külsőleg milyen?

Vannak benne nagyon szép helyek pl.: St. James Park, Tower Bridge, Alexandra Palace, de ugyanúgy vannak benne csúnya részek, mint bárhol és a szemetelés sem szépít rajta.

Szemetelés? Azért ez igen meglepő, hogy láttad, az ott élő emberek milyenek?

Gyakorlatilag csak külföldiek élnek, törzsgyökeres angolt csak a belvárosban láttam elvétve. Nagy tömeg miatt kialakult egyfajta bunkóság az emberekben, folyamatosan félre kell ugrálni az emberek elől, hogy ne menjenek neked, ha bár próbálnád kölcsönös alapon elkerülni az ütközést, ez nem valósul meg. Azt hinnénk, hogy Nyugat-Európa mennyivel kultúráltabb és fejlettebb, de a buszrongálás, a szemetelés ugyanúgy megy vagy még rosszabb is, mint itthon. Az emberek ahol állnak odadobják a szemetüket. Teljesen mindegy hol járnak: buszon, utcán ott dobja el ahol éppen rájön. Ez elég kiábrándító volt.

Eddig beszéltünk Londonról az ott élő emberekről, de most mesélj kérlek arról, hogy hol laktál, milyenek voltak az ottani körülmények?

A lakóhelyem egy kétszintes lakás volt, hat szobával és heten laktunk benne. Maga a szoba az teljesen tiszta, kultúrált volt, viszont a közös helységek a nappali, fürdőszoba, konyha az nem volt valami tiszta, se szép. Itt embereken kívül másokkal is osztoztunk: egerekkel, csigákkal, csótányokkal. Nagy volt a kontraszt a házon belül.

Akkor most beszéljünk a munkáról, miért nem jött össze a londoni meló?

Mielőtt még kiutaztam volna már az ott élő ismerőseimmel felvettem a kapcsolatot, akik biztosítottak, hogy lesz munka mindkettőnknek. Viszont amikor kiérkeztünk a biztos munkának befellegzett, a munkáltató létszámstopja végett, szóval ezzel megjártam.

Gondolom azért nem adtad fel…

Persze hogy nem, de szinte ugyanaz játszódott le, mint Magyarországon. Mindenhol kerestem munkát, de mindenhonnan elhajtottak mivel nem volt tapasztalatom, még mosogatni sem kellettem. Azért jöttek a rosszabbnál-rosszabb ajánlatok, az egyik ajánlat az volt, hogy két hétig mosogassak ingyen, aztán meglátják, hogy felvesznek-e. Na igen, és vegyem meg tőlük a munkaruházatot ötven fontért. Nem éltem eme nagylelkű felajánlással.

Akkor se te, se barátnőd nem dolgozott a londoni kiruccanás alatt?

Barátnőm dolgozott öt napig napi 8 órában takarítóként, amiért vége lett azaz, hogy erre az öt napra fizettek húsz fontot, miközben a minimálbér 6,08 font óránként. Én is dolgoztam végül szintén öt napot, én megkaptam a minimálbért. A mosogatáshoz nem kell nagy szaktudás, pláne, hogy volt mosogatógép is, hangoztatták is, hogy meg vannak elégedve a munkámmal, de jött a nagy fordulat: szó és indok nélkül elbocsátottak. Nem tudom, hogy mi lehetett a probléma.

Gondolom, hogy nem dobott fel titeket a sok csalódás a munka miatt. Ezért is döntöttek úgy, hogy inkább mégiscsak hazajöttök?

Végül is a hazautazás, a pénz elfogyása miatt történt. Pénzforrásunk, azaz munkánk nem volt. Nem tudtuk volna kifizetni az albérletet, buszbérletet és az ennivalót, ezért inkább hazaútra félre tett pénzből hazautaztunk.

Hogy érzed, ennek ellenére Angliában jobban meglehet élni? Végül is megbántad, hogy kimentél Angliába?

Ha összejött volna, akkor nagyon szépen meg lehetet volna élni. Mivel ketten kerestünk volna így amellett, hogy mindenünk megvan havi 800-1000 fontot félre tudtunk volna tenni. Szóval ott a minimálbérből sokkal jobban meg lehet élni, mint Magyarországon. Például kiszámoltuk, hogy kéthavi megtakarításból lehetett volna vásárolni egy négyes Golfot. Viszont ugyanolyan nehéz munkát találni, mint Magyarországon annyi különbséggel, hogy ott megfizetik a munkát. Sajnos nem mindenkinek sikerül, kb.: az emberek fele visszajön sikertelenül.

Cseppet sem bántam meg, ezzel is tapasztaltabb lettem. Láttam szép helyeket, világot jártam. Mondhatni egy hosszú nyaralás volt, persze ha belegondolok azért egy nyaralást nem így képzelek el.

About BLaci

Check Also

Ipari beruházások húzzák az építőipart és a turizmust

A kritikus munkaerőhiány miatt akadoznak a lakásépítések Budapest, 2017. április 18. – Még mindig az …