„Kerülési szakaszaim vannak”- interjú Snyehola Anett írónővel

A cikk olvasási ideje kb. 9 perc

Ta-mia Sansa – Snyehola Anett

snyehola_anett

Már a polgári neved sem épp mindennapi, mit tudsz mondani erről?

Szláv név, hóemberkét jelent.

Az írói álneved viszont Ta-mia Sansa, honnan ez a név, és mit jelent?

A Sansa név az, amit rajzhoz használtam évek óta, a Ta-miával együtt pedig világkompatibilis név. Szerettem volna egy világhoz alkalmazkodó nevet a sorozathoz. Az is megfordult a fejemben anno, hogy Snyehola néven publikálok. Az első regénynél a kiadó feltette a kérdést, milyen néven szeretnék megjelenni, adtam nekik három választási lehetőséget: simán Snyehola, simán Sansa, Ta-mia Sansa. Az utóbbit választották. Vicces, hogy a rajzhoz mindig a Sansát használtam (aláírásként), mégis Snyehola Anett néven vagyok bent pl. Moly adatbázisában illusztrátorként és az írói nevem lett a Sansa.

Mesélsz nekem arról, hogyan is kezdődött a te esetedben az írás? Mindig is élénk fantáziával rendelkeztél?

Igazából nem készültem szerzőnek, sokkal előbb létezett a Gender krónikák ötlete, mint az a gondolat, hogy mindezt írásban mesélem el. Gyerekfejjel sokféle életpályáról – többnyire regényesekről – álmodozik az ember, nekem az író nem szerepelt a „mi leszel, ha nagy leszel” listán, vagy ha igen, valahol a sor végén kulloghatott. Ha hat-hétévesen megkérdezik, mivé válok a harmadik ikszen túl, azt válaszoltam volna, hogy képregényrajzoló, rajzfilmes (vagy katona, testőr, és mivel nagy poénfogyasztó voltam, humorista – utólag visszatekintve vicces elképzeléseim voltak a jövőmről). Egészen korán kitaláltam ezt a fiktív világot, amelyben a sorozat játszódik, de vizuálisan, animációs filmként, képregényként képzeltem megvalósítani. Az utóbbi lehetőségről még nem mondtam le, a Gender krónikák egyik kiegészítő kötetét, a Hűtleneket képregényben szeretném elkészíteni valamikor a távolabbi jövőben. Adott volt a rajz, mint örökölt alapkészség, és később rájöttem, hogy szavakkal hasonló élmény „festeni”, mint ecsettel. Olvasni mindig is szerettem, faltam a könyveket. A legnagyobb hatással rám Isaac Asimov társadalmi jövővíziója, az Alapítvány-Robot Univerzum volt. Sokat gondolkoztam én is azon, hova tart, mire juthat az emberiség. Hiányérzetem volt a klasszikus science-fiction regényekkel kapcsolatosan: azt láttam, hogy elképzelnek ezernyi technikai csodát, megálmodnak idegen civilizációkat, társadalmi formákat, de magát a nemi szerepeket bottal se piszkálják, vagy nem botlottam olyanokba. Ismerheti a hipertérugrás technológiáját, birtokolhatja a Galaxist, kapcsolatot ápolhat idegen fajokkal, de a férfi és női szerepeket úgy kezeli a klasszikus sci-fik többsége, mint mozdíthatatlan alapokat. Úgy tudom, a kortárs sci-fi már lazább ebből a szempontból, de még arra várnak a kortársaim, hogy olvasóként felfedezzem őket. Leragadtam a Lem-generációnál. Szóval kitaláltam a magam kis jövőképét, ahol a fő irányvonal a társadalmi szerepekkel való játék-kísérletezés. Hogyan működne egy egyensúlyi (nem matri- és nem patriarchális) közösség? Milyen feltételeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy megvalósíthatóvá váljon egy ilyen kultúra? És aztán a nagy kérdés: mi, a jelenlegi civilizációnk merrefelé tart? Mi történik, ha egy erőteljesen patriarchális nép ütközni/együttműködni kénytelen egy egyensúlyi társadalommal? A tizenöt részesre tervezett Gender krónikák erről szól, körülbelül háromezer év elképzelt történelem 2108-tól indulva, bele az ismeretlenbe. Mindezt képregényben, animációs filmsorozatban képzeltem el gyerekként.

