Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Minden népnek van egy nagy mesélője, ki a krónikákat legendákká, a vélt vagy valós történelmi hősöket feledhetetlen romantikus alakokká kovácsolja. A 19-dik századi magyarság egy ember tolla nyomán vált olvasóközönséggé: Jókai Mór által, aki száz évig töretlenül a legnépszerűbb írónak számított hazájában. De mi a helyzet napjainkban? Lehet e ilyen mércét felállítani, ha az elsődleges kérdés az, hogy olvasunk e még regényeket egyáltalán? Sokan állítják, hogy a képi információ előtérbe tolakodott: ikonok igazítanak el telefonjaink képernyőjén, bankokban, közlekedési csomópontokon. És persze töménytelen mennyiségű reklám: bannerek, szórólapok, plakátok néznek vissza ránk mindenhonnan. De az általuk hirdetett termékek, szolgáltatások előnyein kívül mondanak e nekünk valami igazán lelkünkhöz szólót ? Aligha.
Porpáczy Zoltán, egy budapesti tervezőgrafikus fejébe vette, hogy kedvenc írója regényeit, pontosabban azok szemelvényeit rendszeresen megjelenő plakátokon értelmezi újra. Teszi mindezt a legismertebb közösségi oldalon, ahol manapság egyszersmind legintenzívebb a reklámzaj is.
Miért gondolja valaki, hogy ebben az óriási pergőtűzben a tallózó tekintetek észreveszik ezeket a már-már avittas hangvételű bejegyzéseket? Talán éppen elsőre ellentmondásosnak tűnő modern régiességük tűnik fel.
„Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve; minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi) évet képvisel.” –hirdeti
az egyik plakát egy kitárt könyvekből felépített földgömböt mintázva, aminek barázdált formái egyben az emberi agyra is emlékeztetnek.
A „Jókai-hirdetések” a 20-dik század első felének képi világát tárjánk elénk, intenzív, többnyire meleg színeket használva, lekerekített formákkal, sokszor minimalista, erősen stilizáló eszköztárral.
Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Konecsni György – a nagy elődök plakátlkasszikusainak visszhangjait érezni rajtuk, de a Jókai-motívumuk választásain mégis átsüt egy távolabbi, digitális kor lenyomata. Talán egyfajta plakátnyelvi revival zajlik a szemünk előtt, amit az alkotó tudatosan épít fel és tár elénk a háromnapi rendszerességgel jelentkező posztjaiban.
Ha a kezdeményezés eljut könyvtárakhoz, iskolákhoz, közösségi terekhez vagy akár csak minden olvasni szerető emberhez, akkor máris beérkezett missziót tudhat magáénak ez a rendhagyó grafikai küldetés.
Az oldal az alábbi linken érhető el:
Emil Szemszöge
