Boszorkák pörölye

A cikk olvasási ideje kb. 9 perc

Nincs olyan ember, aki ne hallott volna a középkori boszorkányperekről. Rengeteg film készült, mely ezen sötét időszak borzalmait dolgozza fel, kiragadva egy-egy részletet történelmünk rettegett, elborzasztó, a mai ember számára felfoghatatlan időszakából.

Mindezek ellenére kevesen vannak azok, akik tisztában vannak azzal, hogy mik voltak a népirtás valódi okai.

Azért, hogy megértsük ezt a hollywoodi filmek által előszeretettel képre vitt időszakot, utána kell járnunk véres, s szégyenletes történelmünknek, s meg kell próbálnunk megérteni a vallás által irányított középkori emberek gondolkodásmódját.

A boszorkányperek az 1300-as évekig nyúlnak vissza. Ekkor indult meg a vajákosok elleni mozgalom egyházi nyomásra, mely a pogány boszorkányok sátáni eretnekekké való kikiáltásával végződött, s ez vezetett oda, hogy száz évvel később elkészülhetett a középkor egyik legrettegettebb műve a Boszorkánypöröly, teljes nevén  „Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható”. (Eredeti cím: Malleus maleficarum maleficas et earum haeresim ut phramea potentissima conterens).

A latin nyelven íródott mű 1486-ban jelent meg, s 256 oldalon keresztül foglalkozik a boszorkánysággal, éppen ezért a boszorkányvadászok bibliájának is nevezték. 1485-től 1486-ig íródott, kis hazánkhoz nem is olyan messze, a tryoli tartományban.

A könyv célja az volt, hogy a kételkedő tömegnek bebizonyítsa, boszorkányok léteznek, s mivel a sátán szolgái el kell őket pusztítani.

A könyv Heinrich Kramer inkvizítor nevéhez fűződik, s megírását egy sikertelenül végződött 1486-os boszorkányper idézte elő. 48 nőt és 2 férfit állítottak elő boszorkányság vádjával, mely per végül botrányba fulladt. Az inkvizítor úgy tartotta, hogy a bűnösök házasságtörést követtek el, s meg volt róla győződve, hogy a Sátán hatására. A pert lebonyolító jogász nevetségesnek és hiteltelennek ítélte a vádakat, s a vádlottak felmentését kérte.

Végül 1486-ban a feldühödött Kramer belekezdett műve megírásába, hogy bebizonyíthassa mindenkinek, boszorkányok márpedig léteznek. A könyv bosszú volt, mely azt taglalta, hogy a boszorkányokat máglyahalálra kell ítélni, mert bűnös testi vágyaik az Ördöghöz kapcsolják őket, s ez az egyetlen módja, hogy eltakarítsák ezeket a mocskos bűnösöket a világból.

Kramer mesterkedéseinek köszönhetően végül a könyv sikeressé vált. Nem volt aki megállítsa a mészárlást, mivel az emberek elhitték amit mond, úgy tudták, az egyház áldását viseli magán a szerzemény. Később kiderült, csak egy dühöngő őrült ármánykodásainak következtében vált híressé.

A Boszorkánypöröly tartalmaz egy pápai bullát, mely a pápa kézjegyét viseli magán, s tartalma egyházi dogmának minősült. Ez meghatározta a boszorkányok mibenlétét, mágiáját, s hivatalos felhatalmazást adott az inkvizítoroknak, hogy elpusztíthassák őket.

Azonban nem tett említést a Boszorkánypöröly című könyvről, mivel a bulla a könyv megírása előtt három évvel keletkezett. Kramer tehát csalást követett el, hogy ördögi terveit véghezvihesse.

A történet megértéséhez még egy évet kell visszaugranunk az időben, 1484-re. Kramer ekkor látogatott Rómába, mivel csalódott volt, hogy nem engedik neki a boszorkányüldözést. Ezért levelet vitt a pápának, melyben kérte, hogy engedélyezze a perek lefolytatását.

Végül megkapta a pápai engedélyt, a bullát, melyet később könyve elejére szerkesztett, természetesen a pápa engedélye nélkül. A csalással az volt a célja, hogy az emberek kövessék, hiszen a bullának köszönhetően mindenki azt hitte, hogy a könyvön pápai áldás van.

Végre közelebb került ahhoz, hogy elhitesse az emberekkel: boszorkányok léteznek. Különböző boszorkánypraktikák leírásait is hosszan elemezte a könyvben a boszorkányünnepektől egészen a vérivásig.

Azért, hogy műve hitelesebbnek, s meggyőzőbbnek tűnjön példákkal is előáll, melyek korábbi perek leírásait tartalmazták. Például az 1484-es ravensburgi jégverés történetét, mellyel nyolc asszony gyanúsítottak. A szerencsétlenül járt nőket megkínozták, csuklójuknál fogva felkötötték őket, végül a kínzás közben bevallották, hogy ők idézték elő a jégverést. Természetesen máglyán elégették őket. Ez volt Kramer hatalmas sikere, ezért is tette közre Boszorkánypöröly című könyvében.

A történetek részletes leírása és az engedély nélkül csaló módon felhasznált pápai bulla ellenére Kramer még mindig tartott attól, hogy könyve nem lesz kelendő, ezért sikeres társszerzőt keresett maga mellé, akinek már meg volt a hírneve ahhoz, hogy eladható legyen a könyv.