Aztán később írogattam is, de nem nevezném írásnak, sosem tartott sokáig a lendület. Nem gondoltam komolyan, és talán nem is írtam volna soha, ha nem hozza úgy a véletlen. 2007-ben gépíró iskolába kerültem, és az óraszám kevés lévén, szóltak, hogy a legjobb lenne otthon pluszban kész szövegek másolásával gyakorolni a vakon gépelést, hogy vizsgára hozni tudjuk a megfelelő sebességet. Akkor vetődött fel bennem az ötlet, hogy miért ne írhatnám meg a Gender krónikák egyik történetét unalmas szövegmásolgatás helyett? Az is gyakorlás. A 2011-ben megjelent Sötét Hórusz történetét választottam, ami sorozati időrendben a tizenegyedik kötet. Azért azt, mert Nekhti Starr volt a legelső „megálmodott” karakterem, és mert azt a történetet moziztam le a legrészletesebben fejben. Úgy terveztem, írom addig, amíg nem hozom a vizsgához szükséges teljesítményt, aztán „viszlát, és kösz a halakat”. De az osztálytársaim elkezdték olvasni, és kíváncsiak voltak a további történésekre, közben meg engem is elkapott a hév – ráéreztem az írás örömére. A Sötét Hórusz elkészült. Elvesztem. Azóta írok, és azóta regényfolyamban akarom megvalósítani a Gender krónikákat.

Az írásra visszatérve: mesélnél nekem az alkotói mechanizmusodról? Szóval hogyan születnek ezek a világok a fejedben? De talán úgy is kérdezhetném, mi zajlik benned belül?

Ez változó, attól függ, hogy a karakterre épül a helyzet, vagy pedig egy adott helyzetre teremtem a karaktert. A most megjelent GK1, a menekülés éve karakterközpontú. Azt akartam végiggondolni a főhős személyiségén keresztül, hogy létezhet-e igazi változás egy személyiségben, hogy az, akit kényszer és a körülményei vittek bűnözői útra, ha gyerekkorától fogva azt látta, hogy nem léteznek erkölcsi szabályok, a rossz a helyes, átalakulhat-e hitelesen pozitív karakterré, Feldolgozhatja-e a poszttraumás stressz szindrómát, és építhet-e egészen új alapokat. Itt a kirajzás, a találkozás az idegen civilizációval, a politikai harcok és társadalmi változások csupán háttér – fontosak azok is a nagy egész szempontjából, hiszen összefüggő a 15 rész, ugyanazon fiktív történelem részei, de a lényeg itt az ex-gyilkos változása, az az alapdilemma, hogy ha egyszer rádöbbenünk arra, hogy életünk X éve helytelen döntések sorozata, vajon merhetünk-e utána dönteni bármiben is? Itt adott egy kitalált figura a maga múltjával – jelenével, és hozzá igazodik a sztori. Ilyenkor előbb születik meg a fejemben egy sors, és csak utána épül mögé a többi. Míg a másik verzióban adott egy történelmi folyamat, esemény, amely megfelelő karaktert kíván. Ott a társadalmi rajz a fontos, a hangsúlyos, és a szükséges történelmi változásokhoz alakítok ki egy ahhoz szükséges figurát.

A GK7, az Első áldozat arról szól, hogy egy patriarchális kultúrát hogyan lehet gyökerestül megváltoztatni. Úgy gondolom, hogy a nemi szerepekkel való azonosulás a nevelés okán az alapvető identitás (mesterségesen eltúlzott, kondicionált) része, ezért megváltoztatni demokráciában képtelenség. Ott adott volt, hogy egy olyan politikus kell majd, aki kellőképpen intelligens, emellett megfelelően kemény és elég mélyről jött ahhoz, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a legkárosabb hatásait a patriarchális alapmodellnek. Volt egy szitu, amit kitaláltam, és az eseményeket véghezvinni képes figurát kellett hozzá teremtenem. Tehát vagy figura jut eszembe, vagy szituáció.

Volt már alkotói válságod?

Nem, olyanom nincs. Kerülési szakaszaim vannak.

Kerülési szakasz? Ezt kifejtenéd?

