H.A.W.X. [Játékteszt]

A repülős játékok szerelmesei nincsenek túlságosan elkapatva az utóbbi években. Nagyon nehezen akadunk bele mostanában készült repülős játékokba. Főleg, hogy ha valakinek kedve támad a Top Gun film után, egy kis légi vadászathoz. Az utolsó tisztességes vadászgépes játék, amivel játszottam az a Falcon 4 volt, de az már mondhatni, hogy egy őskövület. Így amikor meghallottam, hogy a Tom Clancy’s-nek is van egy vadászgépes játéka, örömmel vetettem bele magamat a repülős kalandba. Lássuk, milyen is a H.A.W.X.

Kezdjünk egy kis történelemmel: A H.A.W.X. egy nem túl régi játék. 2009-ben jelent meg és az Ubisoft cég fejlesztette. A játékot továbbá a Tom Clancy’s név is fémjelzi, akikhez a Ghost Recon Advanced Warfighter-t is köthetjük, ráadásul olyannyira, hogy e két játék között van is némi átfedés, ami mit ne mondjak? Jópofa dolog. Ha már repülős játék, akkor az első kérdés, amit feltesz az ember, hogy vajon egy élethű szimulátorral, vagy egy arcade típusú játékkal van-e dolgunk?

Ezt a játékot szimulátornak nevezni kb.: olyan, mint ha egy Need for Speed játékra mondanánk azt, hogy autószimulátor. Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Itt nem kell megtanulni egy egész F-16-os műszerfalat, nem kell a le és felszállást gyakorolni napokig. Olyanról, hogy féklapát, légi tankolás, esetleg katapultálás, ne is álmodozzunk. A hardcore repülőgép fanok már legyinthetnek is, hogy: „miféle játék akkor ez!?” Valóban nem egy szimulátor csemege, de egy nagyon élvezetes, pörgős akciójáték, amiben szabadon ereszthetjük a bennünk rejlő vadászpilótát.

A játék a közeljövőben játszódik, ahol miután leépítenek minket a légierőtől, átkerülünk egy privát katonai szervezethez, akik zsoldosként szolgálják azokat, akik felbérelték őket. Eleinte minden rendben megy, de aztán a sors úgy hozza, hogy a cég az USA-val kerül szembe, és játékunk főszereplője komoly döntés elé kerül.

A történet nagyszerű. Főleg egyetlen pilótát kell irányítunk ebben az alternatív közel jövőben, ami nagyon tetszetős. Jól ki van alakítva a történet, egy szóval se mondhatnánk rá, hogy unalmas, szóval nem egy sablonos lőjünk szét mindenkit aztán „csőváz van”. Sokszor igencsak komplikált küldetéseket kapunk és ilyenkor nem árt taktikázni, és nem fejjel menni a falnak.

A küldetések nagyon élvezetesek, egyszer se fordult meg a fejembe játék alatt, hogy: „jaj már megint ez… Ez már unalmas.” Nem! Sőt, mindig alig vártam már, hogy mi lesz a következő küldetés. Az elnököt védjem meg? Taktikai bombázás, ami eldöntheti a háború kimenetelét? Verjem ki az ellenséges légi haderőt egy nagyváros felől? Szóval, ami tényleg sava-borsa ennek a játéknak az a nagyszerű történet. Már ezért is érdemes végigjátszani.

A játékban 50 repülőgép közül választhatunk amiket fel is szerelhetünk különböző rakétákkal. Lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere.  Azért mégsem eszik azt olyan forrón. Ahhoz, hogy mind az 50 gép közül választhassunk, ahhoz előbb ki kell váltani őket. Ezt úgy érhetjük el, ha sikeresen teljesítjük a missziókat. Sajnos a rakétákat se tehetjük úgy, ahogy mi szeretnénk, főleg három csomag között választhatunk és amennyivel nehezebb szinten játszunk, úgy csökken a kezdő muníciónk száma, szóval ha nehezebb szinten játszunk nem érdemes bokrokra lövöldözni.

Ami garantált az az, hogy fantasztikus harcokban lesz részünk. Ne csodálkozzunk, hogy egy-egy misszió végére görcsöt kap a kezünk, mert ha joystickal, ha billentyűzettel repülünk, igencsak igénybe lesznek véve a reflexeink.