Választása Jacob Sprengerre esett, aki a német domonkosok vezető alakja, valamint a Kölni egyetem neves professzora volt. Az 500 éves szövegek vizsgálatainak következtében a kutatók azt állítják, hogy valószínűleg Kramer csak odahamisította Sprenger nevét, de eddig sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudták ezen állítást. De a könyv hatásait vizsgálva nem is lényeges, hogy részt vett-e a professzor a megírásában. Sokkal fontosabb az, hogy egy tekintélyes név elég volt ahhoz, hogy emberek ezreit ítéljék máglyahalálra.

A könyv egyébként három részből áll, az első különböző teológiai jelekkel, értelmezésekkel foglalkozik, a második része a papság számára íródott, s a boszorkányok felismeréséhez ad útmutatást, míg a harmadik – a legrettegettebb – egy jogszabálygyűjtemény, s tartalmazza a perek lefolytatására vonatkozó összes szabályt, kínzást, büntetést.

Már az idők kezdete óta mindig akadtak olyanok, akik a nőket a démon szolgáinak hitték, gondoljunk csak Lilithre, a bibliai Ádám első feleségére, aki egyenrangúnak tartotta magát a férfival, s ezért sötét, gonosz lélektelen bestiaként ábrázolják a különböző írásokban. Kramer is így vélekedett a nőkről, s azt vallotta, hogy a női nem a legkönnyebb prédája a Sátánnak, mivel a nők kéjvágyóak, s érzelmeik irányítják őket. Ezeket az érzelmeket pedig nem tudják sem ők, sem pedig az őket megregulázni próbáló férfiak kordában tartani. Nőgyűlölete odáig vezetett, hogy a nőket boszorkányoknak kiáltotta ki, akiket a világvége hírnökeinek tekintett. Állítása szerint a boszorkányok szövetséget kötöttek a Sátánnal, s Isten emiatt haragra fog gerjedni, s rövidesen elhozza a végítélet napját. Ezért gondolta úgy, hogy a boszorkányokat meg kell égetni.

Végül, hogy a Boszorkánypöröly hódító útját bebiztosítsa Kramer ismét csaláshoz fordult. Az egyetlen dolog, ami hiányzott, az a könyvről szóló kritika volt.

A kölni egyetem több híres professzorának aláírását aláhamisította. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy a könyv a nagyközönség elé kerüljön.

A megjelenés után többen is jelezték, hogy nem írták alá az ajánlást, s többen voltak azok is, akik csak átfutották azt, s úgy adták nevüket a népirtáshoz, hogy azt sem tudták, mit írtak alá. Egyetlen ember volt, aki valóban elolvasta a bizarr művet, s Ő veszélyesnek is titulálta. Meg is jelentetett róla egy írást, de akkorra a Boszorkánypöröly már olyan híres, s elfogadott mű lett, hogy senki sem kérdőjelezte meg a benne írottakat.

Kramer sikeresen használta fel az új technikát, s a Guttenber nyomda létrejöttét saját előnyére fordította. Az új technológia lehetővé tette, hogy nagy számban terjeszthetővé váljon az írás, ami pár év leforgása alatt meghódította egész Európát. Kramer sikereit az is elősegítette, hogy ekkortájt indult útjára a protestantizmus, így válság volt az egyházon belül, ami megkönnyítette az abnormális tanok terjedését.

Azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy a középkori zárt közösségekben sokkal könnyebben terjedtek a különböző eszmék, ugyanakkor akadtak nézeteltérések is, s az emberek összefogva bárkit „kikezdhettek”, bárkire rákiabálhatták, hogy boszorkány. Végül sokasodni kezdtek a kínvallatások és a kivégzések, melyek ellenérveket szültek a Boszorkánypöröllyel szemben. Most már voltak olyan emberek, akik hangot adtak nemtetszésüknek, de ez nem volt képes megállítani a kivégzéseket, mivel a könyv szerint az, hogy valaki megkérdőjelezi a boszorkányok létezését szintén eretnekségnek számít, így a kételkedőket könnyen elhallgattathatták. A halálhullám végigsöpört az egész európai kontinensen, s befurakodott az Újvilágba is. 1692-ben elérte Salemet, ahol lefolytatták a leghírhedtebb boszorkánypereket. Az öldöklések hatására pár tekintélyes polgár megkérdőjelezte a könyv tanait, egyáltalán a boszorkányságba vetett hitet, melynek következtében ők is a vádlottak padjára kerültek.

Salemben egy év leforgása alatt 19 ártatlant égettek el a máglyán, s rengeteg embert tartóztattak le.

Az ok mellékes volt, csak az eszme számított. A nőgyűlölet, a félelem, a tudatlanság, s a paranoia uralta a közhangulatot.

Végül a 18. század végére körülbelül hatvanezer áldozata volt a boszorkánypereknek.

A szomorú az, hogy mindezt egy olyan ember írása indította el, akinek pszichés gondjai voltak, rettegett a Sátántól, s mindezt a rettegést párosította a nőgyűlölettel, s a férfiak felsőbbrendűségével. Elmebetegségét egy püspök is megállapította, hiszen köztudottan szexuálisan próbálta zaklatni a nőket, ez a püspöki megállapítás azonban nem akadályozta meg beteges vágyai megvalósításában.

Majd hatvanezer emberi életet vett el, s ki tudja hányat döntött nyomorba. Beteges félelme a Sátántól, s a boszorkányoktól Őt magát tette sátáni gyilkossá.

About BHajni

Check Also

A hercegnő és a sárkányok dala – ajánló

Tomcsik Nóri ifjúsági fantasy-ja, A hercegnő és a sárkányok dala egy könnyed kis kikapcsolódás felnőtteknek …