Minden regény elején játszom a hattyú halálát, és kerülöm. Amíg nem kezdenek el élni a figurák, amíg nem izzik be a történet, még követ törni is érdekesebb tevékenységnek tűnik, mint írni. Utána meg le se lehet vakarni a billentyűzetről. De el kell érni addig a pontig, és addig bizony erőltetni kell. Viszont, ha beindul, utána a legérdekesebb szórakozások egyikének érzem az írást, úgyhogy azért az érzésért megéri kitartani.

Volt már olyan életszakaszod, amikor azt mondtad magadban, hogy „Áh, kész, vége, feladom. Abbahagyom,nem érdekel, elegem van…”?

Igen, tavaly januárban. Egészen most áprilisig nem írtam.

S mi vitt rá mégis arra, hogy újra tollat ragadj?

A Delta Vision. A kiadó ugyanis az egész sorozatot tervezi megjelentetni, így egyértelmű, hogy befejezem a Gender krónikákat. Hét évre saccolom a munkát vele, ha minden jól megy.

A Gender krónikák c. sorozat első kötete, A menekülés éve a 22.században,egy látszólagos történelmi, politikai aranykorban játszódik, ahol a főszereplő, Sandra Manul körül látszólag minden tökéletes, párja, James mellett viszont olyan döntéseket kell meghoznia, amely nem csupán a saját, de az egész emberiség sorsát befolyásolja. A cél, hogy mindenki engedelmes bábként viselkedjen, és még véletlenül se gondolkodjon. Hogyan született ez a sötét jövővíziót felvázoló regény?

Jó kérdés, ugyanis tizenévesen találtam ki az alapsztorit, így már nem rémlik, mi indította el a gondolatmenetet. De nagyjából be tudom lőni: akkoriban sok okkult könyvet olvastam, és talán abból indult ki az egész. Úgy értem, akkoriban jött divatba a Vízöntő kori, felébredt tudatosságú emberiségről beszélni azokban a könyvekben/körökben, és az jutott eszembe, hogy ha egy könnyen befolyásolható, egységes emberi masszát „akarunk” (vagyis akar a regénybeli kormány), akkor elsősorban a szellemi vezetőket, spirituálisan érzékeny egyéneket kell kiiktatnia, akik esetleg rendelkeznek olyan karizmával, erővel, hogy lebeszéljenek tisztes méretű csoportokat is fogyasztói létről. Úgy gondoltam, jó akciósztori-alapötlet lenne egy ilyen speciálisan felszerelt katonai alakulat, amelynek az lenne a feladata, hogy ezeket a szellemileg felébredt embereket eltakarítsák az útból, hogy aztán egy teljes mértékben manipulálható, neveléssel és tudatos butítással tompává tett embermassza legyen a következő nemzedék, amelyet könnyű irányítani, és nem zavarja az uralkodó elit köreit.  Maradt az alapsztori – csak a hangsúlyok kerültek át. Sosem tudom előre, miből lesz ötlet. Figyelek a benyomásokra, a környezetemre, és általában már készen kapom vissza „lentről”.

Lentről?

Úgy értem, a tudatalattiból. Tudat alatt ugyanis összekapcsolódnak látszólag össze nem illő dolgok, és aztán felmerül egy ötlet, gondolat, ami vagy jó valamire, vagy nem – szerencsére azonnal látni lehet, hogy továbbvihető lesz-e, vagy sem. Nem a felszínen rakok össze egy ötletet, csak megmaradnak dolgok, és vagy beugrik abból valami, vagy nem. Utólag általában be tudom azonosítani, honnan „vettem”, de előre sose tudom, hogy ez vagy az regényalappá válhat-e.

Mit lehet tudni a terveidről?

Szeretném befejezni a sorozatot, amit 15 kötetesre tervezek. Évi két kötettel számolva ez hét évre elegendő munkát ad.

Fejben már megvan az egész?

A főbb történelmi mozzanatok már megvannak: a kronológia, a társadalmi változások. Megjelent a sorozat az első kötete, és már elkészült a 6., a 7., és a 14. rész kézirata.

About Széles Gábor

Check Also

Nyári olvasmányok 1000 forint alatt

Öt szórakoztató történet magyar íróktól, amit a kütyüdre töltve bármikor magaddal vihetsz a nyaralásra, és …