Az ellenfelek a játékban változóak, van amikor különösen kemény ellenfélnek bizonyulnak, valamikor meg teljesen logikátlanul cselekszenek. Három fokozat van a játékban, de vannak olyan pályák, ahol rendesen megizzadunk még a leggyengébb fokozaton is, és elgondolkozik az ember, hogy mi lenne, ha legnehezebb fokozaton tolná? Bár vannak, amik megkönnyítik a dolgunkat: radarunk képes olyan pályát kiszámolni, amivel becserkészhetjük az ellenséget, vagy van egy olyan mód, amikor kívülről irányíthatjuk gépünket és ennek segédletével Veres Zolit megalázó akrobata mutatványokat hajthatunk végre. Ezek nem csak látványosak, de jól is jönnek, amikor öten befognak egyszerre. Igazából ezt az irányítást meg kell szokni, de aki ráérez abból igazi Top Gun pilóta lesz.

A grafika az nagyon szép lett, gyönyörűek a gépek, a textúrák mit lehet rá mondani? Egyszerűen szép! Viszont, ha már lejjebb ereszkedünk a levegőben már nem olyan rózsás a helyzet. A városok meganimálására nem fordítottak sok időt, de hát végtére is, levegőben játszódik a történet, ott viszont tényleg nagyszerű minden. A felhők, az ég, ahogy meg van animálva, ahogy átlépjük a hangsebességet az tényleg nagyon élvezetes. Szóval, ha nem is egy Crysis 2 grafika, azért igencsak szemet gyönyörködtető.

Sajnos nincsen rózsa tövis nélkül, és a H.A.W.X.-nak rengeteg kisebb-nagyobb hibája van, és mint tudjuk: sok kicsi sokra megy…

Amit nagyon hiányolok az egész játékból az az úgynevezett „szabad játék”. Van egy ilyen része a játéknak, de az annyiban ki is merül, hogy repkedhetünk össze-vissza, ami ritka unalmas tud lenni kis idő után. Sajnos olyat nem tettek be nekünk, hogy mondjuk megválaszthatjuk, hogy hány szövetséges gépünk legyen és hány ellenség, és akkor úgy nyomni egy kiválasztott helyszínen egy kellemes légi csatát. Ehhez hasonlóhoz sajnos csak a multiplayerben lesz lehetőségünk, de sajnos már nem működik a kiszolgáló szerver, így marad a LAN. Ezért a részért nagy kár, biztos nagyot dobott volna a játékon.

Nagy szívfájdalmam, hogy igaz próbálták a különböző gépek belsejét élethűen leanimálni (volt mit, 50 darab repülő között választhatunk) mégis viselkedésbélileg, alig különböznek egymástól. Szóval egy F4-esel is ugyanolyan esélyünk van egy MIG 31-es ellen, mintha egy F-22-esel hasítanánk az égen. Nem jönnek ki a gépek közti különbségek, ezért nagy kár, mert egy régebbi F-22-eses játékomban külön tetszett, hogy míg a régebbi MIG-eket könnyen le lehetet gyűrni, addig ha jött egy 31-es akkor igencsak fel kellett kötni azt a bizonyos alsóneműt. Na meg még olyan érthetetlen dolgok vannak, mint amikor egy MIG 25-ösel maximum sebességgel megyek, majd kiadom a kísérőimnek, hogy támadjanak, és mindketten úgy elhúznak mellettem, mintha csak állnék a levegőben.. De ha még csak ez lenne a legnagyobb probléma! Olyan dologgal találtam szembe magam amitől az összes hajam az égnek állt: Egy F117-esel vagy egy A10-esel is vadászhattunk másik gépekre! Hát ez az eldobom az agyamat kategória! Ezek kérem szépen bombázók, nem tudnak vadászni, ez egy csúnya lufi a készítőktől. Nagyon csúnya…

Akkor ne is beszéljünk a törésmodellről! Eltaláljuk az ellenséget és szinte semmilyen sérülés nem látszik a gépén. Ha meg lelőjük mindig felrobban a levegőben a repülőgép, nincs semmiféle zuhanás vagy ilyesmi. Pedig boldogan gondolok vissza a TFX-es vagy Falcon 4-es időkre, amikor még azt is láthattam, hogy az ellenséges pilóta katapultál. Sajnos ilyen apróságokra már nem tért ki a játék, amiért nagy kár.

Végezetül összefoglalva: A H.A.W.X.-nak bár nincs túl sok köze egy szimulátorhoz, és sok hibája van, mégis egy nagyon szórakoztató játék. Kemény akciók, látványos légi csaták, adrenalin bombák, jó sztori, mi kell még? Persze sajnos még így sem tökéletes, mert bőven vannak benne hibák, de azt kell mondjam, hogy a mai kínálat mellett ezt is nagyon meg kell becsülni. Aki nem egy 100%-an hű szimulátorra vágyik, az nagyszerűen el fog szórakozni vele. Bátran ajánlom mindenkinek, aki Tom Cruise babérjaira akar törni.