Mentsük meg az esőerdőt!

Mélyen eldugva, a természet ölelő bölcsőjében, van egy világ, melyről alig tudunk valamit. Sokakat még csak nem is érdekli ez az ismeretlen, mindmáig felfedezetlen terület, mégis oly sokban függünk tőle, hogy létezésének, háborítatlanságának, egészségének megóvása elengedhetetlen ahhoz, hogy emberi fajunk, világunk létezni, működni tudjon. Ez a csodálatos és semmihez sem fogható, misztikusan elzárt paradicsom Brazíliában található.

Ott, ahol az ember együtt él a természettel, ahol Földünk kincsei még nem lettek kizsákmányolva, ahol bolygónk egyik legváltozatosabb, s leggazdagabb növény- és élővilága található, ahol az ember van a természetért és annak szerves részét alkotja. Ahol az ember csak annyit vesz el, amennyi életben maradásához, létezéséhez elengedhetetlen, s ahol az emberek békében élnek együtt a természettel.

Irigylésre méltó életet élnek, mégis lenézzük őket azért, mert nem laknak divatos, stílusos házakban, nincs szuper autójuk, nem ismerik a technikát. Úgy gondoljuk, hogy több száz, sőt több ezer évvel el vannak maradva a nyugati civilizációtól. Az igazság azonban az, hogy mi vagyunk elmaradva, vagy inkább elszakadva tőlük. Mi már elfelejtettük a gyökereinket, megtagadtuk lényünket.

Hiába öltünk fel szép ruhát, s rendezzük be életünket a beton dzsungelekben, sosem leszünk olyan tiszták, olyan szabadok, mint ezek az amazóniai őserdőben élő emberek.

Minket derékba tör a gazdasági válság, az árak emelkedése, a munkabérek stagnálása, a munkanélküliség.

Ezeket a vörösre színezett bőrű indiánokat mindez nem érinti. A legnemesebb harmóniában élnek az anyatermészettel, náluk nincs túltermelés, nincsenek társadalmi osztályok. Maniókát, banánt és papayát termesztenek saját kertjeikben, megkímélve ezzel a természetet bárminemű beavatkozástól. Egyedülálló kultúrájuk felbecsülhetetlen kincse bolygónknak. Most, a brazil kormány által támogatott óriási vízerőmű építése miatt mégis őket kényszerítik távozásra.

Gondolj bele kedves Olvasó, milyen érzés lenne, ha tőled vennék el az otthonodat. Ha egyik napról a másikra mindent elvesztenél, amid valaha volt, amiért valaha is éltél, amit oly tiszta szívvel és féltve szerettél. Gondolj bele, hogy milyen lenne végignézni azt, hogy szeretett hazádat idegen emberek pillanatok alatt megsemmisítik. Fájna. Úgy éreznéd, hogy a szívedet tépték ki a mellkasodból. Eltaláltam, kedves Olvasó?

Negyvenezer indiánnak nemsokára egyetlen mozdulattal tépik ki a szívét, negyvenezer indián nemsokára hontalanná válik a pénz miatt, a hatalom egyetlen tollvonása miatt.

Pedig az amazóniai őserdő, amit most kiirtani készülnek, Földünk egyik legdrágább kincse. Több százezer hektár erdőt készülnek elpusztítani, pusztán azért, hogy valakinek több pénze legyen.

Tudtad kedves Olvasó, hogy az esőerdőt gyakran nevezik a Föld tüdejének, mivel segít megtisztítani bolygónk levegőjét?  Ez a tervezett erdőirtás olyan lesz bolygónk számára, mintha minket szinte teljesen megfosztanának a légzőszervünktől. S ha a Föld megfullad, megfulladunk mi, emberek is. Fájdalmas és kínokkal teli haláltusa lesz ez, kedves Olvasó.

Az állatvilágban is nagy problémákkal kell majd szembenéznünk a víztározó megépítésének esetén, hiszen a bolygónkon élő összes élőlény fele csak itt, az esőerdőben képes az életben maradásra. Ha az erdő elpusztul, az állatoknak és az indiánoknak nem lesz hová menniük. S lassan örökre eltűnnek a Föld színéről.

A víztározó megépülésének esetén már sosem lesz lehetőségünk megismerni az eddig még ismeretlen fajokat, melyek nagy része szintén az esőerdőben honos.

Mindezek mellett az is nagyon fontos, hogy a  mai gyógyszerek egynegyedét az amazóniai esőerdőben élő növényekből állítják elő, így azt méltán nevezik a Világ legnagyobb gyógyszertárának.

Gyógyszerek, s levegő nélkül, állatok nélkül, a természetes tápláléklánc nélkül mi lesz velünk?

Az a legelszomorítóbb, hogy azok az emberek, akik képesek lennének megállítani az erdőirtást, a természet kizsákmányolását, akik megálljt tudnának parancsolni a féktelen, s eszeveszett rombolásnak, nem tesznek semmit. Büszkén tömik a zsebükbe a pénzt, s élvezik a hatalmat, amit általa nyernek. Nem törődve a következményekkel, azzal, hogy a kipusztulás szélére sodorják bolygónkat.

Nekik nem számít az élet, nem számít az emberiség, az egészség, s az sem, hogy talán minden egyes kivágott fa egy szög emberi fajunk koporsójába. De mennyit bír még el az a bizonyos koporsó? Hidd el kedves Olvasó, nem sokat.

Csak azt nem értem, s talán ezt soha nem is fogom, hogy egy olyan ember, aki ellehetetleníti saját gyermekei, unokái jövőjét, hogy néz bele azoknak szemébe, s ejti ki a szót: Szeretlek.

Hogyan szerethetné őket, hogyan félthetné őket, hogyan láthatná bennük a jövőt, ha pont ez az, amit megtagad tőlük? S miért kedves Olvasó? Csupán az anyagi haszonért, az üzletért, a pénzért.

Egy nagy levegővétel a friss levegőn kora hajnalban, egy korty tiszta víz a forróságban…

Ők, a gyilkosok még élvezhetik, ők még megélhetik. S ők azok, akik saját gyermekeiket fosztják meg ettől az élménytől, s mondjuk ki: az élettől.

Sok ember sajnos a szemére húzza a szemellenzőt, fülébe füldugót dug, hogy ne lásson, ne halljon. Pedig az erdőirtásból, a bolygónk kipusztításából nekünk, átlag embereknek nem származik semmilyen anyagi hasznunk – kárunk annál inkább – akkor mi miért hallgatunk?

Sajnos a lustaság, a nemtörődömség, a riasztó témák nem tudomásul vétele megmérgezte az emberi fajt. A legtöbb ember csak magára gondol, s nem tekint előre.

Szerencsére azonban vannak még kivételek. A www.avaaz.org oldalon készítettek egy petíciót, melyet a világ bármelyik pontjáról bárki aláírhat, csak egy nevet, s e-mail címet kell megadni hozzá. A petíciót aláírók nevüket adják ahhoz, hogy ellenzik az esőerdő kipusztítását, s az őslakó indiánok életének az ellehetetlenítését, így egyben azt is, hogy Földünk olyan legyen, mint Naprendszerünk bármely másik bolygója: kietlen, kopár, élettelen.

Ne felejtsd el kedves Olvasó, hogy pénzért nem lehet egészséget venni, nem lehet levegőt teremteni, sem gyógyítani, ezért kérlek, hogy ha neked kicsit is fontos gyermekeid, unokáid jövője, ha még nem fertőzött meg a világ pénzorientált, érdektelen szennye, ha még tudsz hinni, s bízni egy eljövendő, jobb, boldogabb életben, írd alá a petíciót.

Ne hagyd, hogy a levegő- és környezetszennyezés, a Föld ásványkincseinek kizsákmányolása, vagy a globális felmelegedés elengedhetetlenebb legyen, mint a családi szeretet, mint gyermekeink, unokáink egészsége, puszta léte. Ez mindannyiunk közös ügye, hiszen emberi fajunk földi megmaradása függ tőle.

Még egyszer kérlek, hogy írd alá a petíciót, hiszen talán éppen a Te aláírásod fogja megmenteni jövendőbeli gyermekeid, unokáid életét. Képes vagy ezzel a tudattal együtt élni?

Az alábbi linken adhatod le voksodat az esőerdő, annak állat- és növényvilága, valamint a helyi indiánok megmentésére: https://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/